Sárkányok háza (House of the Dragon) kritika: leírhatatlan érzés volt újra elmerülni Westeros lenyűgöző és véres világában!
Sárkányok háza (House of the Dragon) kritika: leírhatatlan érzés volt újra elmerülni Westeros lenyűgöző és véres világában!
Sárkányok háza (House of the Dragon) kritika: leírhatatlan érzés volt újra elmerülni Westeros lenyűgöző és véres világában!Külcsín
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer (vagyis még mindig van) egy Trónok harca című sorozat, amelyet bár kicsit megkésve csíptem el, de abszolút szerelem volt első látásra. Valahogy az ötödik évad közepén vettem rá magam, hogy felüljek a hypevonatra, és utána már csak az járt a fejemben, miért nem tettem meg ezt előbb.
Mert hiszen minden megvolt benne, ami miatt egy szempillantás alatt be kellett volna szippantson, konkrétan egy tökéletesen fantasy-világot kaptam ármánykodással és háborúkkal megfűszerezve, ám valamiért makacskodtam, és úgy voltam vele, ha ennyien imádják, akkor még azért se pillantok rá... őrület!
De szerencsére egymásra találtunk, és ez sorozatok terén életem legjobb döntésének bizonyult, ugyanis egyrészt a Trónok harca lett azóta a valaha készült legkedvencebb szériám, másrészt annyira érdekesnek bizonyult számomra George R. R. Martin agyszüleménye tokkal-vonóval, hogy nem telik el nap anélkül, hogy valamilyen úton-módon ne foglalkozzak Westerosszal és gazdag történelmével.
A 2011-ben indult produkció nyolc évad után aztán 2019-ben lehúzta a rolót, és bár sokaknak nem tetszett ahogy lezárták A tűz és jég dalát, szerintem nagyon egyben volt az egész sorozat, és a fináléval is maximálisan meg voltam elégedve. Voltak benne érdekes vagy inkább indokolatlan dolgok, meg a feszített tempó sem sokat segített a megítélésén, de én mind a mai napig képes vagyok ugyanazzal az izgalommal újranézni a szériát, mintha először látnám.
És akkor a nagy sikerre való tekintettel az okosok kitalálták, hogy spin-offokkal örvendeztessék meg a nagyérdeműt. Az első komolyabb projektet egy nagyobb költekezés után elkaszálták, mondván nincs meg benne a tűz.
De ha már ennyire tűzet keresték, akkor evidens volt az Emilia Clarke-nak köszönhetően megkedvelt Targaryen-brancs egy szeletének a feldolgozása, így alkották meg Martin hathatós segítségével a Sárkányok házát, amelyhez a mester nemcsak az alapanyagot szolgáltatta, hanem aktívan részt is vett a munkálatokban - és ez a vetőkártyák szerint is jó jel.
Persze ezúttal is akadtak kétkedők, de például engem már az első, teljes hosszúságú trailer olyan gyorsan visszarepített Westerosra, hogy kettőt sem pislogtam és már újra a Trónok harcával hangolódtam, az első targaryenes epizód után pedig egyszerűen nem tértem magamhoz...
Sztori
172 évvel járunk a Trónok harca eseményei, vagyis pontosabban Daenerys (Emilia Clarke) születése előtt, amikor is Jaehaerys Targaryen (Michael Carter) uralkodik a Hét Királyság felett. Az öreg király utód nélkül maradt, így unokáját, Viseryst (Paddy Considine) jelölte ki a trón örökösének idősebb unokatestvérével, Rhaenysszel (Eve Best) szemben.
Jaehaerys halála utána, Viserys foglalta el a Vastrónt, uralkodása alatt pedig béke honolt a birodalomban, ám vannak akik megkérdőjelezik vezetői képességeit, de még szerencse, hogy a segítője, Ser Otto Hightower (Rhys Ifans) folyamatosan a fülébe sutyorog, ezzel terelgetve őt a helyes úton.
Persze Viserys is elérkezik abba a korba, hogy kijelölje utódját, ám felesége, Aemma (Sian Brooke) újabb kudarcba fulladt szülése után döntéshelyzetbe kényszerül: választania kell fiatal és tapasztalatlan lánya, Rhaenyra (Milly Alcock) és a brutalitásáról híres testvére, Daemon (Matt Smith) között.
Mindegy kire bök rá, az garantáltan meg fogja osztani a Hét Királyságot, nem is beszélve magáról a Targaryen-házról...
Karakterek
A szereplők tekintetében ezúttal is remek munkát végzett az HBO, ugyanis szinte mindenki telitalálatnak bizonyult. A legnagyobb kérdés viszont az volt, hogy a sztori egyik legmeghatározóbb figurája, Daemon Targaryen, illetve az őt életre keltő Matt Smith hogyan muzsikál, és hát elég csak annyit mondanom, hogy tippre a rajongók 90%-nál ő lesz a favorit.
Szóval Daemon rendesen odatette magát, akik olvasták a széria alapjául szolgáló regényt, szerintük pont olyanra sikeredett, mint amilyennek lennie kell, de a többiekkel is maximálisan meg vagyon elégedve.
Ser Otto Hightower Rhys Ifans megformálásában kiköpött Kisujj, már a szálak mozgatásának tekintetében, de Rhaenyra is ígéretes karakternek tűnik, nem beszélve Corlys Velaryonról (Steve Toussaint), aki már most szintén közönségkedvenc, úgyhogy tudják mitől döglik a lény, na!
Egy valami még szemet szúrt: bár egy rész után ezt még botorság kijelenteni, de nem nagyon tudtam eldönteni, hogy a Sárkányok házának ki a központi szereplője. Kaptunk egy rakás szürke karaktert (értsd, se nem jó, se nem rossz), mindenkinek megvannak a maga ambíciói, ráadásul a Targaryen-házhoz méltóan olyan keresztbe kamatyolások is lesznek, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja majd a szerelmi szálakat.
Nyilván ezúttal is mindenki szeme előtt a Vastrón lebeg, amely átesett pár apróbb változtatáson, de ilyen nehéz dolgom talán még sosem volt sorozatok vagy akár filmek terén, hogy mégis ki a bánatnak drukkoljak. Daemon tökös gyerek, meg például Alicent Hightower (Emily Carey) is szimpatikus, a tündéri külső sokkal többet rejt, mint az elsőre gondolnánk, és a Velaryon-ház is kimutatja majd a foga fehérjét, de egyelőre nincs főszereplő, ám ez természetesen idővel változhat.
Ja, és Rhaenyra Targaryen egy az egyben Daenerys, garantálom, hogy őt is imádni fogjátok! Elég csak annyit mondanom: Dracarys!
Összegzés
Nos, a Sárkányok háza már egy felvonás után teljesen megőrjített, úgyhogy el sem tudom képzelni, hogy mi lesz még itt a velem az évad hátralévő részei után, főleg úgy hogy már be is rendelték a második etapot - ez azt mutatja, hogy jó pár szezonosra tervezik a szériát, amely szintén jó hír a rajongóknak.
Mondanom sem kell, hogy már első képkockákkal simán előhozták ugyanazt a feelinget, amit a Trónok harca nézése közben éreztem, az ismerős dallamok, az igényesen megalkotott jelenetek, a képi világ, a párbeszédek mind-mind olyanok volt, mint a nagy produkció fénykorában.
És ha ehhez még hosszávesszük, hogy az első évadban a Targaryenek tizenhét sárkányából nem kevesebb, mint kilencet láthatunk, akkor elmondhatom, hogy a fan service a maximumra lesz járatva.
A karaktereket szintén ügyesen válogatták össze, nem feltétlenül a nagy nevekre mentek rá, sokkal inkább arra, hogy ki az, aki a leghitelesebben tud az adott szereplő bőrébe bújni, ami szintén piros pont.
Az első epizódban nyilván még nem sok mindent láthattunk, egyfajta bemutató volt csak, hogy visszarázódjunk George R. R. Martin világába, feldobálták a figurákat a sakktáblára, a végén pedig egy olyan sarkalatos kérdésről döntöttek, amely rendesen beindítja majd a cselekményt. Kissé hasonlít a Trónok harca fő mozgatórugójához, az Öt Király Háborújához, csak ezúttal egy családon belül zajlik a buli.
Ami egyrészről kérdéseket is felvethet, ugyanis míg az alapmű több ház viszályait mutatta be, addig is egyetlen szerteágazó famíliára koncentrálnak, amely lehet, hogy nem lesz annyira érdekes hosszútávon, de amúgy Martin ott a fedélzeten, szerintem nincs félnivalónk.
A Sárkányok házát minden egyes Trónok harca rajongónak ajánlom, azoknak pláne, akik csalódtak A tűz és jég dala fináléjában, ugyanis a spin-offban minden megvan, amit anno Havas Jonék történeteiben szerettetek - talán még annál egy picit több is. Nem tudom, nekem valahogy olyan érzésem van, hogy a Sárkányok háza nagyobbat fog szólni, mint a Trónok harca - legyen így!
