Véget ért a Trónok harca, és még mindig nem tértem magamhoz
Véget ért a Trónok harca, és még mindig nem tértem magamhoz
Véget ért a Trónok harca, és még mindig nem tértem magamhozKész, ennyi volt, vége. Leírni már le tudom, de felfogni még nem. Örökre bezárult a sokak számára 2011-ben megnyíló kapu, és nem maradt más utána, mint a tátongó üresség. Persze érkeznek még a Trónok harca világában játszódó spin-off sorozatok, szóval végérvényesen nem kell elbúcsúznunk Westerostól, viszont amit az elmúlt nyolc évben (nekem kicsivel kevesebb, de erről majd később) éltek át a rajongók, azt semmi és senki nem fogja tudni reprodukálni.
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint a Gyűrűk Ura-trilógiát: egyszerűen minden egyben volt, így olyan alkotást tett le Peter Jackson az asztalra, amelyre hosszú évek múltán is emlékezni fogunk, és boldogan nézzük századszorra is újra. Na, ugyanez a helyzet a Trónok harcával is. Fenomenális.
Megmondom őszintén, én nem a kezdetektől fogva követem a szériát, egészen pontosan a harmadik évadnál kapcsolódtam be a Trónok harca politikai csatározásaiba. Addig úgy voltam vele, hogy mindenki csak divatból ajnározza, és valójában egy bűn rossz sorozat. Persze. Nem is értem magam, hiszen oda meg vissza vagyok a fantasykért. Na, mindegy. Szóval nagy nehezen rászántam magam, hogy lepörgessem a Trónok harca első epizódját, és hát ha jól emlékszem, utána egyhuzamban ledaráltam az addig kijött összes részt is.Telitalálatnak bizonyult. Azt kérdeztem magamtól: hol voltam az elmúlt két évben?
A Trónok harca olyan tökéletes egyveleget alkotott, hogy egyszerűen nem lehetett megunni. A szerteágazó történetszálak, az érdekes, ám szürke (se nem jó, se nem rossz) karakterek tömkelege, és a Vastrónért folyó politikai játszmák mind arra sarkalltak, hogy még jobban elmerüljek Westeros kívül virágzó, belül rohadó világában. Aztán megérkezett a harmadik évad, amely még grandiózusabbra sikeredett, mint elődjei, így pedig nem igazán maradt más választásom: a sorozat megszállottja lettem.
Sokan azt mondják, hogy amíg a széria a varázslatos fantasy-világ megalkotójának, George R. R. Martinnak a regényeit vette alapul, addig volt igazán erős. Szerintem ez nem feltétlenül igaz. Jó, nyilván eleinte sokkalta kiszámíthatatlanabb volt a sorozat (ugyanis az alkotó előszeretettel ölte meg a közönségkedvenc karaktereit), mint az ötödik évadtól - az eddig megjelent kötetek addig szólnak -, ám így sem veszített semmit a varázsából. Sőt, a legnagyobb kedvenceim csak ezután következtek.
Amióta viszont Martin leállt a könyvek futószalagon való gyártásával, sokan ezt felhasználva kezdték fikázni a Trónok harcát. A sorozat showrunnerei David Benioff és D. B. Weiss a lelkület is kitették az epizódokért (nem beszélve a színészekről), a legtöbb nézőnek viszont még ez sem volt elég. Egyre több gusztustalan és indokolatlan kritikát kapott, az utolsó évadra ez a gyűlölethullám pedig olyan méreteket öltött, hogy a kommentek olvasása közben rendesen kiakadtam és a hányinger kerülgetett.
Úgy néz ki, Magyarország már nemcsak a nyolc millió futballedző országa, hanem a nyolc millió forgatókönyvíró hazája is.
Hogyan jön valaki ahhoz, hogy nemes egyszerűséggel lefosozzon egy alkotást - amely minősége fényévekre van az általa alkotott véleménytől - csak azért, mert nem azt kapta, ami az ő kis fejében összeállt, vagy éppen nem a kedvence lett a király/királynő? Tény, hogy kicsit elsiették a befejezést, és nem volt ideje sem a karaktereknek, sem pedig nekünk megemészteni a fordulatokat. És? Akkor mi van? Az IMDb is tele van 1/10-es osztályzatokkal. Kérdem én: miért? Vége van. El kell fogadni, nem pedig megállás nélkül pocskondiázni azt, ami hosszú éveken át az életetek értelme volt.
Itt emelném ki a youtubereket és a különböző filmes csatornákon tevékenykedő "szakembereket", akik nyomdafestéket nem tűrően fröcsögtetik mondókájukat, cseppet sem törődve azzal, hogy mekkora felelősség van rajtuk. Nem egyszer találkoztam olyan véleményalkotóval, aki orbitális hülyeségeket mondott, amit aztán jól átvettek az emberek, és a kommentháborúkban már ezekkel a fals infókkal érveltek: "Hát mert a Wun-Wun is ezt mondta, akkor biztosan úgy is van!" Persze, hogyne. Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy sokan készpénznek veszik az influencerek véleményét, és ahelyett, hogy maguk is meggyőződnének mondavalójuk hitelességéről, féligazságokkal dobálóznak. Pedig, pedig...
Mutatok egy példát:
Itt van nekünk a Pimp Thy Mind nevezetű YouTube-csatorna, ahol részenként szedték darabjaira a utolsó évad etapjait. A negyedik rész kibeszélőjének tizennyolcadik percétől hosszú másodpercekig azt ecsetelik, mekkora baromság, hogy a Királyvár falára felszerelt ballistákra (a sorozatban skorpiók) csak egy darab nyíl volt ráerősítve. Magyarul nem volt a közelben lőszerutánpótlás. Ezt rögzített pillanatképekkel is megerősítették. Na, már most ez az állítás nem igaz. Rögtön újralestem az említett epizódot, és az ominózus jelenetnél én is készítettem pár screenshotot. Tudjátok én mit láttam?
Ennyit a szakértőkről. Végül is csak pár másodpercet kellett volna továbbgörgetni a videót, és megvilágosodtak volna. Tudom, hogy ez csak egy apróbb szegmens a sorozat lényegi problémáinak tengerében (mondá a 21. századi rajongó), de az ilyen pici félretájékoztatásokból jön az a konzekvencia, hogy mennyire nézhetetlen a Trónok harca, soha többet a szemem elé, stb. Hát, akkor most örülhettek, ugyanis több epizód nem lesz.
Nyilván a Trónok harca korábbi évadaiban is voltak hibák, de a nyolcadik felvonás minden apró mozzanatára úgy rárepültek a nethuszárok, mint a kiéhezett keselyűk (például az ötödik etapban nem volt probléma Szellem magassága, az utolsó felvonásban meg mindenki azzal volt elfoglalva, hogy nem is ekkora egy rémfarkas, ha sötét van, miért nincs világos, ha világos van, akkor hol van az erdő Királyvár mellől - nagyon sok ilyen rinyálást gyűjtöttem ki, meg is indokoltam őket, viszont se erőm, se időm ezeket végigzongorázni).
Egyszerűen divat lett gyűlölni a sorozatot.
De minek? Maradjunk annyiban, bárhogy végződött volna, ugyanezt az eredményt kapjuk: lehúzás, szarozás, fölösleges nyolc évezés és hollywoodozás.
Ahelyett, hogy örülnétek, hogy ilyen szériát csempésztek a nappalitokba, csak úgy sugárzik belőletek a rosszindulat. Értem én, hogy úgy érzitek, elárultak titeket, mert nem azt a végkifejletet kaptátok, amit vártatok, de attól, hogy a földig aláztok valamit, nem lesz jobb. Sőt. Arról meg ne is beszéljünk, hogy elindult egy petíció a nyolcadik évad újraforgatása mellett. Most ez egy rossz vicc? Szerintetek újra nekiállnak felvenni a jeleneteket? Röhej! Na, meg abszolút tiszteletlenség a sorozat készítőivel szemben.
Persze, én vagyok a hülye, mert nekem tetszett. Nem értek hozzá, sötét vagyok, meg amúgy sem vagyok vérbeli rajongó, stb. Lehet, de legalább kulturált keretek között hangoztatom a véleményem. És például amíg egy filmiparon kívül dolgozó munkás elhiszi magáról, hogy jobb forgatókönyvet rakott volna össze, mint a Trónok harca készítői, addig nincs is miről beszélni.
Megfogadtam, hogy nem viszem el ilyen irányba a cikkem, de ez sajnos kibukott belőlem.
Zárásként nem tudok eléggé hálás lenni, hogy az HBO ilyen impozáns sorozatot hozott tető alá. Minden aspektusában egy okos szériáról beszélek, amely mindig képes volt meglepni. A karakterek közötti szálak és párbeszédek, a játszótér ahova ledobták őket, és maga a trónért folyó játszma mind olyan szintet képviselnek, amit nagyon nehéz lesz az elkövetkezendő években megugrani - vagy legalábbis a közelébe kerülni.
Elismerem, hogy a végén kicsit elsiették a dolgokat, és simán kitolhatták volna az utolsó két évadot is tíz epizódosra, hogy ezzel több időt hagyjanak például a karakteríveknek és az utazásoknak, de így sincs igazán okom panaszkodni. Most pedig jöhetnek a könyvek (Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara, Varjak lakomája és a Sárkányok tánca), pár év múlva pedig a spin-offok, mert úgy érzem, egyszerűen nem tudok Trónok harca nélkül élni. Hogy egy klasszikust idézzek: megindító meccs volt.
