Fekete Párduc 2. (Black Panther: Wakanda Forever) kritika: a Disney a végére tartogatta az év legjobb Marvel-alkotását?
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mafab/Marvel
Fekete Párduc 2. (Black Panther: Wakanda Forever) kritika: a Disney a végére tartogatta az év legjobb Marvel-alkotását?

A Fekete Párduc 2. volt a legkevésbé várt Marvel-film idén. Ennek ellenére simán vitte a prímet, és azt is ki merem jelenti, hogy ez volt a legkomplexebb szuperhősös alkotás, amit az évben a Disneytől láttam. Nézzük, hogyan teljesített nálunk a Fekete Párduc 2.! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Chadwick Boseman 2020-as váratlan és tragikus halálával erősen kérdésessé vált, hogy egyáltalán folytatják-e nélküle a remekbeszabott Fekete Párduc történetét. Nyilván másik színésszel is hasított volna a ‘18-as film, ám valljuk be, Boseman játéka és személyisége olyan szintre emelte a produkciót, amilyen magasságot nem sok művész közreműködésével tudtak volna elérni.

Így adta magát a kérdés: hogyan folytatódik a Fekete Párduc? A legkézenfekvőbb talán az lett volna, ha sehogy, valamelyik soron következő Bosszúállók-moziban megemlékeztek volna róla, majd a szuperhősök nélküle szálltak volna szembe a következő univerzumot fenyegető rosszarccal. Mert azt remélem senki sem gondolta komolyan, hogy majd egy új színész veszi át Chadwick Boseman helyét...

Hogy gyorsan lehűtsék a kedélyeket, szinte azonnal bejelentették: bizony készül a Fekete Párduc második felvonása, T’Challa nélkül, így már csak az volt a kérdés, hogy ki fogja magára ölteni az ikonikus vibrániumból készült fekete gúnyát. Mert nincs Fekete Párduc-film Fekete Párduc nélkül.

Nyilván adott volt, hogy T’Challa húga, Shuri (Letitia Wright) veszi majd át a gyeplőt, de Koncolónak (Michael B. Jordan) is sokan örültek volna, ha visszatér, és ezúttal a jók oldalán engedi ki karmait. De arról se feledkezzünk meg, hogy olyan pletykák is szárnya kaptak, miszerint T’Challának titokban született egy gyereke, és majd ő fog apja nyomdokaiba lépni.

Aztán a premierhez közeledve innen-onnan összecsipegetett morzsákból egyértelműen kiderült, ki lesz az új Fekete Párduc, ám ez a felállás a legtöbb rajongót nem győzte meg (khm, engem sem), így minden azon múlt, hogy milyen történetet tudtak az új főkarakter köré összerittyenteni. Ryan Coogler rendező korrekt iparos, maximálisan bíztam benne, és lám, nem is vezetett tévútra... de pszt!

Sztori

T’Challa, Wakanda királya (Chadwick Boseman) egy rejtélyes betegség következtében meghalt, helyét édesanyja, Ramonda királyné (Angela Bassett) veszi át, akinek rögtön kemény üzenettel kell szolgálnia az ENSZ-nek: nem osztozkodnak a vibrániumon a világ országaival, mert abban a pillanatban, ahogy idegen kezébe kerül a nemesfém, az egész bolygó és emberiség veszélybe kerülhet.

Eközben egy fiatal lány, Riri Williams (Dominique Thorne) feltalál egy olyan kütyüt, amely még fémen keresztül is képes kimutatni a vibránium jelenlétét. Ezt felhasználva a CIA egyből az aranyat érő anyag nyomába ered, hiszen az emberi mohóságnak semmi sem szab gátat, így ha nem kapnak belőle Wakandától, szereznek majd maguknak.

Persze ehhez az újonnan bemutatkozó tengerek és óceánok urának, Namornak (Tenoch Huerta) is lesz egy-két keresetlen szava. Egy biztos: ő előbb gyilkol, aztán kérdez, így ha az amerikai kormány emberei az óceánok mélyén kívánnak kutakodni, akkor vele és kékbőrű cimboráival gyűlik meg a bajuk.

Szóval Namor egy látványos csetepaté után ultimátumot ad Ramonda királynénak: vagy segítenek neki leigázni a Földet, vagy ők is az emberekkel együtt pusztulnak. Szimpatikus egy fickó, nem?

Karakterek

Ó, de még mennyire! Mert bár egyértelműen ő a Fekete Párduc 2. főantagonistája, azért kellőképpen árnyalták annyira a figurát, hogy néhol még badass is legyen, így szerintem abszolút Namor vitte a hátán a filmet.

A jelenetei vészjóslóak és feszültségkeltőek voltak, egyszerűen nem lehetett kiszámítani, mire hogyan reagál (egyszer elviszi Shurit oda, ahol korábban még ember nem járt, aztán belecsap a lecsóba), így ezzel nálam toronymagasan favoritnak számított.

Persze Shuri is rendben volt, bár nem volt akkora átütőerő benne, mint mondjuk a közelmúltban debütált Marvel-filmek főszereplőiben, de igyekezett, mind Letitia Wright, mind pedig Wakanda hercegnője, ami megsüvegelendő teljesítmény. A mozi végére még azt is el tudta érni, hogy elégedetten bólogassak a nagy leleplezés, vagy bemutatkozás, vagy nem tudom mi után. Szóval ügyesen építették fel a karakterét, le a kalappal!

Rajtuk kívül Danai Gurira Okoyéja is sziporkázott, voltak emlékezetes és jópofa jelenetei, cserébe Lupita Nyong’ót fájdalmasan rosszul és funkcionátlanul használták, és Martin Freeman Everett K. Rossa is feleslegesnek érződött. Mondjuk inkább néztem volna még néhány snittet Namor királyságának fővárosából, Talokanból, mint a jó öreg Zsákos Bilbót. Bocsi, nem hagyhattam ki!

Ja, és kaptunk egy teljesen új figurát, név szerint Riri Williamset, aki a Vasember után keletkezett röpködős-szájalós-darálós űrt kívánja betölteni. Merthogy ő lesz Vasszív, Tony Stark női megfelelője, de majd a saját sorozatából remélem többet is megtudhatunk róla... eddig éppenhogy súrolja a kettest!

Összegzés

Minden alapvető hibáját leszámítva a Fekete Párduc 2. teljesen egyben van, nem váltja meg a világot, nem fogják a legütősebb Marvel-alkotások között emlegetni, de érzésre ez a film volt a legkerekebb produkció, amit ebben az évben a Disney piacra dobott.

Persze simán lehet, hogy csak azért gondolom így, mert Boseman halála olyan töltetet adott neki, amelynek köszönhetően szem nem maradt szárazon úgy a játékidő 90 százalékában, de ezt leszámítva is kompakt történetet kaptam. Úgy is lehetne fogalmazni, ennél jobban nem is zárhatták volna le a Marvel filmes univerzumának negyedik fázisát.

Mert amúgy a Fekete Párduc 2.-ben megtalálható minden, ami a nagybetűs szórakoztatáshoz kell: a látvány és a muzsikák világszínvonalúak voltak (azóta is a filmben felcsendülő nótákat pörgetem), az akciójelenetek is rendesen felpumpálták az adrenalint, főleg, amikor a halemberek is bedobták magukat. Mindezeket kellő drámával megfűszerezve tálalták, így azt kell, hogy mondjam, tényleg teljes csomagot kaptak a rajongók.

Tenoch Huerta új színt hozott a wakandai közegbe, az ő karakterének komplexitása elég volt ahhoz, hogy végig lekösse az újdonságra vágyókat, így ennek köszönhetően például senki nem foglalkozott már Riri Williams teljesen indokolatlan és semmilyen figurájával. Sosem értettem, minek hoznak be új szereplőket, ha első, de sokadik blikkre sem fog senkit sem lázba hozni... és akkor még finoman fogalmaztam. Na, mindegy.

A Fekete Párduc 2. egy igazi közönségkedvenc mozi, amelyet részben Chadwick Boseman megemlékezése miatt senki sem fog a szájára venni. A rajongók megszeretgetik, piedesztálra emelik, majd gyorsan el is fogják felejteni, mert bár megvannak a maga értékei, semmi olyat nem mutat, amit eddig ne láttunk volna. Mondjuk a Talokant bemutató jelenetek egészen libabőrösre sikeredtek, talán az volt a csúcspont.

Mindenesetre Marvel- és Fekete Párduc-fanoknak kötelező, garantálom, hogy imádni fogjátok, és vigyetek magatokkal százas zsepit, higgyétek el, kelleni fog!

10/8 - Bár nem tudja megugrani az első rész sikerét, a Fekete Párduc 2. így is az év legjobb szuperhősös darabja lett a Disney berkein belül

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek