Hamupipőke létezik, csak sztriptíztáncosnő lett és Vegasban házasodik - Anora kritika
Hamupipőke létezik, csak sztriptíztáncosnő lett és Vegasban házasodik - Anora kritika
Hamupipőke létezik, csak sztriptíztáncosnő lett és Vegasban házasodik - Anora kritikaMilyen a tipikus Oscar-díjas film? Mindenekelőtt valamilyen fontos társadalmi témát boncolgat, a játékideje még véletlenül sem megy 2-2,5 óra alá, ebben azért előfordul egy-két időrabló üresjárat, és a költségvetése a legritkább esetben csúszik be a több tízmillió dolláros tartomány alá. Az idei Oscaron taroló, öt díjat is besöprő Anora ezeknek - kevés kivételtől eltekintve - a szöges ellentéte. De nem ettől lesz igazán jó.
Manapság a filmek minőségét lehet mérni a kritikai fogadtatáson, vagy mondjuk az IMDb-n elért pontszámokban is. Ezek egyébként nem is rossz kiindulási alapok, de 2025-ben talán a legjobb fokmérője annak, hogy mennyire sikerült jól egy-egy film, hogy a néző hányszor nyúl közben a telefonjáért. Az Anora ebben kifejezetten jól teljesít, nekem például egy biológiai szünetet leszámítva eszembe sem jutott, hogy ezt vagy azt meg kellene nézni közben az interneten.
Pedig pusztán a besorolás alapján Sean Baker filmje egyáltalán nem az én világom. Az Anorát ugyanis romantikus vígjátéknak címkézik, ami nem is lehetne félrevezetőbb. Nem is tévedhetne nagyobbat, aki gondolatban ezzel a lendülettel berakta az Anorát arra a képzeletbeli polcra, ahol mondjuk Az 50 első randit vagy a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt címűeket tartja. Az Anora ugyanis valami teljesen más, még csak össze sem lehet hasonlítani az előbbiekkel.
Ha már valamihez kell hasonlítani, akkor sokkal inkább Guy Ritchie filmjei (Blöff, Spíler) ugranak be elsőre, már csak a meglehetősen képtelen történet és az abból fakadó olykor egészen vicces helyzetek miatt is. De az Anora valójában három film egyben. Erre mindjárt ki is térek, de maradjunk még a történetnél. Mégiscsak ezért ül le mindenki a képernyő elé, nem pedig a technikai részletékért.
Az Anora sztorija elsőre meglehetősen képtelennek tűnik, ugyanakkor pedig annyira mai, hogy annál már nem is lehetne 2025-ösebb. Úgy is lehetne mondani, hogy ha a Grimm testvérek ma élnének, akár az ő fejükből is kipattanhatott volna a történet. Ha lecsupaszítjuk, akkor ugyanis az Anora egy napjaink Amerikájában játszódó Hamupipőke-történet.
A címszereplő Anora - akit következetesen csak Aninak lehet szólítani, különben... – egy New York-i sztriptíztáncosnő. Élete akkor vesz gyökeres fordulatot, amikor egyik este valaki egy oroszul beszélő táncost kéret az asztalához. Ani családi okok miatt remekül ért oroszul, és ha nagyon kell, beszéli is a nyelvet. Kiderül, hogy kuncsaft egy orosz oligarcha fia, akivel telefonszámot cserélnek.
Iván másnap rá is csörög Anira, hogy szülei fényűző villájába hívja egy privát műsorra. A fizetését időnként prostituáltként kiegészítő lány elcsodálkozik a mérhetetlen gazdagságon, és apránként egyszerre szeret bele a meglehetősen gyerekes férfiba, valamint a család kimeríthetetlennek tűnő bankszámlájába.
Ani és Ványa szexrandijai gyorsan rendszeressé válnak, majd a férfi bedobja, hogy a többi barátjával együtt menjenek el Las Vegasba. Az elképesztő pénzszórás és tömérdek ágyjelenetek közepette a két fiatal arra jut, hogy ha már ott vannak, akár össze is házasodhatnának, mert miért is ne?
Valahol itt ér véget a film első része, és nem sokkal később kezdődik a második, aminek eleje egy egészen elképesztő jelenettel szegezi a nézőt a kanapéhoz, moziszékhez, akármihez.
Ványa családja ugyanis megneszeli, hogy a fiú megnősült, a kasszakulcsot őrző anyuka pedig éktelen haragra gerjed. Fel is pakolja a pereputtyot a keze ügyébe eső első luxusrepülőre, és elindul New Yorkba, hogy rendet vágjon.
Eközben pedig a Ványa felügyeletével megbízott orosz fickó és két ügyefogyott verőembere felkeresi a fiatal házasokat, akiket a mielőbbi, lehetőleg még a felbőszült anyós érkezése előtti válásra próbálnak rábeszélni. A villában pedig ebből egy elképesztően szórakoztató, verekedésbe torkolló szerencsétlenkedés alakul ki, aminek a végén Iván egy szál gatyában kereket old a felelősségre vonás, a verőemberek és a saját felesége elől. Ez a nagyjából negyedórás eseménysor egyben a film megkérdőjelezhetetlen csúcspontja is.
Az eddigiek alapján könnyen kitalálható, hogy Iván végül macskarészegen, bemindenezve kerül elő, a film befejező része pedig valahol ott kezdődik, amikor a család megérkezik Amerikába, és lassan a fiatalok is ráébrednek arra, hogy házasságukat mi tartja össze. Szpojler: semmi. Az Anora utolsó jelenete pedig szépen keretbe foglalja a roadmovie-ba oltott Showgirls-szel megbolondított Tiszta románcra is emlékeztető őrült rohanást.
Érdemes megnézni az Anorát? Mindenképpen. Üde színfolt a sajnos egyre gyakrabban ötlettelen filmtengerben. Azt, hogy kultfilm lesz-e belőle, vagy egyszerűen csak 2024 legjobb filmje marad, majd az idő eldönti. Akárhogyan is, aki rászán az életéből 139 percet, biztosan jól fog szórakozni. Merthogy végeredményben az Anora mégiscsak egy felnőtteknek készült szórakoztató tanmese arról, hogy habár az üvegcipős történet ugyan még mindig létezik, de a gonosz mostoha már megállíthatatlan. Pláne, ha a bankszámlájáról van szó.
Kapcsolódó
Téli szünet: a lúzerek karácsonyánál nincs most jobb film a mozikban
Új karácsonyi klasszikus született. A Téli szünet (The Holdovers) azonban még véletlenül sem egy szirupos, gejl vígjáték, hanem egy okosan kitalált és megírt, érzelemdús emberi történet.
