3 hónapnál régebbi cikk

Nem (Nope) kritika: nem ajánlom mindenkinek, de ha megnézitek, azonnal magával ragad!
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mafab/Universal Pictures
Nem (Nope) kritika: nem ajánlom mindenkinek, de ha megnézitek, azonnal magával ragad!

Ha Jordan Peele filmet forgat, arra az egész világ felkapja a fejét. Éppen ezért volt nagyon várós a rendező újabb mozija, a Nem, amely ezúttal is Daniel Kaluuyával a főszerepben kívánja a frászt hozni a nézőkre. Nézzük, hogyan tejesített nálunk a Nem! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Az eredetileg komikusként ügyködő Jordan Peele nevével akkor találkoztam először (de gondolom sokan mások is), amikor 2017-ben berobogott Hollywoodba a Tűnj el! című misztikus-horrorfilmjével, amely agyeldobós alapkoncepciójának köszönhetően akkora siker lett, amire még szerintem ő sem számított.

Mivel alapjáraton nem nagyon rajongok az ijesztgetős műfajért, tisztán emlékszem, hogy úgy voltam, még véletlenül sem fogom megnézni Peele első rendezését, de ismerőseim unszolására és a pozitív kritikai fogadtatásnak köszönhetően aztán csak ráfanyalodtam, ám akkora meglepetés ért, hogy a Tűnj el!-t a mai napig az egyik kedvenc horroromként tartom számon.

Onnantól aztán mindenre odafigyeltem, amelyben benne volt Jordan Peele keze: többek között így csíptem el második alkotását, a Mi című mozit, amely bár gyengébbre sikeredett debütáló produkciójánál, azért így is rendkívül erős atmoszférával és üzenettel bírt a film. 

Aztán jött a Lovecraft Country sorozat, amelynek elkészülésében producerként vett részt, majd a Kampókéz folytatása, aminek ő skiccelt fel a sztoriját. Szóval úgy is lehetne fogalmazni, hogy Peele erőteljesen letette a névjegyét a filmes-sorozatos iparban...

És akkor egyszer csak a semmiből befutott a Nem előzetese, amely láttán első blikkre azt sem tudtam, hogy milyen rendezvényen vagyok, de egy biztos volt: ezúttal is egy ízig-vérig Jordan Peele-darabnak lehetek majd a szem- és fültanúja, így egy percig sem agyaltam rajta, hogy beüljek-e a premierre.

Sztori

Idősebb Otis Haywood (Keith David) és családja egy kaliforniai farmon tengetik mindennapjaikat, ahol is nem kisebb melóval ütik el az idejüket, mint hogy lovakat idomítanak filmekhez és különböző televíziós műsorokhoz. 

Egy nap aztán apró fémtárgyak kezdenek potyogni az égből, az egyik ilyen kütyü pedig kilövi az öreg Haywood szemét, aki belehal a sérülésbe. Így a rancs és vele együtt a lovas biznisz Otis Jr.-ra (Daniel Kaluuya) és húgára, Emeraldra (Keke Palmer) száll, aki bátyjával ellentétben inkább Hollywoodban próbálna szerencsét, hogy vagyont és hírnevet szerezzen magának.

OJ próbálja egyben tartani a családi örökséget, ám egy balul sikerült forgatás után a csőd szélére kerülnek, így kénytelen eladni a tanyát és vele együtt az állatokat is egy váratlanul felbukkanó vevőnek, a szomszéd western parkot üzemeltető Jupe Parknak (Steven Yeun).

Nem sokkal ezután ismételten különös események borzolják a kedélyeket, ugyanis az áruba bocsájtott lovak szőrén-szálán eltűnnek, és ekkor indul be igazán az őrület...

Karakterek

Hát, nem tudom, ti vagytok vele, de én egyáltalán nem értem, hogy Daniel Kaluuyát miért magasztalják az egekig a kritikusok. Mármint nagyon jó színész, szó se róla, de lényegében minden egyes mozijában ugyanazt a figurát hozza - mondjuk azt elképesztően stabilan.

Talán a Judas and the Black Messiah-ban játszott akkorát, amire még én is elismerően bólogattam, de a többiben lényegében csak nézelődik az álmoskás tekintetével, közben pedig csak úgy történnek körülötte az események - mintha csak sodródna az árral.

A Nemben is hasonlóan vett részt a cselekményben, kábé minden más szereplő érdekesebb volt nála, de ettől függetlenül érezhető volt a jelenléte, meg hát ő vitte a hátán a filmet, szóval ez egy kicsit ilyen faramuci helyzet... hozta a tőle megszokott kötelezőt, de tényleg semmi több.

Keke Palmer vele szemben brillírozott, nagyon szerettem a jeleneteit, Kaluuya karakterének ellenpólusaként funkcionált, akinek be nem állt a szája, és olyan lazaságot, hanyag eleganciát kölcsönzött a karakterének, hogy már az első felbukkanásával levett a lábamról.

Steven Yeun pedig ügyesen kavargatta a szálakat, amikor felbukkant egyfajta megmagyarázhatatlan feszültség lett úrrá rajtam, és mindig az az érzésem, volt, hogy bőven van vaj a füle mögött - és amúgy tényleg.

Összegzés

Nos, a Nem engem már az első trailerrel megvett kilóra, és igazából nem is nagyon kellett csalódnom benne. Érezhető, hogy Jordan Peele ezúttal jobban ráment a látványra, mint a forgatókönyvre, de ez szerintem annyira nem zavaró, ahogy azt számos külföldi és hazai kritikus is állítja.

Igen, a cselekmény néha meg-megdöccen, vannak benne nagyon jó kis ötletek, amelyekkel aztán nem kezdtek semmit, de cserébe olyan képeket és hátborzongató atmoszférát kaptam, hogy végeredményben egy rossz szavam sem lehet a látottakról.

Na jó, talán egy pici mégis, ugyanis a Nem kissé darabosra sikeredett, így nem mindig sikerült tökéletesen ráhangolódnom egy-egy snittre, de amikor nem próbálja többnek mutatni magát, mint ami, akkor brutálisan erős, igazi moziélménynek lehettem a szemtanúja.

Illetve az is nagyon tetszett, vagy inkább érdekesség, hogy a filmnek sikerült elérnie azt, hogy ne a nassolnivalókkal foglalkozzak, több mint a fele megmaradt például a popcornnak, ami annak az eredménye, hogy a Nem olyan nyugtalan pillanatokat okozott, hogy konkrétan alig mertem megmoccanni.

Nem paráztatott (jó, talán néha igen), hanem olyan feszkót rakott rám, hogy rendesen megkönnyebbültem, amikor megpillantottam a végefőcímet. Imádom, amikor egy film ilyen érzelmeket tud kiváltani belőlem!

Szóval Peele újra megmutatta zsenialitását, nekem nagyon bejött a legfrissebb alkotása, nem egy klasszikus horror vagy thriller, de abszolút működik, legalábbis nálam elérte a kívánt hatást. Úgyhogy, akik egy különleges élményre vágynak a moziban, azok a Nemmel nem lőhetnek mellé. 

10/8 - Igen, Jordan Peele ismét megcsinálta, bár nem biztos, hogy mindenkinek egyöntetűen elnyeri a tetszését!

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek