Asterix és Obelix: A középső birodalom kritika - nem a legjobb adaptáció, de jó érzés volt újra elmerülni a bohókás gallok világában
Asterix és Obelix: A középső birodalom kritika - nem a legjobb adaptáció, de jó érzés volt újra elmerülni a bohókás gallok világában
Asterix és Obelix: A középső birodalom kritika - nem a legjobb adaptáció, de jó érzés volt újra elmerülni a bohókás gallok világábanKülcsín
Első emlékeim Asterixről és Obelixről még töpszlikoromból vannak, amikor is hétvégente, de főleg ünnepekkor folyamatosan vetítették az őrült gallokról szóló animációs filmeket a TV-ben. Nem váltottak ki különösebb érzelmeket belőlem, elvoltam velük, aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott valami: azon kaptam magam, hogy bizony a rajongójuk lettem!
Onnantól kezdve aztán folyamatosan lestem a műsorújságokat, hogy mikor vetítik a következő nagyszabasú kalandjukat, majd a képregények nyüstölése és a minifigurák gyűjtögetése következett a sorban.
A képregényes időszak extrán emlékezetes maradt, mert a színes füzeteket lapozgatva valahogy jobban át tudtam élni Asterix és Obelix eszeveszett akcióit - főleg mert az újságok elejére vagy végére odabiggyesztettek egy térképet, ahol úgymond valóságosabban is nyomon tudtam követni, merre járnak éppen kedvenc hőseim.
Aztán ahogy felnőttem, elmúlt a varázs, persze nem szakítottam teljesen a vad kompániával, ugyanis a rajzfilmeket a mozik váltották, az összeset ledaráltam, ám élőszereplős változatban már korántsem volt olyan élvezetes a sztori, mint ahogy arra a mesékből emlékeztem.
Pedig aztán Christian Clavier (Asterix) és Gérard Depardieu (Obelix) is rendesen odatették magukat, ám mégsem néztem már olyan izgalommal a történeteket, mint gyerekkoromban - talán jobban jártak volna a készítők, ha megmaradnak az animációs formátumnál, amit anno René Goscinny és Albert Uderzo képregényírók álmodtak meg.
Összesen öt mozit hoztak tető alá Asterix és Obelix főszereplésével: Asterix és Obelix Caesar ellent (1999), Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetést (2002), Asterix az olimpiánt (2008), Asterix és Obelix: Őfelsége szolgálatábant (2012), illetve az idén érkező A középső birodalmat.
Sztori
Kr. e. 50-ben járunk, amikor is Kínában egy eléggé csúnya államcsínynek lehetünk szemtanúi: a császárnét (Linh-Dan Pham) megbuktatják, börtönbe záratják, és hogy az árulók megerősítsék pozíciójukat, még a rómaikkal és magával, Julius Caesarral (Vincent Cassel) is szövetségre lépnek, aki a további terjeszkedés lehetőségét látja a Középső Birodalomban.
Persze kedvenc kis gall falucskánkban is rendesen zajlik az élet: a két világi cimbora, Asterix (Guillaume Canet) és Obelix (Gilles Lellouche) továbbra is osztogatják a pofonokat hol vadászás közben, hol pedig a rómaiak helyőrségeiben.
Ám nagyon napon aztán olyan hírrel, vagy inkább kéréssel szembesülnek, amelyre nem tudnak nemet mondani, így útra kelnek a messzi Kína felé, hogy segítsenek lerendezni a belviszályt, és megmutassák Cézárnak, hogy merre van arccal az előre... vagy inkább vissza.
Karakterek
Ahogy néztem, Guillaume Canet és Gilles Lellouche is először öltötték magukra Asterix, illetve Obelix szerepét, és nyilván nem tehetnek róla, de szerintem ahogy nálam is, úgy sokaknál a Christian Claiver-Gérard Depardieu páros lesz mindig is a nyerő a világ leghíresebb galljainak megformálásában.
Ettől függetlenül viszonylag stabilan hozták a figurákat, kellően szórakoztatóak voltak, de mondanom sem kell, hogy nem ők vitték a prímet az alkotásban.
Hanem bizony Vincent Cassel, aki csak úgy tündökölt Julius Caesarként, minden jelenetében leuralta a vele egy légtérben tartózkodókat, és ez a fajta infantilizmus, ami a filmet jellemzi, piszok jól állt neki. Nem ilyen szerepekben szoktuk meg, de minden elismerésem neki, hogy tett vele egy próbát, ugyanis nélküle teljesen lelketlen lett volna a produkció.
Marion Cotillard gyönyörű, mint mindig, de sajnos nagyon kevés perc jutott neki (mindenki döntse el maga, hogy ez most jó-e vagy sem), rajta kívül Pierre Richard, Franck Gastambide és bizony Zlatan Ibrahimovic, mint Antivírus is megmutatja magát, szóval bőven akadnak érdekes karakterek a filmben.
Összegzés
Asterix és Obelix: A középső birodalom a cikk írásának időpontjában kerek négy egységen áll az IMDb-n, ami egy egészen borzalmasnak mondható eredmény. De én azt mondom, hogy ne higgyetek ezeknek a pontszámoknak, ugyanis egy Asterix és Obelix-filmet én teljesen máshogy értékelnék.
Nyilván sokan nőttek fel a szuperlöttyöt szürcsölő gall harcosok történetein, így náluk egy újabb alkotás nézése közben maximálisan beüt a nosztalgia, szóval legyen bármennyire is zavarba ejtően butuska a körítés, a rajongók minden percét imádni fogják. És szerintem pont ez volt A középső birodalommal cél: kedveskedjenek a fanok, illetve azoknak is, akik egy kicsit másfajta agyzsibbasztó alkotást látnának a moziban.
Nem kell itt nagyon elemezgetni, meg a sárba tiporni a produkciót, valószínűleg mindenki tudja, hogy egy olyan darabbal állnak szemben, amely nem fogja megváltani a világot, és pár nap múlva mindenki elfelejti a létezését is.
De amíg nézitek, garantálom, hogy piszok jól fogtok szórakozni, és ennél szerintem nem is kell több! A színészek hoznak egy erős átlagot, a cselekmény pörgős, az akciók helyenként egészen látványosak, és a poénok is be tudnak találni - kicsit amúgy, mintha mindenki önmaga paródiája lenne, de üsse kavics, egy Asterix és Obelix-filmben ez is belefér! Ja, és az alkotás telis-tele van kikacsintásokkal, utalássokkal, szóval legyetek résen!
A franciák mindig képesek megnevettetni a közönséget és ez ezúttal sincs másképpen, az Asterix és Obelix: A középső birodalom jópofa darab lett, és ne adjatok senki véleményére, ha csak ki akartok kapcsolni egy röpke másfél órára, akkor irány a mozi, nem fogjátok megbánni!
