Andrij Csikatilo, a rosztovi rém
Andrij Csikatilo, a rosztovi rém
Andrij Csikatilo, a rosztovi rémJelen írás szerzője tényleg nem tartozik azok közé, akik fenntartások nélkül elfogadják a bűnözők ügyvédei által a bíróság előtt oly sokszor hangoztatott, védencük nehéz gyermekkorára vonatkozó hivatkozásokat, de el kell ismernie, hogy Csikatilo korai évei tényleg minden jelzőt megérdemelnek, csak a "felhőtlen"-t nem. A bevezetőben már említett ukrajnai éhezés jellemzésére nehéz szavakat találni. Példaként csak annyit, hogy Európa egyik legtermékenyebb, gabonatermesztés szempontjából ideális régiójában a harmincas évek elején-közepén az emberek gyakorlatilag mindent megettek, ami szerves anyagból volt és nem tudott elfutni vagy elrepülni. A háziállat-állomány megszűnt, a kutyák és a macskák után a csontsovány patkányok következtek, de a kannibalizmus sem volt ritka. Csikatilo születése előtt három évvel az akkor négyéves bátyját a szomszédok egyszerűen elfogták, megölték és megették.
A második világháború, az Ukrajnában három éven át garázdálkodó megszálló német csapatok kegyetlenkedései, a tömeges és nyilvános kivégzések, a települések felgyújtása mind-mind olyan negatív élményanyagot jelentettek az akkor még csak kisiskoláskorú Andrijnak, amikről érthető módon nem tudott szabadulni. Természetesen nem állítom, hogy ezek a borzalmak bármiféle, akárcsak minimális felmentést adnának, de hogy személyisége akkor szenvedett visszafordíthatatlan torzulásokat, abban biztos vagyok. Számos szakértő felnőttkori részleges impotenciájával is igazolták nőgyűlöletét (áldozatainak 65%-a a gyengébbnek mondott nemhez tartozott, sokan közülük prostituáltak voltak, akikkel sikertelenül próbált meg közösülni), mások ezt egyszerűbben azzal magyarázták, hogy Csikatilo mindig a nála gyengébb, kiszolgáltatottabb, védtelen zsákmányt kereste: a rábizonyított 53 gyilkosságból 26-ban 16 évesnél fiatalabb gyerekkel végzett.
X Polgártárs címmel film is készült a Csikatilo-gyilkosságokról:
Az úgynevezett modus operandi (vagyis az elkövetési magatartás) nagyvonalakban úgy nézett ki, hogy becserkészte jövendőbeli áldozatát, megközelítette, majd egy-két ütéssel megpróbálta elkábítani. Ezután a kés következett, aminek a gyilkos valósággal a bolondja volt: nem elégedett meg azzal, hogy elvágja az áldozata torkát vagy életfontosságú szerven szúrja, hanem számos szúrást ejtett rajta. Volt olyan test, amelyen nem kevesebb, mint hetven késszúrást találtak. Női áldozatai jelentős részét a legváltozatosabb módokon megerőszakolta, gyakran a már halott testtel fajtalankodott. És mintha mindez nem volna elég, a testeket rendszeresen megcsonkította, mell- és hasüregüket felnyitotta, belső szerveiket olykor eltávolította, füleiket, orrukat, mellüket levágta, többször evett is belőlük. Az első tizenhat esetben még a szemeket is kivájta. Mint utólag kiderült, egészen addig hitt abban, hogy az áldozatok retináján megmarad az utolsó kép, amit láttak, s hogy ezt a képet a nyomozás során elő lehet hívni.
Az orosz nyelv és irodalom okleveles középiskolai tanáraként Csikatilo mintegy tíz évet tanított, majd - több, tanítványait érintő zaklatási ügye után - egy építőipari vállalat anyagbeszerzőjeként folytatta. Rémtettei jelentős részét az oroszországi Rosztov környékén követte el (innen ered az állandó jelzője, a rosztovi rém), de egy-egy gyilkosság erejéig átruccant távolabbi régiókba is: Ukrajnába, az Észak-Kaukázusba, sőt Üzbegisztánba és Leningrádba is.
Börtöninterjú Csikatilóval oroszul, angol felirattal:
A hivatalos moszkvai propaganda sokáig nem akart tudomást venni arról, hogy a huszadik század egyik legvisszataszítóbb sorozatgyilkosa Lenin földjén garázdálkodik és valószínűsíthetően szovjet állampolgár. A sajtó szoros pártellenőrzés alatt állt, szó sem lehetett arról, hogy az újságok, a rádió vagy a televízió beszámoljon arról, hogy Hasfelmetsző Jack kései utódja a szabaddá lett népek örök szövetségének területén tevékenykedik, minden szempontból lepipálva a nagy elődöt. Csikatilo 1978 decemberében kezdte a sorozatot, s négy évnek kellett eltelnie (valamint kilenc áldozatnak meghalnia) addig, amíg 1983 januárjában felállították az ilyenkor szokásos különleges nyomozócsoportot. Ennek egyedüli, állítólag magától Jurij Andropovtól, frissen megválasztott pártfőtitkártól kapott feladata az akkor még ismeretlen gyilkos beazonosítása és bíróság elé állítása volt.
A Mihail Fetyiszov által irányított csoport lelkesen munkához látott, de már tevékenysége harmadik hónapjában rá kellett döbbenniük, hogy hiába a napi 18-20 óra munka, a szabad kéz, a korhoz (és a szovjet viszonyokhoz) képest kiváló logisztikai háttér, mindez nem elég. Fetyiszov őrnagy azzal a javaslattal fordult elöljáróihoz, hogy esetleg olyan külföldi partnerekhez kellene fordulni némi támogatásért, akiknek komoly tapasztalataik vannak sorozatgyilkosos ügyek nyomozásában, például az FBI-hoz vagy a Scotland Yardhoz. Az illetékes állami szervek felháborodottan visszautasították a kósza ötletet: csak nem képzeli az őrnagy elvtárs, hogy imperialistáktól fogunk segítséget kérni? A szovjet bűnüldözés nem csak a nemzetközi kapcsolatok kiépítése területén bizonyította alkalmatlanságát: a kriminalisztikai labor többször is tévesen azonosította az elkövető vércsoportját, amit a különböző áldozatok testén talált nyálból és ondóból rögzítettek. A vérképelemzések kétszer AB-nek, egyszer B-nek találták, míg utólag kiderült, hogy Csikatilo vércsoportja A volt.
1985-től kezdve (lásd még a Gorbacsov és a peresztrojka szócikkeket a lexikonokban) a sajtó már többé-kevésbé nyíltan ír a sorozatgyilkosságokról, a nyomozás állásáról, s a százmilliónyi hírfogyasztó szovjet polgárhoz hasonlóan maga Csikatilo is élénk figyelemmel kíséri a fejleményeket. Egyszer még őrizetbe is veszik gyanús viselkedése miatt, de a már említett vércsoport-tévedés miatt néhány óra elteltével csak egy lopással tudják meggyanúsítani. Három hónapot ül, majd folytatja a gyilkosságsorozatot. 1989 nyarán megöli egyetlen külföldi áldozatát, egy Rosztovban tanuló fiatal magyar főiskolást, a 19 éves Varga Ilonát.
A Fetyiszov-csoport a kezdeti 14 fősről lépcsőzetesen 200 fősre duzzad. Közöttük ott van Alekszandr Buhanovszkij kriminálpszichológus, aki a szovjet bűnüldözés mindmáig legkomplexebb elkövetői profilját rajzolja meg tudományos lélektani eszközökkel. 1990 januárjára már harminckilenc emberölés van a még mindig ismeretlen gyilkos számláján. A detektívek különféle eszközökkel és módszerekkel próbálnak csapdát állítani neki, mígnem 1990 novemberében összeáll a kép: egy újabb (akkor még nem tudták, hogy az utolsó) gyilkosság helyszínének közelében igazoltatják, s az egyik rendőrnek feltűnik a név. Eszébe jut, hogy több hasonló jelentésben olvasta ezt a nevet. Utánanéz (kartotékok és igazoltatólapok ezreit lapozza végig, hiszen számítógép még nem állt Fetyiszovék rendelkezésére) és rájön, hogy ez az ember valóban nem egy alkalommal a több ezer igazoltatott között volt Rosztovban, Taskentben és Sahtyiban.
Bekérik Csikatilo személyzeti anyagát az addigi munkahelyéről, elbeszélgetnek hajdani kollégáival és kiderül, hogy szexuális zaklatás miatt kellett otthagynia a tanári állást. Szoros megfigyelés alá helyezik, végignézik, amint egy hét alatt mintegy kéttucatnyi gyerekkel és fiatal nővel próbál szóba elegyedni. 1990. november 20-án őrizetbe veszik, majd előzetes letartóztatásba helyezik. Az első napokon még kitart állítólagos ártatlansága mellett, de a kilencedik napon a már említett kriminálpszichológussal folytatott több órás beszélgetés hatására bedobja a törölközőt és - ahogy a rendőrök mondják - átmegy teljes beismerésbe. Másfél év nyomozás után, 1992 áprilisában bíróság elé állítják, ahol az ügyészi vádbeszédben 53 rendbeli emberölés miatt kérnek rá halálos ítéletet. A bíróságot nem kellett túlságosan sokat győzködni, ráadásul Csikatilo ezen az 53 eseten kívül még további négyben is bűnösnek vallja magát, úgyhogy más ítéletre a legostobább újságírók sem kötöttek fogadásokat. További másfél évbe telik, amíg az összes fellebbviteli és kegyelmi lehetőséget kimerítette: 1994. február 14-én a novocserkasszki fegyház alagsorában a hagyományos szovjet/orosz módszerrel (tarkónlövés) pontot tesznek földi pályafutása végére. Azt hiszem, sokunk nevében mondom, hogy reméljük, nem békében nyugszik.
Csikatilo tárgyalása:
ADATLAP
Név (gúnynév): Andrij Romanovics Csikatilo (A rosztovi rém, A vörös hasfelmetsző)
Nemzetiség, állampolgárság: ukrán, szovjet
Helyszín: Szovjetunió, Oroszország
Gyilkosságok dátumkerete: 1978. december 22. - 1990. november 06.
Módszer: szúró-vágó eszközök
Bizonyított áldozatok száma: 53 halott
Áldozati kategória: főként kiskorúak és nők
Ítélet: halál (tarkónlövés)
