Kiss Béla, a Cinkotai Rém
Kiss Béla, a Cinkotai Rém
Kiss Béla, a Cinkotai RémBéla Izsákon született 1877-ban, de viszonylag korán engedett a nagyvárosi csábításnak és Budapesten tanulta ki a jól fizető bádogosi szakmát. Inaséveit követően a nyolcadik kerületben önállósította magát, majd Cinkotára költözött, ahol ugyancsak ereszcsatornák, lapostetők és hordók készítésével járult hozzá a településkép fejlesztéséhez. Visszaemlékezések szerint gondozott külsejű, jóvágású, kicsit talán mackós testalkatú, kackiás bajszú legényember volt, aki társadalmi státuszához képest sokat olvasott, s nem okozott gondot számára laza, könnyed beszélgetéseket folytatni a gyengébbik nem képviselőivel. Egyes források azt írják róla, hogy volt egy fiatal felesége, aki összeszűrte a levet egy helyi zenésszel, aminek Béla nem kifejezetten örült. Az asszony aztán - valamikor 1912 végén - szeretőjével együtt eltűnt a faluból. A szomszédok érdeklődésére kedvenc bádogosunk szűkszavúan csak annyit mondott, hogy Mária megszökött a Palival, legyenek boldogok.
Innen datálódnak azok az események, amelyek később komoly jelentőséget kaptak, de amelyek csak utólag ütöttek szöget a szomszédok fejében. Bélánál ugyanis rendre fel-felbukkantak fiatal nők, akik néhány napig ott tébláboltak ugyan, de egyiküket sem látták egy hétnél hosszabb ideig a Kossuth utcai kis ház környékén. A környékbeliek elkönyvelték magukban, hogy hát szegény Béla még nem akarja újfent elkötelezni magát, és hát ő is megérdemel egy kis kikapcsolódást a dolgos munkanapok után.
Aztán kitört az akkor még sorszám nélkül emlegetett világháború. Béla benne volt a férfikorban (37 éves volt 1914-ben), elvileg még nem vitték volna el katonának, de sokak meglepetésére önként jelentkezett. A világ egyetlen, háborúban álló hadserege sem szokott különösebben rázós kérdéseket feltenni az önkénteseknek, úgyhogy Kiss a július 28-i hadüzenet után alig egy hónappal átadott egy lepecsételt, vastag borítékot az általa bérelt házban rendszeresen takarító asszonynak, azzal a szóbeli eligazítással, hogy ha nem térne vissza, a csomagot vigye be a települési elöljáróságra és ott bontsák fel. Szeptember közepén felöltötte a népfelkelői uniformist, majd az egyik gyalogezreddel a balkáni frontra távozott.
1916 májusában a ház tulajdonosa megjelent a Kossuth utca 40. szám alatt, és mivel Béláról akkor már hosszú idő óta senki nem hallott semmit, úgy döntött, hogy bizony felújítja az ingatlant és új bérlőt keres hozzá. Telekbejárás közben a ház melletti gazdasági épületben hét, légmentesen lezárt bádoghordót talált. Egyiket felfeszítették, s a tartályból sziszegve kiáramló penetráns, a helyi dögkút atmoszférájára hasonlító bűz nem hagyott kétséget afelől, hogy a hordóban nem káposztát savanyítottak. Amikor aztán a másodikból egy hosszú, szőke hajjal borított emberi koponya is elővillant, azonnal értesítették a helyi jegyzőt, aki csendőrökkel érkezett a helyszínre.
Előkerítették Béla egykori takarítónőjét, aki megdöbbenve, a sokktól szédelegve adta át a nála másfél évvel korábban letétbe helyezett csomagot. Felbontották, s abból több száz, nők által Bélának írt képeslap és levél került elő, köztük jónéhány erotikus, meztelen nőket ábrázoló fénykép. A levelek átolvasása után Huszka Gyula jegyző akkurátusan feljegyezte, hogy két év leforgása alatt Kiss 174 házassági ajánlatot kapott, valószínűleg a pesti lapokban feladott társkereső hirdetéseire válaszként. A nyomozás során szobájában további leveleket és nőktől származó fényképeket találtak, ezekből kiderült, hogy Béla 1903 óta rendszeresen a sajtó útján keresett magának feleséget (de inkább szabadidőpartnert, ahogy manapság mondanánk). A hét hordó mindegyike egy-egy női holttestet rejtett, a legfiatalabb 16 éves volt, a legidősebb 37. A rendőrség később arról tájékoztatta a roppant érdeklődő közvéleményt, hogy a bádogosnak legalább kéttucatnyi halálos áldozata volt tíz év alatt. A nőket kivétel nélkül kötéllel fojtotta meg, sokuk holttestét elásta valahol a környék erdőiben, vagy nemes egyszerűséggel kivitte az elhullott állatok tetemeinek fenntartott cinkotai dögkútba.
Konteósok már száz évvel ezelőtt is szép számban teremtek mifelénk, úgyhogy a találgatások Kiss Béla tartózkodási helyéről és további sorsáról úgy burjánoztak, mint manapság a parlagfű egy-egy elhanyagolt földdarabon. Voltak, akik esküdni mertek volna, hogy Bécsben látták a háború után, mások egy moszkvai párttitkárban(!) vélték felismerni a húszas évek elején, de akadtak, akik egyenesen a francia idegenlégió egyik őrmesterét azonosították vele. Ezen kívül felbukkant Budapesten, Belgrádban, New Yorkban és Baltimore-ban is - legalábbis a bulvársajtót tudósító, természetesen roppant megbízható újságírók szerint. Ahogy az általában lenni szokott, a hivatalos verzió ennél szárazabb és unalmasabb: Kiss Béla 1915 elején fogságba esett a szerbiai harcokban, majd két hét betegeskedés után belehalt a valjevói hadifogolytáborban összeszedett flekktífuszba.
Mivel Kiss gyilkosságai kriminológiai és pszichológiai szempontból is kuriózumnak, illetve újdonságnak számítottak Magyarországon, számos szakértő elemezte az eseteket. Megállapították, illetve valószínűsítették, hogy tetteinek mozgatórugói között a nyereségvágy ugyanúgy jelen volt, mint a nőkkel szemben érzett frusztráció. Áldozataitól rendszeresen pénzt csalt ki, s csak azután gyilkolta meg őket, hogy a nők valamennyi, gyorsan pénzzé tehető értéktárgyukat is átadták neki. Francia kor- és céhtársához, Henri Landruhoz hasonlóan ő is különböző mesékkel traktálta partnereit, amikor pénzt kért tőlük: hol a bádogosműhelyét akarta úgymond bővíteni, hol saját házat akart venni, ahol majd a közös gyerekeket fogják nevelgetni, hol karlsbadi fürdőkúrára hívta meg az éppen esedékes partnert, de az utolsó percben vette észre, hogy sajnos elszámította magát és kéne még száz-kétszáz korona, hogy a tervezett wellness-kikapcsolódás ne essen kútba. A rekordja 3000 korona volt, amit egy Tóth Margit nevű szakácsnőtől csalt ki. Ez nagyon szép pénz volt, hiszen egy szakképzett gyári munkás havi bére akkoriban ritkán érte el a 150 koronát.
A szexológusok sem hagyták magukat: voltak olyan elméletek is, amelyek szerint Béla impotens (konkrétan és szakszerűen: erekcióképtelen) volt, s minden új nőismerősénél abban reménykedett, hogy majd most összejön az, aminek össze kell jönnie... Aztán amikor mégsem, a nőt hibáztatva megfojtotta a szerencsétlent és újabb áldozat után nézett. Ennek a teóriának némileg ellentmond, hogy több olyan nőnemű tanút is kihallgattak (többek között a már említett takarítónőt, bizonyos Jakubecz Jánosnét), akik eskü alatt vallották, hogy Bélának nem voltak szexuális gondjai.
A teljes igazság valószínűleg már sohasem fog kiderülni, de ettől függetlenül Kiss Béla továbbra is a magyar kriminalisztika leghíresebb sorozatgyilkosának minősül. És reméljük, ez így is marad.
A Kiss Béláról készült Zs-kategóriás német horror előzetese:
ADATLAP
Név (gúnynév): Kiss Béla (A Cinkotai Rém)
Nemzetiség, állampolgárság: magyar
Helyszín: Cinkota, Magyarország
Gyilkosságok dátumkerete: 1905 (?) - 1914.
Módszer: fojtogatás (kötéllel)
Bizonyított áldozatok száma: 7 (más források szerint 24) halott
Áldozati kategória: egyedülálló nők
Ítélet: nem született
