Ne nyúlj a kaktuszhoz! Kivéve, ha meg akarod enni!
Ne nyúlj a kaktuszhoz! Kivéve, ha meg akarod enni!
Ne nyúlj a kaktuszhoz! Kivéve, ha meg akarod enni!A lányom imádja a fügekaktuszt. Bár már tinédzser korba lépett, mégis rám bízza e gyümölcs meghámozását, amit lehet a tenyérbe fektetett kézzel elvégezni (fügekaktusz a bal kézbe, a másikba a kés és kezdődik a külső rész lehúzása), vagy szúrhatjuk villára is a finomságot, hogy elkerüljük a pici tüskéket (de nekem még így se sikerült soha megúsznom szúrás nélkül, bár lehet, hogy nem vagyok elég ügyes, és másnak egyből összejön a tökéletes kivitelezés).
Szüleim kertjéből hiányzik e növény, így bio-szüret helyett a boltból szerzem be a fügekaktuszt (hatos/nyolcas csomagolásban kapható általában). Vasi Szabó Jánosnál viszont rengeteg ilyen gyümölcs terem.
Fügekaktuszok Vasi Szabó János kertjéből (Fotó: Szabó Patrícia)
Mint megtudtam tőle: a gyümölcstermő kaktuszok a „medvetalp” vagy opuntia kaktusz–félék közül kerülnek ki, Amerika meleg égövi részéről származnak. A legismertebbek a mexikói fügekaktuszok. Ezek ott vadon nőnek a száraz vagy félig száraz trópusi, szubtrópusi klímában, ezért terjedtek el rohamléptekben a Földközi–tenger országaiba behozott darabjai. Ilyen hatalmasra megnőtt növényeket láthatunk a horvát, olasz vagy török tengerpartokon is. A növény akár 8 méter magasra is nyújtózik, a szártagok kerek vagy ovális részekkel ízesülnek egymáshoz.
Tüskézettsége ritkás, ám még a gyümölcs héján is akadnak alig látható kis kellemetlen kampócskák (amelyek pucolás közben átvándorolnak a kezünkbe). Ezeknek a fajtáknak a mérete 5-10 cm hosszúság közt változik. Héjuk színe zöld, sárgásbarna, illetve egészen a gesztenyeszínig változik.
Amikor megvásároljuk a boltokban (műanyag dobozba sorakoztatva), általában minden darab színe más belül. Ízükben még nem tapasztaltam különbséget (mármint a szín-íz viszonylatában), de az is lehet, hogy csak nem elég kifinomultak az ízlelőbimbóim. És mivel általában a lányom fogyasztja el amit megpucolok, nekem csak a megunt negyed-darabok jutnak, de sokszor az sem. Így lehetőségem sincs a kellő nagyságú mintavételre, az abból való következtetések levonására.
Nagyon finom - csak valaki pucolja meg helyettünk! (Fotó: Szabó Patrícia)
Az önsajnálatot viszont most gyorsan félre is söpröm - elvégre karácsonyi időszakot élünk, és egyébként is olyan ez, mint a banán, amiből akármennyit is veszünk, az utolsó mindig megbarnul a legtöbb családban, mert az anyák sokáig tartogatják („Hátha meg akarja enni a gyerek!”), aztán már senkinek sincsen kedve elfogyasztani, s mikor kidobásra kerül (vagy egy „vészhelyzet-turmixba”), akkor jut eszébe a legfiatalabb családtagnak, hogy mégiscsak megette volna…
No, és most vissza az eredeti témához: a kaktuszfüge húsa puha, fehéresen áttetsző, sokmagvú, édeskés ízű. Mivel a mediterrán világban is elterjedt, ez bizonyítja szívósságát. A fagytűrése hasonló az olajfa, leander és teacserje télállóságához: mínusz tíz fok körüli. Ezért hazánkban ezt a fügekaktuszt csak üvegházban termeszthetjük biztosan.
Virágzó kaktusz (Fotó: Szabó Patrícia)
A kereskedelemben ezen kívül is kapható „sárkánygyümölcs” vagy pitahaja néven kaktuszgyümölcs, melyek a héjuknál teljesen tüskementesek (de csak elvileg – jegyezem meg halkan eddigi tapasztalásaim alapján), formájuk is eltér a hagyományos fügekaktusztól: inkább zömök, mint hosszúkás növénye. Színük a sáfránytól a bíborig változik. Elmondható, hogy a pitahaja a legfinomabb kaktuszgyümölcs, ám a növény trópusi igényű, nálunk csak fűtött helyen teleltethető.
„Amiről most beszélni szeretnék, az a mi klímánkon teljesen télálló opuntia féle.” – mondta Vasi Szabó János – „Ez a mexikói rokonságtól messzire, északra került, Texas, Arizona , Új Mexikó, Kolorádó mérsékelt égövi sivatagába, ahol a tél zord hideg, a nyár viszont száraz és forró. Ezek a fügekaktuszok – megfelelő talajba ültetve – a mi teleinket is „kifütyülik”. Tavasz végén virágoznak, ám például a 2016-os késő tavaszi fagyoknak a kertem fügekaktusz bokra egyáltalán nem esett áldozatul, épp olyan bőven termett, mint korábbi években.”
Vasi János kertjében lévő kaktuszbokor (Fotó: Szabó Patrícia)
A télálló fügekaktusznak több fajtája is létezik. Van olyan (a virdzsiniai), amely a földön elfekvő szártagjaival rászolgált a „henye” névre. Savanykás termésű, sokkal jobb ízű a másfél méter magasra megnövő Engelmann, illetve az embermagasságnál is nagyobb Lindheimer. Ez utóbbi díszlik János háza melletti sziklakertben.
S, hogy hogy került oda ez a növény? A gazda még 2010-ben vásárolt egy kertészetből egy japánbanán csemetét, ám az ára olyan alacsony volt, hogy a netes vásárlás alsó határát se érte el, ezért körülnézett a katalógusban, hogy mit lehetne még mellé csomagoltatni? (Hiába, no, a gazdasági szempontok legtöbbször ott állnak a döntéseink mögött.) Ekkor akad meg a szeme egy terméssel zsúfolt fügekaktusz fényképén, amely drága sem volt, ezért megrendelte. Természetesen utána nézett a termesztési feltételeknek, s csak utána alakította ki a növény számára a ház déli oldalán a sziklakertet.
Csodás fügekaktusz (Fotó: Szabó Patrícia)
A folytatásból kiderül majd, hogy hogyan kell gondozni a fügekaktuszt, mik a szüretelés feltételei, s mit mindenre tudjuk felhasználni?
