A lusta ember virága: a kaktuszA lusta ember virága: a kaktusz
Családi ünnepséget tartottunk a testvéremnél. A bográcsban rotyogott a pörkölt, a konyhából sütemény illat surrant ki kacagva, a kerti pavilon alatt pedig víg csevej folyt a testes bor kortyolgatása közben. A Nap olykor-olykor belemart bőrünkbe, majd át-átváltott lágyabb, enyhébb simogatásba, hogy ne meneküljünk el előle végleg az árnyékba, s bőszen megajándékozta mosolyával a kerti növényeket is.
Köztük egy kissé átalakított boroshordót, mely tökéletes bölcsőként funkcionált a nővérem kaktuszai számára: oly’ csodás növények nevelkedtek az abroncs ölelésében, hogy az ebéd elfogyasztása után hamarosan mellőztem rokonaimat, s az időt a precíz tüskéknek, az éppen virágba boruló bimbóknak szenteltem. Bár csak egy telefon volt nálam, mégsem bírtam megállni, hogy ne örökítsek meg egy-egy részletet: e fotók díszítik ezt a cikket is.
A kaktuszoknak rengeteg fajtája létezik. Pár éve írtam már a karácsonyi kaktuszról, tavaly pedig a fügekaktuszt is bemutattam, mivel a kaktusz gyümölcse, a tuna a lányom egyik kedvenc étele.
A kaktuszok többnyire nem télállóak. Fényigényük nagyon nagy: napi 4-5 óra napsütésre szükségük van, nyáron pedig a szabadba vágynak. Már májusban, a fagyok elmúltával kitehetjük őket a kertbe vagy balkonra, de lehetőleg védett helyre, mert a sok esőt nem szeretik. Sokszor pont a túlöntözés miatt pusztulnak el. Származási helyük nemhiába Amerika trópusi, szubtrópusi sivatagos vagy száraz hegyvidéki területein található.
Visszakanyarodva az öntözéshez: hiába látjuk porladónak a földet alattuk, elég csak havonta egyszer-kétszer egy kis vizet locsolni rájuk (negyedannyit, mint amennyire gondolnánk, hogy szükségük van), bár virágzáskor egy kicsit megborulhat kezünkben a kanna, és a növekedési időszakban (május-június, szeptember-október) is több nedvesség érheti őket. Télen, a pihenő időszakban még kevesebb vizet igényelnek, olyankor az 5-15 fokban érzik jól magukat.
Ha a földbe dugjuk az ujjunkat, és nedvességet tapasztalunk, akkor semmiképp se itassuk tovább a növényt, mert elrohad! A túlöntözés és az elégtelen fényviszonyok gombás megbetegedést okoznak. Ha ilyen problémát tapasztalunk, tegyük a legnaposabb helyre a cserepet, mert a növény sokszor magától legyőzi ezt a betegséget pár hét alatt. Jó tudni azt is, hogy a kaktusz a lágy vizet, esővizet szereti a legjobban.
Átültetésére ritkán van szükség (kb. háromévente), ám olyankor érdemes vastag kesztyűt húzni, és még úgy is több rétegben újságpapírt használni a tüskék miatt. Egyes fajták ugyanis olyan miniatűr tüskékkel ajándékozzák meg bőrünket, hogy napokig érezhetjük a váratlan vendégek jelenlétét.
Ültetéskor durva szemcsés homokot keverjünk a lombföldhöz, s ne akarjunk magról szaporítani, mert nagyon körülményes. Egyszerűbb, ha az oldalsarjakat használjuk fel bújtásként. Erre a legoptimálisabb időszak a nyár, mert a gyökerezéshez melegre és napfényre van szükség. Pár napos pihentetés (sebgyógyulás) után helyezhetjük bele a homokba a kis hajtásokat.
A Yucca, az Agave az Aloe fajok és a nagyobb termetű oszlopkaktuszokat mindenképpen a szabadban tartsuk! A hordókaktuszok, a sünkaktusz és a gömbkaktuszok viszont tényleg csak megfelelően esővédett helyre rakhatók!
A kaktuszok nagyon jól mutatnak polcokon, asztalokon, kerítésre függesztve, kerti díszekre, fákra akasztva, kisebb-nagyobb cserepekben, vagy sziklakertben az agávék, aolék között.
Érdekességek:
- Minden kaktuszfajnak egyedi tövisei vannak. Ezek elhelyezkedése és alakja fontos a fajhatározásnál. Vannak olyan fajok is, amelyeknek nincsenek tövisei.
- Egy ősi nemzetségük (a Rhipsalis) tagjai Indiában és Afrikában is őshonosak, így valószínűsíthető, hogy kialakulásuk akkor elkezdődött, amikor ezek a kontinensek még összefüggtek, vagyis 100-120 millió éve. A feltételezések szerint az őskaktusz szubtrópusi éghajlaton élt, és a geomorfológiai tagoltság miatt alakított ki pozsgás életformát.
- Sok kártevője van a kaktuszoknak, például a vöröspók, a levéltetű, a pajzstetű, a gyökértetű, a fuzárium, a fitoftóra.
- A kaktuszok beporzását segítik a rovarokon kívül a madarak és a denevérek is (egyes fajoknál).
- Pieter Brueghel: Cockaynei táj című festményén (XVI. század) már látható egy vadon növő kaktusz (az Opuntia ficus-indica). Ugyanebben a században jelentek meg az első feljegyzések a kaktuszokról, melyeket dinnyeszerű virágként jellemeztek.
- A kaktuszok eleinte az arisztokraták körében voltak népszerűek, mert nagyon magas volt az áruk, csupán a XIII. században kezdtek el arra szakosodni cégek, hogy importálják. Ezt követően indult meg termesztésük is.
- Meghonosodásuk veszélyeket is rejt: Ausztráliában a fügekaktuszok teljesen kiszorították az eredeti növénypopulációt.
- A kaktuszoknak csupán az egynegyede él sivatagos területeken. A többi faj száraz sztyeppés, félsivatagos, lombhullató erdők, füves területekről való. Sőt, a fajok öt százaléka trópusi erdőkben, dzsungelek fáinak tetején található meg.
