Kincsem gazdájának, Blaskovich Ernőnek szerelmi végkielégítése - a mezőszilasi kastély története
Kincsem gazdájának, Blaskovich Ernőnek szerelmi végkielégítése - a mezőszilasi kastély története
Kincsem gazdájának, Blaskovich Ernőnek szerelmi végkielégítése - a mezőszilasi kastély történeteAz 1870-es évek elején járunk. Festetics Mária grófnő, Erzsébet királyné udvarhölgyének legutóbbi számunkban olvasható gödöllői és budavári naplóbejegyzései is ekkor kezdődtek. A gödöllői udvarnál fel-felbukkanó arisztokrata szereplők most a lóversenypályák széléről köszönnek vissza.
A tápiószentmártoni különc, a lóimádó Blaskovich Ernő földbirtokos, lótenyésztő és úri lovas számára a verhetetlen Kincsem csodakanca egyedülálló sikerei a hallatlan népszerűség, a gondtalan gazdagság mellett a legelőkelőbb körök barátságát hozták el.
Pesti palotájának szalonjában megfordult a walesi herceg, Vilmos német császár, a spanyol király és az arisztokrácia: az „utolsó feudális magyar főúr”, Festetics Tasziló, Sztáray János gróf, továbbá a később tönkrement világhírű lovas, Szapáry Iván gróf, a holtig csak lóval, lótenyésztéssel és lóversenyzéssel foglalkozó, soha meg nem nősülő Batthyány Elemér, és folytathatnánk a sort. (A kényes-fényes, előkelő angol Jockey Club mindössze öt-hat külföldi tagot engedett be soraiba. A magyarok közül Festetics Tasziló volt az egyik, a másik Battyhány Elemér.)
A váratlan népszerűség Blaskovich Ernőnek hozott még egy – a sír széle előtt megtorpanó – szerelmet is.
Mezőszilas központjában áll a megkímélt állapotú, szecessziós stílusú kastély a családi házak és hajdan volt kúriák közül kimagasodva. Négy tornya alatti szobáiban élt egy asszony, az erdélyi származású, színésznői karrierről álmodozó Szabó Karolina és a reverendát érte elhagyó úr, a református vallásra áttért Droppa Károly lelkész, akik életük utolsó éveiben törvényesítették Tápiószentmártonban bimbózó, titkolt szerelmüket.
A kastélyt ezer hold földdel a Kincsem ló gazdája, nemes Blaskovich Ernő végkielégítésként ajándékozta az életét vele megosztó hűséges, művelt hölgynek, akit a társaságban „kékszemű lady-nek” neveztek. Kettejük kapcsolata a hölgy tizenhat éves korában kezdődött, harmincnégy éven át tartott, és Blaskovich Ernő hetvennégy éves korában szakadt meg.
Szabó Karolina együttélésük alatt a pesti Reáltanoda u. 12. szám alatti „Kincsem palotában” kialakított önálló, fényűzően berendezett lakosztályában, az „aranykalitkában” lakott. Az előkelő társaság hivatalosan nem fogadhatta be, de a Reáltanoda utcai luxuspalotában koronás fők és arisztokraták adták egymásnak a kilincset, tudva, hogy egy elegáns, szép, művelt, fiatal nővel osztja meg társaságát a ház ura.
A palota a Nemzeti Lovarda és az arisztokrácia belvárosi palotáinak közelségében állt, Szapáry gróf házával szemben, aki állandó társaságot jelentett a lovakért rajongóknak. Nemes Blaskovics Ernő lótenyésztő és úrlovas a tápiószentmártoni családi birtokán lévő kisebbik úri lakot is berendezte a gyakorta ott tartózkodó élettársának. Szabó Karolina feladta uráért fiatalságát, asszonyi és anyai álmait. Ugyanakkor Blaskovich Ernő is feladta a családalapítás lehetőségét a házában és családi birtokán rejtegetett szerelmére tekintettel.
A hölgy termékeny évei után, ötvenévesen kérte ki az „obsitot”, és kezdett új életet.
Blaskovich Ernő, a mindenki által pompás, úri magyar gentlemannek ismert nemes tudomásul vette a döntést. A hölgy elköltözését követően pesti palotájában magányosan, betegen hunyt el. Életében birtokot és kastélyt ajándékozott szerettének, végrendeletében pedig bőkezűen gondoskodott egykor hűséges társáról. Értékes ingóságokat, palotája utcára néző két szalonszobájának és hálószobájának teljes berendezését, felszerelését, azon kívül jelentős értékű ezüstöt ajándékozott a már tőle távol, új kapcsolatban élő hölgynek.
Mindenkinek mást tartogat az élet. Néha hiába keresnénk a döntések mögött a logikát. Érzelmek és érdekek befolyásolták egykor a félárva, szemrevaló lányka gondolatait, aki Blaskovich Ernő mellett találta meg az anyagi biztonságot, talán még a szeretetet is. Idős társának azonban halála előtt hasonló biztonságra lett volna szüksége, amit Szabó Karolina tudott volna megadni részére, ha nem hagyja magára. De ne ítéljünk!
Blaskovich Ernő életét a tápiószentmártoni birtokon való gazdálkodás, a pesti Reáltanoda utcai neoreneszánsz stílusú háza köré szerveződő társasági élet, a ménes, a versenyistálló, a csodaló és hölgye töltötte ki. Egymásra találásuknál Szapáry gróf volt a kerítő. A jó nevelésben részesült, csengő hangú, művelt, tehetséges ifjú hölgyet a Nemzeti Színház – kellő színitanodai tapasztalat megszerzése után – utánpótlásnak tekintette, és segédszínésznői státuszba osztotta be Blaha Lujza társasága mellé.
Nem voltak anyagi gondjai. Édesapja lakást bérelt számára, és havi apanázst biztosított. Nem kellett megalkudnia az élettel egy eltartó férfi sürgős keresésének dolgában. Blaskovich Ernő az udvarlás első hónapjaiban megkérte hölgye kezét, és az esküvő pontos időpontját is kijelölte. Aztán eltűnt. Egy gödöllői lovasbemutatón alacsony termetén csúfolódó úri megjegyzés miatt hátat fordított királynői termetű, magas menyasszonyának.
Blaskovich Ernő rettegett attól, hogy termetük hátrányos különbözősége miatt nevetségessé válik.
Szent István királyunk és a nála egy fejjel magasabb Gizella királynénk nem volt ilyen hiú. A termet nem rejtett hiba, már az első találkozás alkalmával nyilvánvalóan látható.
Ha ez zavarta Kincsem gazdáját, nem kellett volna megismerkedniük, sőt házasságot ígérnie. Igaz, mindaddig nem zavarta a különbség, amíg rangtársai nem gúnyolódtak rajta. Hosszú hónapokkal később mégis megkövette a csalódott lányt, aki nélkül nem akart élni, és egy újabb ajánlattal állt elő. A megalázott menyasszony osztott-szorzott, végül szemet hunyt a vőlegény gyengesége felett. Hajlandó volt vele házasság nélkül együtt élni a világ felé színlelt házvezetőnői státuszban.
Blaskovich Ernő fejedelmien gondoskodott róla, ő pedig szinte feleségként viselte gondját, és valóban kifogástalanul vezette a háztartását.
Blaskovich Ernő nem élt zajos életet. A nyilvánosságot kizárva élték mindennapjaikat. Szerelmét a felsőbb körök nem engedték be maguk közé. A mélyen vallásos hölgy a közeli „angolkisasszonyok” Váci utcai templomát valamint az egyetemi templom miséit látogatta, és tápiószentmártoni tartózkodása alatt a helyi lelkész társaságát kereste. A templomok látogatásai között kikocsiztak a budai hegyekbe.
Együttélésük harmincnégy éve harmonikusnak volt mondható. Aztán Szabó Karolina beleszerelmesedett a tápiószentmártoni lelkészbe, és ötvenévesen elköltözött a hetvennégy éves, már nagybeteg Blaskovich Ernő mellől. Emlékül magához vette Kincsem csodakanca ezüst talpazathoz rögzített, kincset érő negyedik patáját. Droppa Károly lelkész 1910. májusában a tápiószentmártoni parókiát püspöki engedély nélkül elhagyta, áttért a református vallásra, hogy megnősülhessen. Erről a tápiószentmártoni tisztelendő úr feljegyzései tanúskodnak.
1910 táján az ifjúnak már nem mondható szerelmesek összeházasodtak, és a búcsúajándékba kapott mezőszilasi kastélyba költöztek. Blaskovich Ernő a kastélyt halála előtt még két toronnyal kibővíttette, melynek munkálatait személyesen ellenőrizte. Hát kérem, ez a szerelem, és a szeretett, el nem vett, gyermektelenül hagyott hölgyért való felelősségvállalás!
Blaskovich Ernőt 1910 őszén már nagyon betegen hozták fel Pestre. Itt kívánt feküdni a Kincsem palotában, a tiszteletdíjak közelségében. Itt keresték fel az egyre fogyó barátok, elsősorban Batthyány Elemér. Gyakran jött a jó szomszéd, Szapáry Iván, aki már régen nem lakott a szemben lévő 17. számú házban, amit a feje felett összecsapódó hullámok miatt el kellett adnia. Beállított hozzá 1911. május 18-án is, a kora délelőtti órákban. Miről is beszélhettek volna másról, mint a délutáni versenyekről.
Elindult az ötéves Szomszéd, Kincsem legfiatalabb lányának, a kis Kincsnek unokája. A lovat Blaskovich egykori szomszédjáról, Szapáry Ivánról nevezte el. Mikor delet ütött az óra, a jószemű Szapáry Iván lehangoltan búcsúzott. Elment a közeli Nemzeti Casinóba ebédelni, majd kiment a versenytérre. A versenyt három órakor futották. Szomszéd egy hosszal győzött.
Mikor célba ért, a mázsaház előtt álldogáló lovaregyleti tagok arról beszélgettek, ki menjen a verseny után megmondani az „Öreg Kupecnak” – Blaskovichnak – hogy Szomszéd nyert. Szapáry Iván melankolikusan megjegyezte: annak alighanem már csak a mennyek kapujában álldogáló Szent Péter mondja meg az eredményt.
Blaskovich Ernő délután, körülbelül abban a percben hunyta le örökre a szemét, amikor Szomszéd átvágtázott a célon.
A koporsóra az öreg gavallér, Uchtritz Zsigmond erősítette fel a „kékszemű lady” ibolyából fonott, fehér szalagos koszorúját.
Szabó Karolina és Droppa Károly jólétben, harmonikus szeretetben éltek. Az egykori pap jól gazdálkodott. A birtoknak a gyengébb minőségű részét eladta, az épületet karbantartotta. Híres lótenyésztő volt. A lovakat valószínűleg még Tápiószentmártonból szerezte be, ahol a mezőn legelésztek és a legjobb minőségű zabot kapták. Ő, az egykori lelkész lett néhai urának egyik örököse, haszonélvezője.
Szabó Karolina és Droppa Károly a szilasi temető családi sírboltjában nyugszanak. A hetvenegy éves Szabó Karolina 1929 tavaszán, Droppa Károly ugyanazon év őszén hunyt el, társát követve.
