Durián: nagyon finom és rettenetesen büdösDurián: nagyon finom és rettenetesen büdös
A durián a majomkenyérfa-félék családjába tartozik. Az ázsiai trópusi esőerdőkből származik, de elterjedt a Maláj-félszigeten, India déli részén, Thaiföldön, Indonéziában, Srí Lankán is. Termesztik a Fülöp-szigeteken, Indokínában, Afrika keleti részén, Közép- és Dél-Amerikában.
Leginkább kisparaszti gazdaságok foglalkoznak a szaporításával: magról nevelik, 7-15 év kell ahhoz, hogy termést hozzon. A durian fa 40 méter magasra nő, terebélyes, sűrű lombú. Örökzöld, levelei szórt állásúak, virágai 3-30 tagú csomókban fejlődnek: a csésze harang alakú, 5 cimpájú, az 5-7 cm hosszú szirmok fehérek, rózsaszínek vagy aranysárgák.
A virágok csak éjjel nyílnak, megporzásuk – valószínűleg – a denevéreknek köszönhető.
A 15-30 cm nagyságúra nőtt termés tojás vagy gömbölyded alakú, mely gyakran asszimetrikusan fejlődik, meggörbült. Súlya elérheti a 8 kg-ot is! A terméseket közvetlenül érés előtt szedik le, vagy összegyűjtik a fa alól a lehullt példányokat.
A durián külső terméshéja vastag, rostos, zöld színű és tüskék borítják.
A tok 5 rekeszes, mindegyik rekeszben található egy mag, melyet puha magköpeny vesz körül. Ez az, ami ehető: íze édes dióbélre hasonlít, zamata igencsak különleges.
A magköpenyt főként nyersen fogyasztják, s ajánlott minél gyorsabban elvégezni e műveletet, mivel oxigénnel érintkezve hamar megsavanyodik. Az éretlen, egész termést párolt zöldségként szokás felkínálni, a magokat pedig főzni vagy pörkölni szokták.
Indonéziában gyakran főznek belőle mártást (mentával keverve), s rizst kínálnak mellé. Készítenek belőle pudingot, fagylaltot, jégkrémet is. Thaiföldön szilárd pasztává formálják (tökkel vegyítve), s fűszerként ízesítik vele az ételeket. A malájok cukorral vagy sóval felfőzve tartósítják.
Konzervbe zárva exportálják a Közel-Keletre és Európába.
Feljegyzések szerint a XVI. században Burma királyának futárszolgálat vitte a duriánt, mely csak az ország távoli részén termett meg. – E különleges gyümölcs szállítása nagyon nehéz, csak pár napig lehet tárolni.
Népszerűségének oka különleges íze és kimagasló tápértéke. Vitalizáló hatású (wellness italt is készítenek már belőle), jelentős mennyiségű Omega3 zsírsavat tartalmaz (emiatt segít többek között karbantartani az érrendszert, a sejtfalakat), sok benne a fehérje, a kalcium, kálium, béta karotin (ami az immunrendszer működését támogatja), B-vitamin, C-vitamin, s gazdag szerotoninban is (ami hangulatjavító).
A durián Ázsiában afrodiziákumnak számít (állítólag növeli a potenciát), a gyümölcsök királyának tartják. A népi gyógyászat a növény minden részét felhasználja: a fa termését, a leveleit, a kérgét, a gyökerét. A duriánból készült főzetet használják láz ellen, sárgaságra, fekélyek ellen...
Mivel visszataszítóan bűzös, ezért zárt térben nem lehet tárolni, és sok helyen táblák tiltják a fogyasztását: például a Szingapúri gyorsvasúton és a középületeken is található erre vonatkozó felszólítás.
Sok ázsiai országban tilos fogyasztani (vagy csak magunknál tartani – mert úgy is érezni a szagát) a liftekben, szállodákban, taxikban, repülőgépeken is.