Gilles de Laval, a pedofil sorozatgyilkos
Gilles de Laval, a pedofil sorozatgyilkos
Gilles de Laval, a pedofil sorozatgyilkosSzülei korai halálát követően a nemesi családba született Gilles-t nagyapja, Jean de Craon nevelte fel, s ő gondoskodott arról is, hogy egy alaposan előkészített házasságot követően ő legyen a jelenlegi Franciaország területe mintegy ötödének a teljhatalmú hűbérura. Bretagne, Poitou, Maine és Angoumois tartományok gyakorlatilag a személyes tulajdonai voltak, s az uralkodó, VII. Károly után ő számított a második leggazdagabb franciának. A százéves háború második felének kiemelkedő hadvezéreként Jeanne d'Arc oldalán számos győzelmet aratott az angolok felett, az Orléans-i győzelemből is derekasan kivette a részét, s alig töltötte be a 24. életévét, amikor katonai érdemei elismeréseként marsallá nevezték ki.
Nagyapja 1432-es halála után visszavonult bretagne-i kastélyába, s minden energiáját az alkímiának, a műgyűjtésnek és a diszesebbnél díszesebb öltözékek megtervezésének szentelte. Mindezzel nem is lett volna különösebb probléma, de nagyjából ezidőtájt uralkodott el rajta a minden emberi képzeletet meghaladó gyilkolási vágy, melynek elsődleges célpontjai az uradalom gyermekkorú lakói voltak, s közülük is a korszakban igen gyakori utcagyerekek. Hűséges csatlósaival időről időre összefogdostatta a mindenfelé kószáló, általában hadiárva hajléktalanokat, akiket első körben gazdagon megetetett-megitatott, szépen felöltöztetett, majd a speciálisan erre a célra kialakított kínzókamrába vitetett. Hogy itt miket művelt a szerencsétlenekkel, most nem fogom részletezni. Elégedjetek meg annyival, hogy ha Andrij Csikatilo vagy Hasfelmetsző Jack egy időutazásra szakosodott varázsló segítségével visszamehetett volna a Machecoul melletti várkastélyba és belepillanthatott volna Gilles mesterkedéseibe, hát úgy 5 másodperc elteltével mindketten az egyik sarokban kuporogva takarták volna el szemeiket, miközben sugárban hánynak és sírva könyörögnek a varázslónak, hogy innen azonnal vigye őket el bárhová.
A kínzások után a gyerekeket (ha még életben voltak) megfojtották, a holttesteket, illetve a testrészeket egy speciális kemencében elhamvasztották, majd néhány nap pihenő után az embervadászat és a kínzások megismétlődtek, új áldozatokkal. Korabeli feljegyzések szerint mindennek - a saját szexuális perverziói kiélése mellett - a fekete mágia iránti vonzódása is a mozgatórugója volt; Gilles megszállottan kutatta az örök élet italát, a bölcsek kövét, a láthatatlanná tevő kenőcsöt és minden hasonló obskurus receptet, amelyek egyik rendszeres alkotóeleme a friss emberi vér volt. A korabeli egyház természetesen rendelkezett néminemű információkkal mindezekről, de mivel a gróf rendszeresen megjelent minden egyházi ünnepen és bőkezűen adakozott is, valamint több templomot, kápolnát és kolostort is felépíttetett saját pénzből, a területileg illetékes nantes-i püspök nem nagyon akart kázust csinálni pár tucat koszos-taknyos utcagyerek eltűnéséből.
Isten tudja, meddig folytatta volna sötét üzelmeit, ha nem követi el élete legnagyobb baklövését. 1440 tavaszán vagyonjogi vitába keveredik az egyik plébánossal, s martalócaival elraboltatja, majd jól megvereti az ősz egyházfit. Na ezt nem kellett volna. Jean de Malestroit püspök még elnézte a pedofil perverziókat, a számolatlan gyerekgyilkosságot, a fekete mágiát, de hogy valaki vagyoni vitába keveredjen az anyaszentegyházzal és megveressen egy plébánost... A kor bűnüldöző hatóságai mozgásba lendültek, Gilles de Rais-t és két legközelebbi bizalmasát őrizetbe vették, s 1440. szeptember 15-én elkezdődött a per. Összegyűjtötték a tartományban eltűnt gyerekekre vonatkozó információkat, tanúkat hallgattak ki, szembesítésekre és helyszínbejárásokra került sor, vagyis a büntető igazságszolgáltatás kerekei elkezdtek őrölni.
A 15. század közepének büntetőeljárásai nem arról voltak híresek, hogy a hatóságok túl sok időt és energiát pazaroltak volna a terhelteket megillető védelem biztosítására. Na és az inkvizíciós kihallgatási technikák is megtették hatásukat (ne feledjük, hogy az elsődleges vádpont a fekete mágia és az istentagadás volt, nem a gyerekgyilkosságok), úgyhogy néhány nap elteltével úgy Gilles, mint pedig két bűntársa részletes, beismerő jellegű vallomást tettek - ahogy ma fogalmazna egy rendőrségi szóvívő. A terhére rótt kínzások borzalmáról mindent elmond, hogy a gyermekeket ért atrocitások egy részének leírását még a sokat látott középkori bíróság is olyan durvának találta, hogy ezeket hivatalosan már a per végén törölték a jegyzőkönyvekből.
1440. október 25-én először az egyházi bíróság mond ítéletet (kiközösítés, egyházi végtisztesség megvonása), majd a világi következik. Itt már komoly, kézzelfogható büntetések röpködnek: a három vádlottat valamennyi vádpontban bűnösnek találták a felségsértéstől a sikkasztáson át az emberölésekig, s rájuk teljes és azonnali vagyonelkobzást, valamint halálbüntetést mondtak ki. A bíróság 140 rendbeli gyermekgyilkosságot látott bizonyítottnak, s további mintegy hatvanról állapította meg, hogy valószínűleg ezeket is az elítéltek követték el, de ezt alátámasztó bizonyítékokat nem sikerült beszerzeniük (lásd még a krematóriumként üzemelő kemencét a kastélyban). A legfiatalabb áldozata hat éves volt, a legidősebb 17, mintegy 90 százalékuk fiú. Később olyan találgatások is elhangoztak, melyek szerint Gilles áldozatainak száma a nyolc év alatt megközelítette a hatszázat.
Mára turistalátványosság lett a báró kastélyából
Az ítéletet (nyilvános akasztás, majd a test máglyára vetése) másnap, október 26-án végre is hajtották Nantes főterén. A főnemesi előjogok a halálon túl is érvényesültek: míg két, közrendbeli tettestársa (Henriet és Poitou nevű inasai) testét elégették és hamvaikat a Loire folyóba vetették, Gilles holttestét még a teljes megsemmisülés előtt átadták az egyik karmelita kolostornak, amelynek kertjében elföldelik. A francia forradalom alatt a teljes kolostort felégették, Gilles földi maradványait szétszórták.
Az elmúlt évszázadokban több történész, író és jogtudós is hangot adott azon gyanújának, miszerint Gilles de Rais koncepciós per áldozatává lett, s a terhére rótt szörnyű tettek egytizedét sem követte el. Ezen teóriák szerint az egyháznak és az államnak egyszerűen szüksége lett a gróf ingó és ingatlan vagyonára, s úgy tudták a legegyszerűbben mindezt megszerezni s őt pedig eltenni láb alól, ha a szodómiát és a gyilkosságokat is a nyakába varrják a szellemidézés, a sátánimádat és az eretnekség mellett. Nem tudok állást foglalni a vitában, de amennyire tudom, a történészi fősodor továbbra is bűnösnek tartja a bretagne-i főnemest. Az pedig, hogy valójában hatszáz, kétszáztíz vagy "csak" tizennégy gyermeket gyilkolt meg, hadd ne legyen se felmentési, se enyhítési szempont.
ADATLAP
Név (gúnynév): Gilles de Montmorency-Laval
Nemzetiség, állampolgárság: breton, francia
Helyszín: Machecoul, Dél-Bretagne, Franciaország
Gyilkosságok dátumkerete: 1432 - 1440
Módszer: halálra kínzás, fojtogatás
Bizonyított áldozatok száma: 140 halott
Áldozati kategória: gyermekek (főként fiúk)
Ítélet: akasztás és máglya
