6 évnél régebbi cikk

Pedro Alonso López, az Andok szörnyetege
Fehérvár Médiacentrum fotója
Real Crime
Pedro Alonso López, az Andok szörnyetege

Dél-Amerika eddig még nem bukkant fel a hírhedt sorozatgyilkosokat felvonultató cikkeink helyszínei között. Ezt a hiányosságot most pótolni fogjuk, nem is akárkivel: Pedro Alonso López úgy minőségi, mint pedig mennyiségi szempontból valódi nagyágyúnak számít ebben a hajmeresztő kategóriában, ráadásul ami csak fokozza az olvasó megdöbbenését (vigyázat, spoileresek leszünk!): még az is lehet, hogy az idén 70 éves elkövető jelenleg is szabadlábon van.

Pedro 1948 őszén született a közép-kolumbiai Tolima megyében, s gyermekkorát távolról sem lehet derűs fáklyásmenetnek tekinteni. Egy főállású prostituált 13 (tizenhárom!) gyermeke közül a hetedikként született, apját még születése előtt agyonlőtték egy utcai csetepatéban. És ha azt hinnénk, hogy nem lehet tovább fokozni: alig múlt nyolc éves, amikor az anyja egyszerűen elzavarta otthonról, mert rajtakapta, hogy az akkor még csak négy éves húgát fogdosta. A gyerek az utcára került, ami egyetlen korban és társadalomban sem az a kifejezett főnyeremény, de az ötvenes évek Kolumbiájában maga volt a pokol: lopásokból tartotta fenn magát, s amikor ez nem jött össze, szemeteskukákból szedegette össze a fennmaradásához szükséges táplálékot. Éppen csak betöltötte a kilencet, amikor egy tehervonaton a fővárosba ment, ahol egy helyi pedofil fogadta be, de ezt tovább inkább nem részletezem.

A bogotai utcákon csatangoló fiút egy jóindulatú amerikai házaspár karolta fel, de nem bírtak vele és egy árvaházba küldték. Innen néhány hónap után megszökött és visszatért valódi otthonába, a külvárosi utcákra, amiket olyan jól ismert. Folytatódtak a lopások, a betörések, néhányszor még rablásokba is keveredett. Húsz éves volt, amikor először lebukott; szimata és bűnözői ösztöne cserbenhagyta, amikor egy általa lopott gépkocsit egy rendőrségi informátornak akart eladni. Gyorsított eljárással hét évet kapott (igen, jól olvastátok: egy autólopásért), majd a börtönben töltött harmadik napján három rabtársa közrefogta és megerőszakolta. Pedróról sokmindent el lehet mondani, de hogy szívbajos lenne, azt nem. Két hét megfeszített munkával egy rozsdás vaslemezből pengét készített, amivel egy éjszakán sorra látogatta a három erőszaktevőt és szemrebbenés nélkül elvágta a torkukat, majd türelmesen bevárta az őrséget. A hármas emberölésért további két évvel hosszabbították meg a fogvatartását (igen, ezt is jól olvastátok: a hármas emberölésért két évet kap).

1978-ban szabadult, s talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy szívében minden volt, csak szeretet, derű és megbocsájtás nem. Nyakába vette a tágabb régiót, s szülőhazájából rendszeresen átruccant a szomszédos Ecuadorba és Peruba, s minden gyűlöletét, frusztráltságát és agresszióját az Andok völgyeiben élő indián törzsek gyermekeire öntötte. Gyorsan szögezzük le: Lópezt nem a fajgyűlölet vezérelte, hiszen ő maga is bennszülött volt, egyszerűen tudta, hogy az indián gyerekek eltűnése vagy halála sokkal kisebb port ver fel, mintha ugyanez fehérekkel történik. Peruban kezdte a mészárlást, ahol (mint az később kiderült) egy év leforgása alatt körülbelül száztíz, nyolc és tizenkét év közötti kislányt gyilkolt meg. 1979 tavaszán egy dél-perui törzs tagjai, az ajmarák elfogták, amint megpróbált magával csalni egy kilenc éves kislányt. A felháborodott indiánok nem cicáztak: megkínozták és már a fahasábokat is előkészítették, amiből a halálos máglyát össze akarták állítani (a gyerekmolesztálóknak arrafelé ez a büntetésük), amikor felbukkant egy amerikai misszionárius és ékesszólásával meggyőzte a törzset, hogy engedjék át neki, mert az Úr nem támogatja a lincselést. Miután megígérte, hogy Lópezt átadja a hatóságoknak, mindketten szabadon távozhattak.

A misszionárius valóban bekísérte az első őrszobára, de a perui rendőrök nem igazán akartak nyomozni, ezért a legkönnyebb megoldást választották: agyba-főbe verték Pedrót, majd (mivel irataiból kiderült az állampolgársága) elindultak vele Kolumbia felé, hogy hazatoloncolják. Aztán biztosan megunták az utazást, Ecuador meg közelebb is van, úgyhogy fogták magukat és La Balza mellett átlökdösték a perui-ecuadori határon, majd mint akik jól végezték dolgukat, megfordultak és hazamentek, Pedro pedig körülnézett és konstatálta, hogy völgyekben élő indiánokkal Ecuador is jól el van látva...

A számára új terep és ország nem zavarta, gyakorlatilag ott folytatta, ahol kevéssel azelőtt Peruban abbahagyta: indián törzseket keresett fel, akiknek vándorló és eltévedt kereskedőként mutatkozott be (hasonlókkal valóban tele voltak a régió vidéki útjai), aki egy éjszakára szállást kér. Aztán vagy erőszakkal vagy mézesmázos szavakkal félreeső helyre csalt egy kislányt, meggyilkolta, majd továbbállt. A későbbi nyomozás (illetve López vallomásai) alapján valószínűsíthető, hogy Ecuadorban is mintegy száz gyermek haláláért felelős. Az eltűnt gyerekeket jelentették ugyan, de az Andok nem az a kifejezetten nyomozásbarát vidék: a magas hegyek, szakadékok, sziklák, gyorsfolyású patakok, na és a mindig éhes dögkeselyűk gondoskodtak arról, hogy ha később meg is találtak egy-egy holttestet, ne a gyilkosság legyen az első dolog, amire gyanakodni kezdtek. No és az információáramlás se volt olyan, mint manapság: könnyen elképzelhető, hogy 20-30 kilométerrel odébb csak napok vagy hetek múlva értesültek a helybéliek, hogy esetleg vigyázni kell a vándorkereskedőkkel... És hogy színesítse a portfóliót, néha átruccant Kolumbiába is.

1980 tavaszán, egy újabb sikertelen gyerekrablási kísérlet következtében Pedrót ismét őrizetbe vették: egy Carvina Poreda nevű nő meghallotta, amint 11 éves lánya sikoltozni kezdett és szerencséjére a közelben volt három markos falubeli férfi is. A lincselést itt is megúszta, a rendőrség kihallgatta, de López egy hangot sem szólt. Amikor azonban pár nappal később - feloldozásért esedezve - a börtönkáplánnak, Cordoba Gudino atyának elkezdte sorolni a bűneit, rövid lelkiismereti viaskodást követően az ősz pap másodlagosnak értékelte a gyónási titkot, s az Úrral történt rövid konzultációt követően úgy döntött, hogy jelenti az esetet a rendőrkapitánynak. A történet olyan hihetetlennek tűnt, hogy a rendőrség először egyszerűen  nem vett róla tudomást: megnyugtatták az atyát, hogy minden rendben. Lópeznek azonban látomása támadt, s úgy döntött, hogy jegyzőkönyvbe mond mindent.

Innen kezdve a történet szálai homályosakká válnak. Az elmúlt évtizedekben egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot arról, hogy mi lett a sorozatgyilkos további sorsa. A legmegbízhatóbbnak tűnő tudósítások szerint 1994-ben szabadult az ecuadori börtönből, majd ezt követően kiadták Kolumbiának, ahol - ugyancsak emberölés miatt - letartóztatták. A bizonyítékok hiányosak (egy 17 évvel korábbi esetről van szó), ráadásul egy pszichiáter beszámíthatatlannak minősítette. Négy évet töltött egy elmegyógyintézetben, ahonnan 1998-ban, 50 dollárnak megfelelő kaució kifizetése ellenében szabadon távozhatott, mert a hivatalos orvosi szakvélemény gyógyultnak nyilvánította. Azóta hivatalos információ nincs a hollétéről (a dél-amerikai igazságszolgáltatás adminisztrációban sem túl erős), egy 2002-es újsághír megerősíti, hogy nemzetközi Interpol-körözés van ellene kiadva. Hogy él-e vagy már meghalt, csak találgatni lehet. Gondolom nem kérdés, hogy jelen cikk szerzője melyik verziónak szurkol.

ADATLAP
Név (gúnynév): Pedro Alonso López (Az Andok szörnyetege)
Nemzetiség, állampolgárság: kolumbiai
Helyszín: Dél-Amerika (Kolumbia, Ecuador, Peru)
Gyilkosságok dátumkerete: 1978 - 1980
Módszer: késelés, megfojtás
Bizonyított áldozatok száma: 110 halott (további 185 valószínűsített)
Áldozati kategória: 8-12 év közötti kislányok
Ítélet: 14 év börtön, 4 év kényszergyógykezelés, majd szabadult

Rajongj a Konteóblogért itt vagy csak simán olvasd itt.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek