Super Mario Bros.: A film kritika - életem egyik legnagyszerűbb mozis élményével lettem gazdagabb
Super Mario Bros.: A film kritika - életem egyik legnagyszerűbb mozis élményével lettem gazdagabb
Super Mario Bros.: A film kritika - életem egyik legnagyszerűbb mozis élményével lettem gazdagabbKülcsín
Már nagyon apróka koromban kapcsolatba kerültem a videójátékok világával, amikor is családi összejöveteleken rendszeresen előkerült az akkor még újdonságnak számító Nintendo-konzol, a NES, amelyen aztán egyetlen game-et nyüstölt a família apraja-nagyja: a Super Mario Bros. 3-at.
Mondanom sem kell, azonnal beleszerettem Mario bohókás és színes világába, a 2D-s platformerek azóta is a legnagyobb kedvenceim maradtak, mi több, a Super Mario harmadik felvonását minden idők legjobb videójátékaként tartom számon.
Majd ahogy egyre nagyobb lettem, úgy ismerkedtem meg a széria többi darabjával, mostanra pedig már ott tartok, hogy az összes létező Mario-game-et kipörgettem legalább egyszer.
Így aztán tényleg elmondható rólam, hogy vérbeli Super Mario-rajongónak számítok, ebből kifolyólag gondolhatjátok mekkora extázisba kerültem, amikor a Nintendo bejelentette, hogy az Illuminationnel (Gru, Minyonok) karöltve tető alá hozzák gyerekkorom legnagyobb hősének mozgóképes változatát, azaz Super Mario a konzolok után a mozivásznat is meghódítja.
Persze voltak fenntartásaim, így félve pillantottam bele az első kedvcsinálóba, de már néhány másodperc is elég volt ahhoz, hogy tudjam: a film akkorát fog ütni, hogy a fal, vagy ez esetben a kultikus kérdőjeles blokkok adják a másikat. Hát akkor hadd szóljon: “It’s a me, Mario!”
Sztori
Az olasz-amerikai bratyók, Mario és Luigi egy vízvezeték-szerelő bizniszt üzemeltetnek Brooklynban, ám nem éppen úgy alakulnak a dolgaik, ahogy azt anno megálmodták. Főleg Mario az, aki vevőbb lenne a kalandozgatásra, ám amikor egy különös csatornaszivárgáshoz riasztják őket, minden a feje tetejére áll...
Egy csillivilli térkapun keresztül Mario a Gomba Királyságba teleportál, ahol a tündéri Peach kisasszony a házigazda, Luigi pedig a Sötét Országokban találja magát, ahol bizony a nem éppen kifinomult modoráról ismert Bowser a helyi menő csávó.
Az már csak hab a tortán, hogy a tüskés Koopa király feleségül kívánja venni Peach-et, és ha a hercegnő nem áll kötélnek, ledózerolja szeretett birodalmát.
Így hát adott a feladat Mariónak: ki kell szabadítania Luigit és muszáj lenyomnia Bowsert, ugyanis csak így tudja megmenti a királylány gombás kompániáját. Nem is beszélve arról, ha bajszos hősünk Peach kedvére tesz, akkor akár a kezét is elnyerheti. Persze ehhez még Donkey Kongnak is lesz egy-két szava, vagy inkább maflása...
Karakterek
A Super Mario Bros.: A film természetesen számos ismerős figurát felvonultat a híres franchise-ból, így a főbb szereplőkön kívül felbukkan még Toad, Cranky Kong, Spike és az egyik személyes kedvencem, Kamek is.
Mario egyébként pont olyan, mint amilyennek elképzeltem, bár őt azért számos, főleg újabb videójátékban láthattuk hosszasabban is diskurálni, illetve a személyiségéből is egyre többet és többet kaptunk, ezt pedig tökéletesen sikerült visszaadnia az Illumination szakembereinek.
Sajnos vagy nem sajnos, a Chris Pratt hangján megszólaló Marióból nem sokat láttam (csak a trailerekben tudtam ráfülelni), ám véleményem szerint tökéletes választás volt a szerepre, persze a magyar szinkronban sem volt semmi kivetnivaló. Igazi Mario-élményt kaptam a javából!
Luigiról azt kell tudni (köszönhetően a Luigi’s Mansion-játékoknak), hogy abszolút Mario ellentéte. Nyilván ő is teszi a dolgát, a szíve a helyén van, de általában a főszereplő megkérdőjelezésében jeleskedik, azaz merően máshogy tenne-venne a világban, mint piros sapkás fivére. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy ez a folyamatos kapálózás főleg abból fakad, hogy Luigi egy picit nagyon nyuszika, de hát így szeretjük!
Bowser minden pillanatát imádtam, a game-ekben is mindig alig várom, hogy egy-egy pálya vagy minijáték erejéig átvehessem felette az irányítást, és a filmben is rendesen kitett magáért. Szerintem a legjobb jelenetek mind hozzáfűződnek, úgyhogy neki is hatásos a bemutatkozása a mozivásznon.
Peach kicsit más volt, mint ahogy megszokhattuk, de véleményem szerint kellett ez a fajta újragondolása a karakternek, mert egy ilyen pörgős darálóban jelentéktelennek hatott volna az ártatlan és folyamatosan jajveszékelő királykisasszony.
Összegzés
A Super Mario Bros.: A filmben minden megtalálható, amire egy Mario-fan vágyhatott. A Nintendo ismételten nagyot húzott, az Illuminationnél pedig keresve sem találhattak volna jobb csapatot a munkára, hogy még szélesebb közönséggel megismertessék a már-már legendás státuszban tündöklő Mariót és díszes brigádját.
Kicsit azért féltem, hogy valami aprócska porszem kerül a gépezetbe, ám jobban belegondolva ezzel a franchise-zal egyszerűen lehetetlen hibázni. És ezt a tényt szerencsére nem használták ki a készítők, így olyan sok tartalommal töltötték meg a kicsivel több mint másfél órás produkciót, hogy nem győztem kapkodni a fejemet.
Szinte minden percre jutott valami finomság, valami utalás, cameo, híresebb mondat, vagy ismerős hang, így keményvonalas rajongóknak igazi csemege a film.
Persze negatívumokat is tudnék említeni, mint a kicsit rohanósabb tempót, de belegondolva, ha például egy Mario-videójátékkal játszotok, az ottani sztori sem a hosszú percekig való mélázásról szól, hanem a pörgésről, az önfeledt szórakozásról, a mozis alkotás pedig tökéletesen visszaadja ezt az élményt.
Szóval tessék minden előítéletet otthon hagyni, csak üljetek be a Super Mario Bros.: A filmre és adjátok át magatokat a látottaknak, mert a Gomba Királyság lakói garantáltan mindenkit megbabonáznak.
