A Bosszúállók is megirigyelnék - Shazam! kritika
A Bosszúállók is megirigyelnék - Shazam! kritika
A Bosszúállók is megirigyelnék - Shazam! kritikaKülcsín
Maradjunk annyiban, hogy filmes univerzumépítésben a Marvel egyelőre verhetetlen. Persze sikerüket számos stúdió le akarta koppintani, ám valahogy az összes próbálkozás kudarcba fulladt. A Marvel ősi riválisa, a DC Comics is kísérletet tett a lehetetlenre, és Az acélemberrel elkezdte felépíteni saját kis szuperhősös világát. Igen ám, de Superman nem igazán érdekelte az embereket, de ez sem tántorította el a fejeseket, mondván: lesz ez még jobb is. Nem lett.
A Batman Superman ellen: Az igazság hajnala különösen botrányosra sikerült, Az Igazság Ligája pedig éppenhogy elment szódával. Ekkor már elkezdte kapiskálni a DC, hogy ami a Marvelnél bejött, náluk nem biztos, hogy működni fog, a Suicide Squad - Öngyilkos osztag pedig beverte az utolsó szöget is a koporsóba (pedig véleményem szerint ez lett a legjobb alkotásuk).
Ekkor a DC Comics és Warner Bros. kitalálta, hogy mivel a nagy összeröffenések között bemutatott Wonder Woman után a legtöbben elégedetten távoztak a moziból, a jövőben inkább önálló szuperhősös filmekre szórják el a pénzt. És milyen jól tették!
Az Igazság Ligájában bemutatkozó Arthur Curry, alias Aquaman csak úgy szárnyalt (vagy inkább lubickolt), még a mai napig is döntögeti a nézettségi rekordokat. A következő áldozat, így Shazam lett (a film lebonyolításával a horrorokra szakosodott David F. Sandberget bízták meg), aki képességeit tekintve leginkább Supermanre hajaz, persze sokkalta vidámabb köntösbe csomagolva. Az előzeteseket látva pedig még az is kedvet kaphatott a mozihoz (pl. én), aki a DC-t is csak suttogva meri kiejteni. Jó, Batman történetei királyok, de a többi?!
Sztori
A kis Billy Batson (Angel Asher) árván maradt, így gyerekotthonról gyerekotthonra vándorolva telnek unalmasnak csöppet sem mondható napjai. Karácsonykor aztán megtalálják számára a tökéletes helyet: egy igencsak népes (hirtelen öt tesója is lesz) családhoz kerül, szobatársa pedig az a Freddy Freeman (Jack Dylan Grazer) lesz, akit kalandjaik során nem egyszer kell kihúznia a csávából.
Az egyik ilyen mentőakciónak köszönhetően Billy menekülni kényszerül az iskolai zaklatók elől, a hajsza végeztével pedig a metróban húzza meg magát. Ekkor egy igencsak fura helyen áll meg a szerelvény, ahol Billy találkozik az öreg Shazammal (Djimon Hounsou). A nagy varázsló a fiatal fiúban látja örökösét, így miután kimondatja vele a varázsszót (shazam), szuperhőssé változik, ezzel együtt pedig a kis Billyből hirtelen felnőtt lesz.
Na, több se kellett a szuperhősmániás Freddynek, egyből rákattan a témára, segítségével pedig Billy (ekkor már Zachary Levi) szépen lassan felfedezi képességeit. Hogy kerek legyen a sztori, az újonnan szerzett szupererőt Dr. Thaddeus Sivana (Mark Strong) is elfogadná nagy duzzogva, így legfőbb célja az lesz, hogy ő legyen az új Shazam. Persze ehhez a fiataloknak is lesz egy-két szavuk.
Karakterek
Csapjunk is egyből a lecsóba: a címszereplőt alakító Zachary Levit a Shazam! után biztos vagyok benne, hogy számos ajánlattal találják meg, ugyanis olyan alakítást tett le asztalra, amelyre csak csettinteni lehet. Meg merem azt is kockáztatni, hogy neki köszönhető a film sikere, ugyanis véleményem szerint azt a lelkesedést és vidámságot, amellyel életre keltette a fő karaktert, senki más nem tudta volna így átadni.
Na jó, meg talán a Zachary és Jack Dylan Grazer közötti kémia is hozzáteszi a magáét. A szupererők tesztelése, az ugratások és a barátságuk alakulása is mind érdekes része a mozinak.
Ellentétben a szemközti sarokban csücsülő Mark Stronggal és karakterével, Dr. Sivanával, akit nem nagyon tudtam hova tenni. Értem én, hogy a főgonosz valahol a Billy ellenpólusaként funkcionál (gyerekkorában ugyanúgy egyedül maradt, ám befelé fordult), de olyannyira sablonos lett, hogy csak fogtam a fejem.
A Marvel is sokáig küszködött a rosszarcokkal, és láss csodát, a DC is ugyanott vérzik el. Ezzel együtt Mark Strong színészi játéka próbálja menteni a menthetőt, de Sivana így is sokkal inkább érződik egy kötelező kör lefutásának, mint egy átgondolt koncepciónak.
Összegzés
Nos, a Shazam! villámcsapásként égett bele az agyamba. Nem, nem azért, mert annyira botrányos lett, sőt, annyira elvarázsolt, hogy komolyan elkezdtem azon aggodalmaskodni, hogy a DC Comics megtalálta a Marvel ellenszerét. Jó, ez nyilván túlzás, de a Wonder Woman és az Aquaman után újabb szuperhős is megmutatta, hogy egy-egy film erejéig képesek felvenni a versenyt a Marvel futószalagon gyártott alkotásaival. És ez nem kis szó.
A Shazam! a korábbi DC-mozik hangulatával ellentétben igencsak viccesre sikeredett. Nem is viccesre, inkább jópofára, ugyanis a film nézése közben akarva-akaratlanul is eszembe jutottak a Segítség, felnőttem! jelenetei, amelyek komikumát az adta, hogy egy lurkó hirtelen felnőtt bőrbe bújt (Tom Hanks játéka valami mesteri). Ezt a formulát gondolta tovább a Shazam! is, amely így instant belopta magát a nézők szívébe. Szuperhős és még vicces is? Visszük az egész családot!
Persze ezt ne úgy képzeljétek el, hogy majd agyatlanul végigfröcsögitek a filmet, hanem megfelelően adagolva kapjátok a poénokat (egy kis ijesztgetős drámával megfűszerezve), amelyek tényleg viccesek, és megnyugtatok mindenkit: nincsenek erőltetett humorforrások. Csak a színtiszta szórakozás.
Bár tetszettek az előzetesek, mégis ódzkodva ültem be a DC újabb próbálkozására, de nagyon megbántam volna, ha kihagyom. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, akár többször is, ugyanis amint magával ragad a hangulata, nem nagyon fog ereszteni a mozi után sem. Shazam!
