Szerezd meg hát mind! - Pokémon - Pikachu, a detektív kritika
Szerezd meg hát mind! - Pokémon - Pikachu, a detektív kritika
Szerezd meg hát mind! - Pokémon - Pikachu, a detektív kritikaKülcsín
Talán harmadik osztályos lehettem, amikor Magyarországot elérte a Pokémon-láz. Tisztán emlékszem, amikor mindenki mutogatta a chipses zacskókból előbújt tazókat (korabeli magyar reklám itt), amelyeken a legkülönfélébb kis szörnyecskék virítottak. Én meg értetlenül álltam az osztályteremben: mit esznek ezeken a fura figurákon?
Aztán jött a hétvége, és az első zsebszörnyes élményem is, ugyanis a reggeli rajzfilmdömping végén levetítették az Pokémon-sorozat második vagy harmadik epizódját. Mondanom sem kell, rögtön a folytatást akartam, nem beszélve arról, hogy onnantól kezdve én is a pöckölhető korongok rabja lettem.
A Pokémon akkor lett igazán népszerű, amikor elindult a sorozat, de az megvan, hogy eredetileg a Game Boy kézi játékkonzolra tervezett szerepjátékként indult? Pedig, pedig. A franchise 1996-ban indult világkörüli hódítóútjára, azóta pedig számos egyéb videójáték (legutóbb a Pokémon: Let's Go, Pikachu!), sorozat, film és gyűjthető holmik egész garmadája jelzi, hogy még mindig van benne potenciál.
És ha már a filmeket is megemlítettem, akkor az 1998-as Pokémon: Az első film - Mewtwo visszavág után nem kevesebb, mint húsz animációs mozit mutattak be (a teljes listát itt találjátok), a következőt pedig még idén júliusban láthatja a nagyérdemű. Tehát az animációs részleg egyáltalán nem unatkozik, ám hogy a manapság divatos élőszereplős formátumban is hódítsanak, tető alá hozták a Pokémon - Pikachu, a detektív című alkotást, amelyben a címszereplő megdöbbentően élethű animációval, nyomozós sapkával és Ryan Reynolds hangjával elevenedik meg. Sokakban felmerülhetett a kérdés: honnan ez az elsőre elborult ötlet?
Hát a 2016-os Nintendo 3DS-re készült azonos című (Detective Pikachu) videójátékból, amelyben nem elég, hogy pokémonokat gyűjtögethetünk, hanem különböző rejtélyek megoldásához is mi (azaz a játékos) jelentjük a kulcsot. Még nem próbáltam a game-et, de a mozi után muszáj lesz.
Sztori
A huszonegy éves Tim Goodman (Justice Smith) biztosítási ügynökként tengeti mindennapjait, ugyanis anyja halála és apja elköltözése után feladta álmát, hogy pokémon-mester legyen. Egy szép napon, amikor Tim legjobb barátjával, Jackkel (Karan Soni) lófrál, megtudja, hogy apja, Harry Goodman - valószínűleg igencsak szaftos nyomozás közben - életét vesztette.
Tim az új infók feldolgozása után felkerekedik, és elutazik Ryme Citybe (ahol utoljára látták édesapját, és nem mellesleg tilos a pokémonokkal harcolni, ugyanis az álltok és emberek egyenlő felekként élnek egymás mellett), hogy begyűjtse Harry értéktárgyait.
Tim a metropoliszban aztán igencsak kalandos úton találja meg apja lakását, ám ezzel még nem ért véget az őrület: a fiú olyan Pikachúval találkozik, akinek nem elég, hogy a fején virít egy detektív sapka, hanem még a mondandóját is megérti - mert egyébként az emberek nem fogják fel a pokémonok szövegelését, csak az adott állatka nevét hallják.
Időközben kiderül, hogy a detektív Pikachu erős amnéziában szenved, ám abban száz százalékig biztos, hogy nemrég még Harry partnereként szelte a város utcáit.
Karakterek
Hol is kezdjem? Pikachu. Hát valami zseniálisan aranyos - a kis sapkájával meg az apró lábaival. Persze fura volt, hogy emberi hangon beszélt, de egy idő után simán megszoktam, így már csak azon ámuldoztam, hogyan tudták ennyire élethűen megalkotni. De nemcsak őt, hanem úgy tokkal-vonóval a többi pokémont is: Charizardtól a hideg futkosott a hátamon, amikor pedig Magikarp átalakult Gyaradosszá, majdnem kifordultam a székből. Szóval a pokémonok meganimálása és mozgása nagyon is rendben volt. Mi a helyzet a hús-vér szereplőkkel?
Hát, ha lehetne, akkor inkább hagyjuk. Volt egy rövidebb pillanat a mozi végén, amikor csak a pokémonok akcióztak, na, akkor éreztem, hogy teljesen jól működik a film. Hogy egy klasszikust idézzek: a színészek játéka nem kegyetlenül rossz, csak aránylag ergya. Bár az alkotás mentségére szóljon, hogy a kis szörnyecskék vannak a fókuszban, nem pedig az emberek, így megmondom őszintén, nem sok minden tűnt fel nekem belőlük. Csak az, hogy néha ott vannak, és kiabálnak vagy a változatosság kedvéért sírnak. Bocs, tényleg a pokémonokon ámuldoztam.
Olyan neveket is az alkotáshoz csábítottak, mint Bill Nighy, Ken Watanabe vagy Rita Ora, de meg nem mondod, hogy mikor és mit csináltak.
Összegzés
Amikor az összegzéshez érek - főleg, ha bejövős volt egy film -, akkor számtalan gondolat kavarog a fejemben. A Pokémon - Pikachu, a detektív nagyon is pöpec kis alkotás lett, olyan, mint az első pokémonos mozi, azaz benne van a pakliban, hogy jó pár év múlva is ugyanolyan lelkesedéssel fogom meglesni.
A pokémonokat hibátlanul alkották meg, viszont amikor a mozi után szóba került, hogy hányféle szörnyecskét is láttunk, akkor már akadtak problémák. Véleményem szerint több pokémonnal is próbálkozhattak volna a készítők, semmi nem indokolta, hogy csak azt az ötven valahányat pörgessék. Meglátjátok, simán szemet szúr - főleg a végén -, hogy egy jeleneten belül akár többször is ismétlődnek az állatkák. De ez már csak szőrszálhasogatás.
A látvány lenyűgöző - a 3D abszolút indokolt -, és a történettel sem voltak komolyabb problémáim: gond nélkül magába szippantott a pokémonok színes és jópofa világa. Ennek fényeben mindenkinek erősen ajánlom, akár többször is, ugyanis a Pokémon - Pikachu, a detektív sokunk gyerekkori álmát váltotta valóra. Remélem érkezik hozzá folytatás.
