Király egy frászt, maradt volna a víz alatt! - Godzilla II. - A szörnyek királya kritika
Király egy frászt, maradt volna a víz alatt! - Godzilla II. - A szörnyek királya kritika
Király egy frászt, maradt volna a víz alatt! - Godzilla II. - A szörnyek királya kritikaKülcsín
Godzillával valamikor gyerekkoromban találkoztam először, amikor a hétvégi bevásárlás során megpillantottam a híres-neves szörny hatalmas műanyag képmását a játékosztályon. Azonnal a hatalmába kerített - a mai napig emlékszem a hangjára, amelyet a torkánál lévő gomb megnyomásával csaltam elő. Nagy meglepetésemre a hétvégi Kölyökklubban is visszaköszönt a legendás hüllő, így hétről-hétre részese lehettem Godzi (rajzfilmbeli beceneve) kalandjainak.
Ahogy aztán idősebb lettem, és sokkalta jobban éreztem magam a filmek felnőttes világában, felfedeztem a Godzilla első hollywoodi változatát, amelyet 1998-ban hoztak tető alá. Azért emeltem ki, hogy az álomgyárban készült, mert az óriásgyík igencsak tekintélyes filmgyűjteményt tudhat maga mögött, ugyanis 1954 óta nem kevesebb mint harmincöt mozi forgott a szörnykirály körül. Erre a teljesítményre még a Guinness Rekordok Könyve is felfigyelt, mint a legrégebb óta futó filmes franchise-ra.
Tehát Godzi '98-ban valósággal berobbant a köztudatba, hogy aztán jó tizenhat évig csendben csücsüljön az újraforgatásra váró projektek végeláthatatlan polcain. A nagy reboot 2014-ben érte utol kedvenc kis nagy hüllőnket, amelyet nem titkoltan a Warner Bros. szörnyuniverzuma nyitó darabjának szántak. Az emberek aztán özönlöttek, dőlt a lé, viszont a kritikusok cseppet sem voltak elégedettek a látottakkal.
Ennek ellenére tető alá hozták a Kong: Koponya-szigetet, amelynek a története szintén az újonnan létrehozott világban landolt. Amit Godzilla nem tudott elérni, azt King Kong igen, így folytatták a sorozatot, amely nagy valószínűséggel a két óriás csatájával ér majd véget.
De előbb még itt van nekünk a Godzilla II. - A szörnyek királya, amelyet a Michael Dougherty (Krampusz) dirigált, és hogy a hús-vér emberek is képviseltessék magukat, leszerződtették Hollywood egyik újabb üdvöskéjét, Millie Bobby Brown, és a rutinos Vera Farmiga-Kyle Chandler-Ken Watanabe triót.
Sztori
A történet a Bosszúállók: Végjátékot (kritikánkat itt olvashatjátok) ledaráló filmrajongóknak igencsak ismerős lehet: a Föld a kipusztulás szélére sodródott. Ezt az állapotot nem más idézte elő, mint a - manapság a legdivatosabb hollywoodi bűnbak - az emberiség. Hogy a bolygónk egyensúlya visszaálljon (itt jön Thanos és a csettintés), igencsak radikális brigád azt tűzi ki legfőbb céljául, hogy szabadjára engedi a földkéreg mélyén szunnyadó Titánokat, akik majd jól helyreteszik a rosszalkodó embereket.
Persze ehhez a józanabb ésszel megáldott földieknek is lesz egy-két szavuk, példának okáért felbérelik a világ leghatalmasabb őshüllőjét, Godzillát, hogy csapjon szét az emberiség életére törő rosszarcok között. Milyen eredeti...
Karakterek
A Godzilla II. - A szörnyek királya esetében ez a pont úgy ahogy van teljesen felesleges. Hogy miért? Nézzétek meg a filmet. Jó, nem leszek sótlan. Egészen egyszerűen azért nincs értelme a színészek játékát elemeznem, mert nem igazán találtam benne érdemi teljesítményt. Az, hogy néha bemond valaki egy-két Coelho-idézetet, az nem művészet. Vagyis az, de teljesen más területen.
Akit kiemelnék, az Millie Bobby Brown (akit valamiért mindig Billie Mobby Brownnak hívom), ugyanis a Stranger Things-ben látott zseniális játéka időnként a Godzillában is visszaköszön, ám ha a nagy egészet nézem, akkor az ő szerepeltetése is teljesen érthetetlen. Vagyis felfoghatatlan az, hogyan képesek szupertehetséget, így elpocsékolni.
Összegzés
Sajnos a jó öreg Godzilla nem váltotta meg a világot. Mondom ezt úgy, hogy gyerekkorom óta nagy rajongója vagyok a szörnykirálynak. Pedig aztán rendesen kapunk zúzást a képünkbe, sőt, szinte csak azt kapunk, ami a film feléig nem is jelent különösebb problémát, viszont amikor kezdetét veszi az össznépi cicaharc, akkor legyen ember a talpán, aki megmondja, ki kinek lép bele az ocsmány szájába.
Na, meg az a töménytelen pusztítás, amit lezavarnak, attól konkrétan tátva maradt a szám. Szóval a látvány és szörnybunyók a helyükön voltak ellenben az emberi karakterekkel, akiknek olyan pofátlanul béna egysorosok jutottak, hogy egyszerűen nem tudtam magamban tartani a véleményem, és folyamatosan a mellettem ülőknek osztottam az észt. Innen is az elnézésüket kérem, de ezek a rongyosra járatott hollywoodi klisék kiakasztottak. Szóval sorry.
A poénok erőltetettek, a színészek felejthetőek, és olyannyira komolyan veszi magát a film, hogy már ez mulatságosabb volt, mint a jól betanult faviccek. A Godzilla II - A szörnyek királya igazán egyedülálló alkotásnak ígérkezett, amelyet hangyányival több misztikummal és épkézláb forgatókönyvvel könnyen emlékezetessé tehettek volna a készítők. Ám nem maradt más, mint egy zajos látványorgia, amely ráadásul helyenként túl sötét és túl közeli képekkel operál, így a végeredmény olyan massza lett, amely nagy dózisban élvezhetetlen.
Persze akinek a végeláthatatlan pusztítás és a szörnyek a gyengéi, ne is foglalkozzon velem, irány a mozi! Ez a te filmed lesz.
