Jöttek, rágtak, döntöttek - hód bukkant fel a Gaján SzékesfehérvárnálJöttek, rágtak, döntöttek - hód bukkant fel a Gaján Székesfehérvárnál
A környéken az első példányok még 2007-ben tűntek fel Fehérvárcsurgónál, a Gaja-völgyben, majd 2014-ben már Sárkeresztes és Fehérvárcsurgó között is megjelentek.
2020 szeptemberében hódrágta fára bukkantak Fehérváron, a Part utca és a vasúti töltés környékén, 2021 elején pedig a Palotavárosi tavak közelében. De kezdjük az elején!
A hód a Dunáról úszott fel a Fejér megyei vizekre
A magyarországi hódállomány a 19. század közepén majdnem teljesen kipusztult. 1858-ban Ács mellett, a Concó-patakban észlelték utolsó példányt.
A hódokat a bundájuk és a húsuk miatt vadászták.
Majd másfél évszázaddal később, 1996-ban kezdődött itthon a visszatelepítésük a Dunán. A 2000-es évek elején a Tiszán, a Dráván és az Ipolyon is elengedtek több tucat példányt.
Ez önmagában nagyon kevés lett volna, ha közben a Duna felső részén, Ausztriában és Németországban nem erősödött volna meg az állomány a védettség és a természetes ellenség (pl. farkas) hiánya miatt.
Klébert Antal a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre elmondta, hogy a hód territoriális állat, ezért védi területét.
Még az utódjait is bizonyos idő után elkergeti, amelyek ezután újabb vizes élőhelyeket hódítanak meg. A Fejér megyei hódok, amelyek mára már a megye összes vízfolyásán és csatornáját megtalálhatóak, feltehetően a Dunáról érkeztek. Onnan úsztak fel a vízfolyásokon.
2019 végére a hazai állomány közel 8500-ra nőtt, és néha nem kis problémát okoznak egy-egy fa kidöntésével.
A természetvédelmi őr hangsúlyozta, hogy a hód a legjobb vízügyi mérnök, erre a tevékenységre pedig nagy szükség van az egyre aszályosabb Kárpát-medencében.
Ha a hód a vízfolyás felső, nyáron egyébként kiszáradó részén épít gátakat, akkor augusztusban is lesz a hódvár környékén víz. Ami nagy kincs a melegben a vadaknak, a kétéltűeknek és a madaraknak.
A hód megrágja a fákat, ezzel élőhelyet teremt
"Hóddal nem könnyű találkozni, mert általában nappal alszik és este mozog! Ha mégis sikerül, ami egy város közelében emberekhez szokott vadállatnál előfordulhat, akkor ne akarjuk megsimogatni, almával etetni, mert haraphat" - tette hozzá a természetvédelmi őr.
A víztől ritkán távolodik el, általában a part melletti sávban mozog. A tevékenykedését leginkább a körberágott, és bedöntött fák jelzik.
A hód olykor ceruzavékonyságúra rágja a fák törzsét, amely különösen télen - amikor kevés a zöld - jóval szembetűnőbb, mint nyáron.
Az állat miután bedöntötte a fát, lerágja róla a rügyeket, de a tuskót békén hagyja, amiből a következő évben új vesszők hajtanak ki. A bedöntött fa a vízben új élőhelyet teremt, például a halaknak, kétéltűeknek. A korhadó törzsön megjelennek a gombák és a bogarak, például a szarvasbogár vagy a cincér, így a korábbihoz képest sokszínűbb lesz a parti élővilág.
A hód védett állat, nem szabad bántani!
Magyarországon a hód 1988 óta védett. Eszmei értéke 50 ezer forint. Bántani tilos! Klébert Antal hozzátette, hogy az arborétumokból, városi parkokból az egyedeket befogadják, és olyan élőhelyet keresnek nekik, ahol a tevékenységük senkit sem zavar.
Ha a rágcsálásával kárt okoz például egy gyümölcsösben, akkor távol kell tartani.
A legegyszerűbb megoldás – más vadkárok megelőzéséhez hasonlóan – a terület elkerítése. Ilyenkor a kerítés egy részét érdemes a föld alá helyezni, mivel a hódok jól tudnak ásni.
„A fák dróthálós körbekerítése is hatékony megoldás, ezt azonban a fa növekedésével párhuzamosan bővíteni kell. Költségesebb megoldás a villanypásztor, illetve mozgásérzékelőhöz kapcsolt hang- és fényjelzéseket kibocsátó riasztó. Németországban egy homokkal és speciális ragasztókeverékkel vegyített hódriasztó kemikáliát kennek a fákra, amelynek hatása hosszú évekig biztosított. Egyes helyeken a hódok etetésével próbálkoztak, faforgács kihelyezésével. További farágások elkerülése végett érdemes a már kidöntött fákat is a terepen hagyni” - olvasható a WWF oldalán.
A hódok által okozott károk továbbá csökkenthetők, ha a hód által kedvelt vízinövények állományát növeljük. Még jobb, ha a part mellé nyárfát vagy fűzfát ültetünk, így az állatok biztosan nem mennek messzebbre.
