A nyár végén természetes okból látni kevesebb madarat
A nyár végén természetes okból látni kevesebb madarat
A nyár végén természetes okból látni kevesebb madaratA Székesfehérvárhoz, illetve a Velencei-tóhoz kapcsolódó Facebook-csoportokban már több olyan bejegyzés is feltűnt, mely a madarak elmúlt hetekben történő csökkenéséről számol be. Sajnos a Velencei-tó kapcsán a vízszint kritikus csökkenése is közrejátszik a jelenségben, ugyanakkor Székesfehérvár tekintetében egészen másról, egy természetes folyamatról van szó, mely országszerte megfigyelhető és tollas barátaink szaporodási szokásihoz van köze.
A jelenség kapcsán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) minden év nyarának végéhez közeledve rengeteg aggódó bejelentést kap. A nyáron a településeken élő fajok nagy része két fészekaljat is nevel, így a madarak nyüzsgése kimondottan nagynak mondható ekkor. Július végén, augusztus elején a madarak azonban látszólag „eltűnnek”, ezt a jelenséget sokan aggódva figyelik és összekötik az adott évre jellemző időjárási, környezetvédelmi történésekkel, idén például a meglehetősen aszályos időjárással.
Az MME közleménye szerint azonban ezt a madarak viselkedésének természetes változása okozza. Ahogy a szervezet fogalmaz:
„A tojások kiköltése, majd a fészekben fejlődő fiókák etetése helyhez köti a madarakat. A fiatalok fészekelhagyását követően ez a kényszerű területhűség csökken, a második költés végén pedig meg is szűnik. Ilyenkor a még néhány napig, egy-két hétig együtt maradó családok egyre jobban eltávolodnak a fészektől, ahova mind ritkábban vagy már egyáltalán nem is térnek vissza. A fiókák teljes önállósodása és szétszéledése után a párkapcsolat is megszűnik vagy lazul - ezek következtében csökken látványos mértékben a madarak eddig tapasztalt koncentrációja, ez vezet a csökkenő madármegfigyelésekhez.”
Ez az állapot azonban rövid ideig marad így, ugyanis az őszi vonulással ugyan valóban csökkenni kezd a hazánkban tartózkodó madarak száma, ám két hónapon belül, az Eurázsia északi térségeiből és a hegyvidékekről érkező átvonulókkal és a nálunk telelőkkel ismét növekedni kezd a faj- és egyedszám.
