Márton kontra Márton: kinek köszönhetjük a Rákóczi-sgraffitót?Márton kontra Márton: kinek köszönhetjük a Rákóczi-sgraffitót?
Az egykori Székesfehérvári Agg Úrinők Otthona már rég célkeresztben volt számunkra. Október elején aztán megszületett a cikk, melyben részletesen számoltunk be a Széna tér 2. címen található épület múltjáról, mely napjainkban a Frim Jakab Képességfejlesztő Otthon működését biztosítja.
Az egykori Mázsaház helyére felhúzott épületnek azonban veretes múltja mellett akad több, mondhatni rejtett érdekessége is. Az egyik ilyen a Rákóczi út felőli oldalon található gyönyörű sgraffito, mely utcatáblaként lett az arra járók mindennapjainak része.
A korabeli források szerint az alkotás 1939-ben készült, a Köztérképen lévő műlapja, illetve Demeter Zsófia és Gelencsér Ferenc 1990-ben megjelent könyve, a "Székesfehérvár anno… Pillanatképek egy város életéből" című kötetében elérhető fotó is Márton Jakabot jelöli meg készítőként.
Márton Jakab 1870-ben született Túrócszentmártonban, a festőművész végül 75 esztendősen, 1945-ben hunyt el Székesfehérváron. A Rákóczi Ferencet díszöltözetben ábrázoló sgraffito kapcsán azonban az EmlékJelek érdekes levezetést közölt, mely szerint a mű nem Márton Jakab, hanem Márton Lajos grafikus műve.
A portál cikke a "Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében" című kötet (szerk. Lakat Erika. Székesfehérvár, 2004) elemzése alapján jutott erre a következtetésre, a könyvben ugyanis megtalálható volt Márton Lajos szignója, melyet korábban tévesen Márton Jakabnak tulajdonítottak. Ez a szignó nagyban hasonlít a fehérvári sgraffito szignójára, az EmlékJelek levezetése így akár helyes is lehet, vagyis akár valóban Márton Lajos, az 1891-ben Székelyudvarhelyen született és 1953-ban Budapesten elhunyt grafikus, festőművész alkotása lehet a fehérvári remekmű.
Az egykor az agg székesfehérvári úrinőknek otthont adó épület egy másik kiemelkedő alkotással is büszkélkedhetett a múltban, sajnos azonban ez a nem megfelelő bánásmód és az értékek pazarlásának áldozatául esett. Az épület kivitelezésekor ugyanis egy nagyon szép falfestés került az egyik sarok kiugró részére.
Szinte semmi információ nem maradt fenn erről az alkotásról, mindössze két olyan képet sikerült megszereznünk Váczi Márk történész, állandó szakértőnk segítségének köszönhetően, mely halványan és takarva, de sejteni engedi a falfestést. Mindkettő Molnár Tibor fotográfiája, a kivitelezés munkálatait bemutató kép egészen biztosan 1940-ben készült.
Sajnos az épületdísz nem volt hosszú életű, mint megtudtuk, a második világháborút követően egyszerűen lefestették, így örökre eltűnt Székesfehérvár utcaképeinek díszei közül.