Reguly Antal néprajztudós fehérvári domborműve
Reguly Antal néprajztudós fehérvári domborműve
Reguly Antal néprajztudós fehérvári domborműveReguly Antal (Zirc, 1819. július 11. – Buda, 1858. augusztus 23.) néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője. Az oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Elkészítette az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek.
Nálunk elsőként használta a fényképezés technikáját a néprajzi terepmunkában. Egyetemi évei alatt bontakozott ki az utazás iránt vágya: zirci rokona anyagi támogatásával az első nyári szünidőt Bécs és környéke megismerésére használta fel, a következő év nyarán több felvidéki bányavárost keresett fel, ekkor már jegyzeteket is készített, naplót vezetett. Miután 1839-ben Pesten befejezte tanulmányait, haza sem látogatott, hanem júliusban ismét útnak indult. Nyolc évvel később tért haza.
Több nyugat-európai országban járt, majd Stockholmban megismerkedett egy finn könyvtárossal. Valószínűleg ez a találkozás ébresztette fel érdeklődését a finnugor nyelvrokonság kérdése iránt. 1839 őszétől bő másfél évet Finnországban töltött. Bejárta az országot, megtanulta nyelvét, volt a lappoknál, ahol néprajzi anyagot gyűjtött, Helsinkiben elnyerte a tudományos világ elismerését, az ottani akadémia levelező tagjává választották.
1841 júniusában már azzal a határozott céllal érkezett Szentpétervárra, hogy kutatóútra indul a keleti finnugor népek közé. Antropológiai és néprajzi előtanulmányokat folytatott, megtanult oroszul, utána a csuvast és a keleti finnugor nyelveket tanulmányozta. Ekkoriban (a negyvenes évek elején) készült el Kalevala-fordításának töredéke.
Eközben itthon a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadta és utazásához korlátozott anyagi támogatást helyezett kilátásba, ám a jóváhagyott szűkös összeget csak jóval később küldték utána. Így orosz magánszemélyek anyagi támogatásával indult el 1843. október elején Szentpétervárról és 1846 augusztusában, fáradtan és betegen érkezett oda vissza, magával hozva földrajzi, nyelvészeti, néprajzi, embertani kutatásainak hatalmas anyagát.
Később újra Oroszországba utazott kutatóútra, az Urálban egy 1711 méteres csúcs a mai napig róla van elnevezve. Súlyos betegségei miatt később már gyűjteménye és kutatómunkái rendezése töltötte ki idejét, majd 1858 nyarán, mindössze 39 esztendősen elhunyt.
Reguly Antal felbecsülhetetlen értékű néprajzi gyűjteménye és kutatási anyaga mérföldkőnek számít a hazai tudományos világban, a kiváló kutató emlékét így rengeteg szobor és róla elnevezett épület, néprajzi központ őrzi. Reguly Antalnak Székesfehérváron is van domborműve, a kiváló kutató ugyanis 1828 és 1833 között a ciszterci gimnázium diákja volt.
A dombormű 1996. szeptember 27-én került avatásra (egyes források szerint augusztus 27-én), a mai Vörösmarty Mihály Könyvtár bejárata mellett található. A tábla tardosi vörös mészkőből, a portré carrai fehér márványból készült, alkotója az a Székely János Jenő, akinek már több művét is bemutattuk, legutóbb a Semmelweis Ignácról készült domborművét.
A Reguly Antal emlékét őrző domborművön az alábbi felirat olvasható:
"A Ciszterci Gimnáziumban tanult 1828-33 között Reguly Antal 1819-1858 utazó, néprajztudós, finnugor nyelvrokonaink kutatója"
