Tölgyesi Előd már az ARAK "tehetséggyárának" jövőjét tervezi
Tölgyesi Előd már az ARAK "tehetséggyárának" jövőjét tervezi
Tölgyesi Előd már az ARAK "tehetséggyárának" jövőjét terveziA Tölgyesi név Székesfehérváron összeforrt az atlétikával és a helyi élklubbal, az ARAK-kal (Alba Regia Atlétikai Klub). Tölgyesi Ferenc hosszú éveken át eredményesen vezette az egyesületet, miközben idősebbik fia, Balázs a 90-es évek második felében uralta 1500 méteres síkfutásban a hazai mezőnyt, az 1996-os Atlantai olimpián felállított 3:35.57-es országos csúcsa 27 év után is él! A másik Tölgyesi fiú, Előd, édesapja nyomdokaiban járva edzőként és vezetőként is éjjel-nappal az ARAK-ért dolgozik. Jelenleg szakosztályvezetőként irányítja a napi munkát.
Véget ért a szabadtéri idény, ami ebben a sportágban a főszezon. Volt ismét Gyulai Memorial számos világsztárral, Budapesten világbajnokság, ARAK-os versenyzővel, miközben szépen csendben folyt a napi szakmai munka, a tehetségek gondozása, akik a tavaszi-nyári időszakban szép számmal termelték az érmeket is a különböző megmérettetéseken. Visszatekintve erre a néhány hónapra, miként értékeled a szabadtéri szezont?
- Ez egy olyan év, ami - bár nekünk helyben nyilván a Gyulai Memorial volt a legnagyobb feladat - az első, Magyarországon, Budapesten megrendezett szabadtéri atlétikai világbajnokságról szólt, sőt, szól most is utólag. Számunkra az az igazán örvendetes tény, hogy több fehérvári nevelésű, nálunk felnövő, majd innen a tanulmányaik okán a fővárosba költöző atléta, illetve máig ARAK-os színekben készülő sportoló, az immár edzőként is tevékenykedő Szabó Dániel indulhatott ezen a világszinten is kiemelkedő sporteseményen.
Óriási élmény volt, hogy Szabó Dani a 4x100-as váltó tagjaként 35-40 ezer ember előtt futhatott egy óriásit. Mi is több klubtársammal, edzőtársakkal ott ültünk, ott szurkoltunk neki a "kanyarban" a nézőtéren, és ahogy Dani mondta, a pályán még inkább hatalmas volt az élmény, az érzés, amit átélt, felejthetetlen.
De ne feledkezzünk meg arról a Takács Bogiról se, aki hosszú éveken át hozta nekünk ide Fehérvárra a remek eredményeket, érmeket, a mi nevelésünk, a mi ARAK-os családunk tagja. Ő is a tanulmányai miatt váltott klubot és költözött Budapestre, miközben a jelenkor legjobb hazai sprinterévé vált, ő az országos csúcstartó 100-on és 200-on is! Ő is, Dani is kiválóan szerepeltek, azok között a nemzetközi sztárok között, akiknek jelentős részét évről-évre itt Fehérváron a Gyulai Memorialon is megcsodálhatunk. Ezek alapján ki tudom jelenteni, hogy hazai és nemzetközi tekintetben is eredményes szezont tudhatunk magunk mögött, ami egyben immár a második lépcsőfok a COVID-os időszakot követően, hogy visszatérjünk a megszokott kerékvágásba, de megjegyezném, hogy még mindig van hová tovább lépni.
Voltak bajnokságok, versenyek, legutóbb éppen ügyességi csapatbajnokság is, amelyeken kiválóan szerepeltetek, visszatérve immár a nyilvánvalóan nagy élményt jelentő vb-ről az ARAK-hoz. Kérlek, ezekkel kapcsolatban is oszd meg velünk a részleteket.
- Igen, valóban évről-évre ezek a szabadtéri és fedett országos bajnokságok jelentik azokat a rendszeres megmérettetéseket, amikre a versenyzőinkkel első sorban készülünk mind egyéni, mind csapat szinten. Az idén is nagyon jól sikerültek ezek, s bár még a pontos számok összesítése várat magára - hogy aztán karácsonykor jutalmazzuk legjobbjainkat -, de szerencsére az országos bajnokságokon túl a nemzetközi színtérre is sikerült kilépnünk, nem is egy versenyzővel, hiszen négy U18-as és három U20-as válogatottunk is volt idén, akik nemcsak bekerültek a válogatottakba, de eredményesek is tudtak lenni. Mi mindenkire büszkék vagyunk, akik az országos és nemzetközi versenyeken képviselik a klubot és Székesfehérvár városát!
Ami a tehetséggondozást illeti, miként látod, ezek a nagy versenyek, a Gyulai Memorial, a vb, mekkora hatással lehetnek a sportágra itthon, ezen belül is elsődlegesen Fehérváron?
- Én úgy gondolom, hogy nagyon jól megerősíti a sportág iránti elkötelezettséget azokban a fiatalokban, akik vagy sportágat keresnek éppen, vagy már atletizálnak, hozzánk járnak 10-12 évesen. Megerősíti bennük azt, hogy ez nem csak testközelből nézhető, nemcsak szeretettel űzhető, hanem valójában eredményesen és közösség szempontjából személyiség formáló jelentőséggel bíró olyan alapsportág, amelyet nem csak alapszinten érdemes űzni, hanem - bár ehhez nagyon sok munka, szorgalom és kitartás kell - komoly eredményeket lehet elérni, s megadja azt a tartást, hogy ő sportoló, ő atléta, ami fiatalkorának - egy egész életre kiható - meghatározó részévé válik. Ráadásként, ha ez még eredményekben is megmutatkozik, akkor mindenki bátran kihúzhatja magát, büszke lehet arra, hogy ő atléta, hogy ARAK-os, és ezt, amikor elmennek különböző versenyekre, vagy hozzánk jönnek mások egy-egy megmérettetésre, akkor ők demonstrálják, hogy jó atlétának, jó ARAK-osnak lenni.
Van egy tehetséges fiad is, aki egyre eredményesebb is a korosztályos versenyeken. Ő is itt sportol a védőszárnyaitok alatt, s mivel tudom, hogy szerény ember vagy, magadtól nem dicsekednél vele, én kérdezek rá: hogy látod az ő jövőjét, mekkora tehetség van a srácban?
- Nagyon jó lenne azt remélni, hogy sok, de mindenképpen reálisan próbáljuk értékelni az ő képességeit.
Annál is inkább, mivel az édesanyja, az egykori válogatott kézilabdázó, Virincsik Anasztázia révén is komoly "sporterőt" kaphatott örökségül.
- Igen, valóban nem akármilyen sportos családba született bele "szegény", szerencsére nem teherként éli ezt meg. Azok közé a szülők közé tartozom, akik hagyják, hogy a maguk útját járják a fiatalok, nem presszionáltam soha, hogy neki kötelező atlétának lennie, ő egyszerűen szeret ide járni, a közösség, a barátai miatt is, de a sikerélménye okán ugyancsak egyre nő az inspirációja, mert valóban, ahogy korábban felvetetted, az idén az eredmények tekintetében megindult a szekere. Ebben az is segíthetett, hogy most kicsit megtorpant a növésben, a magassága nem nőtt olyan mértékben, mint korábban, ezért nem fáj semmije és megfelelően tudja a "jobb után a bal lábát tenni", ennek köszönhetően már országos bajnokságokon is csipegetett csapatban érmeket. A kitartására nagy szüksége lesz ahhoz, hogy egyéniben is ob-dobogóra állhasson, legalábbis most ezt így látom, de később lehet, hogy lesz olyan fejlődés ugrása, ami bőven benne van a korában, hiszen még csak 14 esztendős.
Említetted a kitartást. Ebből a nagyon fontos elemből van jócskán a fiadban?
- Úgy látom, hogy elég kitartó és elég makacs ahhoz, hogy ezen ne múljanak a sikerei. Legalábbis azokat a dolgokat, amelyeket a fejébe vesz, nehéz kiverni belőle...
Az ARAK Aktív országosan is egyedülálló program, hiszen szinte nap mint nap ott vagytok az iskolás, sőt már az óvodás gyerekek között is és a játékos versenyek során figyelitek a tehetségeket. Ez nyilván nem ment egyik pillanatról a másikra, kellettek hozzá a befogadó iskolai vezetők és közreműködő testnevelők. Ebben a tekintetben nehéz dolgotok volt?
- Nem, már eleve kerestük a jó kapcsolatot velük és ezt erősítjük folyamatosan. Úgy gondolom, ha ez nem így volna, nem is lehetne sikeres az ARAK Aktív. Amikor ezt elkezdtük, 2010-ben, megkerestük az iskolai vezetőket, igazgatókat, helyetteseket, és felvázoltuk nekik, hogy mit is szeretnénk. Akkoriban a fő cél a sportág megismertetése és megszerettetése volt a gyerekekkel, mára pedig eljutottunk oda, hogy egy mérésen alapuló tehetség- és képesség kutatás folyik, ami atléták, de más sportágak megfelelő alapjainak kiválasztására és képességeinek felmérésére egyaránt megfelel. Azt tegyük hozzá, hogy erre egy tornaterem és 45 perc áll rendelkezésünkre, tehát mindent "is" nem lehet felmérni, emellett díjazni, eredményt hirdetni, tehát tényleg a legfontosabb alapokat tekintettük prioritásnak, de
visszaköszön az, hogy a testnevelők jól érzik magukat, élvezik azt ahogy a tanítványaik így versenyeznek, és nincs annál jobb, amikor ők is, mi is azt látjuk, hogy a gyerekek élménydús testnevelés óra után mennek haza, akár éremmel, rajtszámmal, jutalommal, vagy éppen ARAK-os edzésekre szóló meghívóval.
Tapasztalataitok szerint melyik Székesfehérváron a leginkább atlétikabarát iskola?
- Mindegyik, amelyik részt vesz az ARAK Aktívon!
Most térjünk vissza a klubban folyó állandó munkához. Milyen tervek vannak a fedett idényre és a következő naptári éve? Amennyiben ez még nem korai kérdés.
- Nem korai, éppen most álltunk neki tervezni a jövő évi versenyeket és az azokra való felkészülést. Úgy gondolom, a legfontosabb az, hogy a már rendszeresen versenyző korosztályt, az U14-16-os korosztályt megerősítsük. Alapvetően éppen az ARAK Aktívon keresztül és a saját felmenő rendszerű képzésünkön keresztül szeretnénk azt elérni, hogy minél több gyerekünk felkészülten el tudjon indulni országos bajnokságokon, ami önmagában már egy pozitív folyamat, egy kvalifikáció eredménye, majd ezeken a bajnokságokon úgy szerepeljenek, ahogyan 8-10 évvel ezelőtt tudtunk már szerepelni, amikor szinte számolni sem tudtuk az érmek számát. Idősebb korosztályokban szintén ez a fő cél, a mostani serdülő és általunk "COVID generáció"-nak hívott 2007-2009-es korosztálynál is, amelyből a járvány alatti bezártságnak köszönhetően alig vannak nálunk, hiszen akkor nem járhattuk az iskolákat, nem "Aktívkodhattunk" úgy, ahogy kellett volna. Őket nagyon nehéz pótolni. Ennek megfelelően azon keveseket, akik ebből a generációból nálunk sportolnak, minél jobban szeretnénk felkészíteni a főbb versenyekre, hogy kisebb létszámmal is eredményesek lehessünk. Jövőre lesz U20-as vb, nálunk ez a plafon most, idősebbekben első körben nem gondolkodunk, ugyanakkor nem felejthetjük el, hogy Szabó Dani, aki felnőtt versenyzőnk, korábbi országos bajnokunk, vb-résztvevőnk, jövőre Európa-bajnokságon és - ha már a vb-kvalifikáció sikerült - akár olimpián is rajthoz állhat a váltó tagjaként. Utóbbi most még inkább álomkategória, sok összetevője van a sikerességnek váltóban, de azt feltétlenül szeretnénk elérni, hogy Dani a jövő évi nagy versenyek kvalifikációjáért küzdő válogatottban benne legyen.
Látsz most egyesületen belül olyan ifjakat, akik a tehetségük alapján később lehetnek Szabó Danik, Tölgyesi Balázsok, Korányi Balázsok vagy éppen Takács Bogik?
- Mivel szűkül az érettségit követő megtartó képességünk, hogy a felnőtt korosztályba lépő, felsőfokú tanulmányaikat jórészt Budapesten folytató sportolóinkat itt tudjuk tartani, elsősorban a 20-22 éves korosztályig tudunk stabilan tervezni. Ugyanakkor, ha akad köztük olyan, mint Szabó Dani, aki össze tudta hangolni a tanulmányait a sporttal úgy, hogy itt tudott köztünk maradni (esetében már az utánpótlás nevelésbe bevont edzőként is!), akkor megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy biztosítsuk számára a megfelelő feltételeket az eredményes élversenyzéshez. Ugyanakkor azt nem lehet tőlünk elvárni, hogy a jobb körülményeket biztosító, felsőfokú tanulmányaikat ott megkezdő atlétáinkat leigazoló budapesti élklubokkal fel tudjuk venni a versenyt, ezért inkább a velük való együttműködést szorgalmazzuk, hogy a megfelelő szinten sportoló ifjaink maradjanak atléták. A kérdés lényegi részére válaszolva pedig azt tudom mondani, hogy az ARAK-nál mindig is voltak, most is vannak és remélhetőleg mindig is lesznek olyan tehetségek, akik a képességeik alapján méltó utódaik lehetnek az említett korábbi vagy jelenlegi kiválóságainknak.
(Mátay Balázs)
