Fidel László: "Nem nagy dolog ez, csak utánam kell csinálni!"
Fidel László: "Nem nagy dolog ez, csak utánam kell csinálni!"
Fidel László: "Nem nagy dolog ez, csak utánam kell csinálni!"Egy kicsit helyezzük előtérbe pályafutásod különböző fontos évszámait, városait, vezérfonalként ezekre kérdezek rá, te pedig mondod, ami ezekről eszedbe jut. Ez mindig érdekes "játék" és a korábbi, hasonló módon faggatott alanyaim is kedvelték ezt a formátumot. Szóval, nyilván nem meglepő módon legyen az első egy város, Vác.
- Igen, sejtettem, szülővárosom, ahol olyan közel volt hozzánk a Duna, hogy sokszor az volt a kedvenc elfoglaltságom, hogy néztem és hallgattam az arra járó hajókat. A víz közelség okán nem meglepő, hogy a sportág népszerű volt akkoriban, de azért ahhoz, hogy én a kajakosok között kössek ki, kellett a nővérem és kellettek az osztálytársaim, akiknek a példáján felbuzdulva vettem magam is lapátot a kezembe. Főleg, hogy egyszer abba is hagytam a kajakot, de aztán újrakezdtem, miattuk.
Menjünk tovább Győrbe
- Hat év után egyesületet és iskolát váltottam, Győrbe kerültem, ahol egy új fejezet kezdődött, ami négy évig tartott. Egy komoly, erős szakosztály formálódott, ott volt már ifjoncként a későbbi sikeres négyes egyik tagja, Ábrahám Attila, majd Gyulay Zsolt is oda került, és az sem volt elhanyagolható, hogy a formálódó, egyre erősödő új generáció az "öregekre", a rutinosabb versenyzőkre is ösztönzőleg hatott, ők is újra felpörögtek. Ennek eredményeként pl. mehettem párost és nyertünk magyar bajnoki ezüstöt az 1980-as moszkvai olimpián ezüstérmes Joós Pistával.
Szinte hihetetlen így utólag is, hogy válogatóztak értem rutinos, eredményes versenyzők, hogy ki üljön velem, a tizenéves titánnal egy hajóba!
Ez egy nagyon jó periódusa volt az életemnek, amire szívesen emlékszem vissza. Már ebben az időszakban sokat mentem együtt a fehérvári Kovács Zolival, akivel 500-on és 1000-en párosban ifjúsági Eb-t nyertünk, az ob-n még nem voltam 18, amikor egyéniben is dobogóra állhattam, aztán amikor már "Gyuzsó" (Gyulai Zsolt) is velünk volt, már elkezdődtek a négyesezések is.
Mégis jött Székesfehérvár 1985-ben. Mi volt az oka, hogy végül ideigazoltál?
- Az az igazság, hogy soha nem voltam - most sem vagyok - könnyű eset és mivel az edzőmmel sem értettük meg egymást úgy, ahogy kellett volna szerintem, ezért jött az újabb váltás, így naponta, helyben egy klubban tudtunk a Kovács Zolival készülni, ráadásul az ő edzőjével, aki így az én edzőm is lett, Dunai Pista bácsival is jóban voltam. Budapest nálam nem jöhetett szóba, nem akartam oda menni, ezért is jó megoldás volt nekem Fehérvár.
Ahol aztán jöttek az igazán komoly felnőtt sikerek is, a Köfém SC kötelékében, öt vb-cím és olimpiai ezüst, hogy csak a legfontosabbakat említsem. de haladjunk is itt tovább egy újabb fontos város nevével: Mechelen!
- Igen, 1885-ben a belgiumi volt az első felnőtt világbajnokságom, ahol már a négyessel majdnem felértünk a dobogóra, de részint akkor még nem volt elég rutinunk ezen a szintet, illetve abban a hajóban még nem ült benne Csipes Feri sem, aki később meghatározó tagja volt nem csak a négyesnek, hiszen egyéniben és párosban is szinte mindent megnyert. Ez érett be - megelőzve a következő városnevet - Montrealban, 986-ban, ahol már összeállt az ifiben is sokat próbált egységünk és meg is nyertük a vb-t.
Valóban egy sikercsapat formálódott, amely már kétszeres világbajnokkánt ért oda a szöuli olimpiára 1988-ban, csakhogy már nélküled és Kovács Zoli nélkül! A felkészülés hajrájában kikerültetek a négyesből.
- Oké, de akkor itt ne lépjük át Duisburgot, a '87-es vb-t, ahol nemcsak a négyessel lettem fölényesen világbajnok, hanem a Csipes Ferivel 500-on párosban is nyertünk, mégsem volt ez elég nekem az olimpiai részvételhez. Végül tartalékként ott voltam ugyan Szöulban, de csak szurkolhattam a többieknek, akik meg is nyerték az ötkarikás aranyat.
Úgy tudom, hogy ez a sztori azért nem volt éppen vicces, mert mentetek ki edzésre a Kovács Zolival, amikor már a vízen volt a négyes hajó, négy versenyzővel, akik közül ketten nem ti voltatok, azaz szó nélkül maradtatok ki. Helytálló a történet?
- Majdnem. Az volt a helyzet, hogy egy kis pihenő után
mentünk vissza az edzőtáborba, ahol kissé meglepve láttuk - minden előzetes bejelentés nélkül- , hogy nélkülünk megy ki a négyes!
Igazság szerint én ki sem akartam utazni így, tartalékként Szöulba, de az akkori szövetségi kapitány, Parti János meggyőzött, hogy ez egy jutalomút lesz nekem, megérdemlem, stb, stb, így végül mentem. Alapvetően egyébként nem volt a szakmai elveket tekintve baj ezzel a döntéssel, mert a fontos válogatóversenyen egyéniben nem voltam az első háromban, csak ötödik vagy hatodik, nagyjából ugyanaz a szitu alakult ki, mint most az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta kimaradása kapcsán. A válogatási elvek le voltak írva, kőbe voltak vésve, ma is ez a helyzet, nyilván volt itt is Budapest-vidék méregetés is, de én nem foghatom erre az olimpia kihagyását. Mindenesetre azért talán sokat mond, ha elárulom, hogy nélkülünk egy színtiszta Honvédos négyes ment Szöulban és nyert is, megérdemelten. Amúgy a helyünkön ülők is jól mentek, Hódosi Sanyi is, Ábrahám "Gida" is. Az eredmény őket igazolta, bár azt gondolom, hogy velünk is aranyérmes lett volna a négyes. De most már utólag felesleges ezen rágódni, elengedtem már ezt a témát.
A csalódás akkoriban azért nagy lehetett, hiszen a következő éved az úgy volt "kuka", ahogy...
- Igen, de úgy gondolom, hogy
egy olimpia után mindenkinél van egy kis lazítás, egy kis zuhanórepülés, valaki csak landol, de akad olyan is, aki nagyot esik. Én utóbbit abszolváltam, mondhatom, befúródtam a talajba...
Ennek köszönhetően '89 kiesett, de a következő esztendőben visszakerültem a válogatottba, amit a sok munkának köszönhetem, amit akkor már Sári Nándor irányításával végeztem el. Láttam őt többször a fiatalokkal dolgozni tetszett, amit és ahogyan csinált, jól is mentek a tanítványai, így ő lett az edzőm. Ennek a jó és sok melónak aztán az lett az eredménye, hogy a poznani világbajnokságon páros 500-at mentem és 1000 négyest.
Nagyon fontos város a következő állomás: Párizs.
- Igen, idén is Párizs lesz a fontos állomás. Mi anno1991-ben Párizsban nyertük az 1000 négyest (Ábrahám, Fidel, Csipes, Gyulay) és 500 négyesben is "sztrókoltam" egy másik összetételű (Ábrahám, Ádám, Adrovicz, Fidel) csapatnak, ezüst lett az eredménye. Érdekes, hogyha visszagondolok, ott már szorongattak minket 1000 méteren a németek, viszont 500 négyesben mi szorongattuk jobban őket, mint azt előzetesen vártuk. Párizs után rögtön mentünk az előolimpiára, Barcelonába, ahol ki is kaptunk már a német négyestől 1000 méteren. Igaz az is, hogy jóformán a strandról estünk be erre a tesztversenyre, amit mindig az olimpia előtt egy évvel rendeztek meg a későbbi ötkarikás helyszíneken. Ellazultunk kissé az egész éves kemény meló után, úgyhogy ennek akkor nem volt különösebb jelentősége. Ezt követően aztán jött az olimpiai felkészülés, ami kissé döcögősen indult.
volt ismét próbálkozás arra, hogy '88 után újra kihagynak a négyesből - ekkor már a Kovács Zoli nem volt képben, "ledobta a horgonyt" -, de végül maradtam a csapatban, vagy, ha úgy tetszik, visszakerültem, mert aki pályázott a helyemre, nem volt olyan jó, hogy megbontsák a négyest.
Valahogy, "ha ló nincs, jó a szamár is" szituációnak éreztem ezt, de nem akarom ezt már utólag firtatni, mert erre ma már élményként gondolok, akkor pedig kudarcként éltem meg.
Ekkor jött aztán 1992, Barcelona! Jól mentetek, ahogy szoktatok, de nem volt elég, sok év után kikaptatok négyesben egy világversenyen.
- Igen, jól mentünk, mindent kiadtunk magunkból, szinte öldöklő futam volt, de nem sikerült a győzelem. Akkora volt a fölényünk a harmadikhoz képest, hogy egy alap teljesítménnyel, ha csak lazán leevezzük a távot, abban az esetben is legyőztük volna őket, ráadásul időben is jót mentünk. Jobbos szembeszél fújt, így rosszabb pályán mentünk, középen, a németek viszont a szélén, a part mellett. Nem is gondolná senki, aki nem tapasztalja, hogy ez mennyit számít, pedig nagyon sokat, úgyhogy mindent összevetve azt gondolom, jól helyt álltunk. Én úgy elfáradtam, mint korábban még soha, ennél több nem volt bennem, bennünk.
Nekem akkor, a döntő futamot nézve úgy tűnt, hogy a németek rendkívül koncentráltak voltak és mindig előbb erősítettek, húztak bele, mint ti, a finist is egy picivel korábban indították, ezzel tudtak előtettek maradni.
- Valóban, de azt csak
utólag tudtuk meg, hogy két évre visszamenőleg minden egyes versenyünket felvették videóra, majd kielemezték a felvételek alapján a stílusunkat, taktikánkat és úgy dolgoztak ki egy új versenytervet, hogy mindig előttünk tudtak maradni, mi csak "szaladtunk" utánuk,
de nem tudtunk vezetni, pedig akkor mi nyerhettünk volna, ha az élen tudunk menni, irányítani a verseny menetét. Taktikailag vertek meg minket, mi hoztuk a saját megszokott, korábban mindig nyerő taktikánkat, ők ezt kielemezve váltottak és győztek.
Most ismét Párizsnál tartunk, merthogy idén ott lesz az olimpia. Mit gondolsz, mire lehet jó a mai magyar kajakos generáció, hogy szerepelnek az utódok az ötkarikás játékokon?
- Az az igazság, hogy az utóbbi időszakban már olimpiáról olimpiára változtatják a versenyszámokat. Inkább a több rövidebb távot támogatják, gyorsan vége van egy futamnak, lehet rövidíteni a programon. Már nem szerepel a programban a "királyszám" a kajak négyes 1000 méter sem, már csak 500 van, de bejött a 200. Kicsi a csapatlétszám is, többen indulnak több számban is, de azért
bizakodó vagyok, hogy lesznek aranyérmeink Párizsban. Kettő jó lenne, azzal már elégedettek lehetnénk, de, ha több lesz, az sem baj, akkor legfeljebb "sikítunk"!
Vajon sikíthatunk majd a jövőben is, netán fehérvári sikernek? Akadnak olyan tanítványaid, akiket itt oktatsz a Vitál Club bázisán a fehérvári Csónakázó-tónál, az egykori Vidámparki-tónál, akik vannak annyira tehetségesek, hogy versenyeken is láthatjuk majd őket? Most, ahogy itt körül nézek, a vízen éppen hozzánk közel evező srác is egészen ügyes technikával lapátol...
- A lehetőség mindenki számára adott, annak ellenére is, hogy itt nem versenyzőket nevelünk, csak a sportágat szerettetjük meg a gyerekekkel, hogy tanuljanak meg és szeressenek kajakozni. Ugyanakkor nyilván, ha látunk olyat, aki nagyon ügyes és alkalmas erre, lehet versenyző, mi ebben csak támogatni tudjuk. Most is van egy ilyen srácom, aki éppen válogatózik majd Szolnokon, kíváncsian várom, mit fog teljesíteni. De, persze nem az olimpiai arany itt a cél, családias a légkör, ideális a környezet, jó itt lenni, a lányok és fiúk ügyesek, lelkesek, ez az ami engem is életben tart.
Akit érdekel ez kajak oktatás, amit itt csináltok, miként és mikor tud csatlakozni hozzátok?
- Itt vagyunk minden délután 15.00 órától a tóparton a bázisunkon, de a Királysoron a Vitál Clubnál is lehet jelentkezni, illetve ha valaki ide jön és éppen nem vagyunk itt, a konténereken ki vannak írva az elérhetőségeink. Mindenféle kialakítású hajónk van, nincs kikötés, hogy csak alacsonyak vagy csak pehelysúlyúak jöhetnek, adottak a feltételek mindenki számára. Azt szoktam mondani, jöjjön nyugodtan bárki, aztán "majd kitalálja magát", ha itt van, szóval, várunk mindenkit szeretettel!
Most itt a vége-felé "családozzunk" egy picit, mert az engem, "vén" újságírót nagyon érdekel, hogy Fanni lányotok, aki jelenleg egyre inkább kibontakoztatja tehetségét a média világában, miként kötött ki a televíziózásnál? A sport nála nem jött szóba komolyabban?
- De, ő is kajakozott, magyar bajnok is volt, aztán - ez nekem egyik napról a másikra állapotnak tűnt, de neki nyilván nem - jelezte, hogy a kajakot abba akarja hagyni és azt szeretné csinálni, amit most, így kicsit elkanyarodott a sportágtól. Nyilván kényszeríteni senkit sem lehet, de nem is akartuk, hiszen mindig is volt tehetsége az íráshoz, verseket is írt, rajzolni, festeni is kicsi kora óta szépen tudott, szóval benne volt már ez a művész véna. Kitalálta, hogy ő az újságírással, médiával szeretne foglalkozni és fel is vették a Metropolitan Egyetemre, ahol most végez, idén, de már a tehetséggondozás keretein belül felvették az MTVA-hoz, az M1 Tv hírszerkesztőjeként tevékenykedik és külső helyszínekről be szokott jelentkezni élő adásban is, úgyhogy ezt nagyon szereti, örömmel csinálja, aztán majd meglátjuk, a nyugdíjig meddig jut.
Ha már az egyik hozzád közelálló hölgyet kitárgyaltuk, a másikról is beszélj egy picit, kérlek. A párodról, Éváról van szó, aki a tapasztalataim szerint komoly társad, támaszod, segítőd nem csak a privát munkád, vállalkozásod során, hanem itt a tóparton, a gyerekek koordinálásában is. Jól látom?
- Abszolút! Szoktuk így egymás között mondani, hogy ő az én "1 gigám", ugye, ahogy valaki cipeli a pendrive-ját, amin fontos adatok vannak. Na, nekem ő a fontos adat, az én 1 gigám, a gyerekek pótmamája itt a bázison, itt van minden edzésen, terelgeti a gyerekeket a parton, amíg én kint vagyok a vízen. Ő már egy "ikonikus darabja" a Vitál Clubnak, nagyon szeretik a gyerekek.
Mérlegre téve a pályafutásodat, összességében véve - nyilván leszámítva az elvett vagy éppen elszalasztott olimpiai aranyérmet - elégedett vagy azzal, amit elértél?
-Mondhatom, hogy igen. Én nagyon sokat kaptam a sporttól, nem csak az eredményeket tekintve, hanem emberileg is, tehát embert nevel, embert formál. Az, hogy aranyérmekre is tudtam váltani a sportágban kapottakat, szoktam mondani, hogy nem nagy dolog ez, csak utánam kell csinálni! Az olimpiai arany okán már hiányérzetem sincs, korábban volt, már nincs, elengedtem ezt a történetet, én büszke vagyok mindenre úgy, ahogy volt.
(Mátay Balázs)
