Három aranyérem és öt első menetes kiütéses győzelem egyetlen nap alatt
Három aranyérem és öt első menetes kiütéses győzelem egyetlen nap alatt
Három aranyérem és öt első menetes kiütéses győzelem egyetlen nap alatt„Azért volt nagy jelentőségű a szeptember 21-i verseny, mert ez egy válogató. Innen a bajnokok továbbjutnak a vb-re” – kezdi az élménybeszámolót Dávid. A kápolnásnyéki Tóparti Sport Club harcosa és egyben edzője már rutinos versenyző, képes pillanatok alatt feltérképezni ellenfele stílusát és legalább ilyen gyorsan rövidre zárni egy-egy kesztyűzést.
A szeptember utolsó előtti hétvégéjén megrendezett országos bajnokságon azonban nem csak egy kategóriában indult. „A szokásos súlyom 91-92 kg. Ennél a szövetségnél 92 kg a határ 91 helyett, míg az egyel könnyebb súlycsoportban 87-nél van a határ, nem pedig 86-nál, ahogy az lenni szokott. Azt találtuk ki, hogy lefogyasztom magam 87 kilóra, így a cirkáló súlyba is befértem és ott is mérkőztem a 92 kilós súlycsoport mellett. Ráadásul 87 kg-ban ökölvívásban is lett ellenfelem.
Viszont így mérlegelés és sorsolás után derült ki, ha minden kategóriában el akarom hozni az aranyérmet, akkor az hat mérkőzést jelent.
Gondoltam, nem fogok unatkozni, hat meccs, hosszú napom lesz, főleg, hogy ezek a megmérettetések eléggé összecsúsznak majd. És valóban, minden késő délutánra jutott.” Dávid 87 kilóban ökölvívással kezdte a bajnokságot. Arra törekedett, minél takarékosabb legyen, mert még öt további mérkőzés vár rá.
„Ez az úgynevezett Free Box volt, amely annyiban különbözik a tradicionális ökölvívástól, hogy itt a K–1 szabályrendszer kéztechnikái érvényesek. Tehát van fordulásból ütés, vagy ugró ütés is. És nyilván a rúgás nem engedélyezett. Eredetileg háromszor kettő perces menetek lettek volna, de én végül nagyjából 1 perc alatt befejeztem ezt a találkozót. Pedig meglepően jól bírta az ellenfelem, én is éreztem, komoly ütőereje van. Tehát ami találatot kaptam, abból átjött, nem viccel ő sem, megpróbál kiütni.”
Dávid minden támadást semlegesített, majd amikor egy jól kivitelezett kombináció után rászámolt a bíró, ellenfele jelezte, feladja. Ezzel a győzelemmel azonban Dávid két legyet ütött egy csapásra, ugyanis bár nem így tervezte, első K–1-es ellenfele visszalépett. De, így is maradt négy meccse. A két órányi szünetet azonban nem pihenéssel töltötte, ugyanis mivel segédedzőként is érkezett, részt vett a tanítványok mérkőzésein.
Az első komolyabb rúgás után repült a törölköző
Miután Dávid ismét bemelegített, az első K–1-es mérkőzés a 87 kilós csoportban egy újabb gyors, mindössze fél perces történet lett. „Úgy éreztem, az ellenfél edzője inkább korábban kiszedte a tanítványát, nehogy komolyabb sérülése legyen. Éppen felmértem a tudását és elkezdtem a szokásos testrúgásokat küldeni, mire az első komolyabb után már repült is a törölköző.”
Egy-két meccsnyi szusszanásra maradt csak idő, majd a 87 kiló döntője várt Dávidra. Mint mondja, itt egy nagyon felkészült, Muay-Thai-ból jött bunyóssal állt szorítóba. „Keményen küzdött az előző mérkőzésén, látszott rajta, ő is győzni jött. Őt viszont egy fejrúgással elkaptam, majd számolás közben ő is jelezte a bírónak, nem megy tovább.” Így ez is kiütés lett. Ezután viszont mindössze egy mérkőzésnyi pihenő következett, ahol viszont a Club egyik versenyzője, Szeifert Géza lépett szorítóba, amit Dávid végig asszisztált a ring mellett. Ez sem volt egy hosszú küzdelem, Géza is kiütéssel győzött, majd következett a 92 kilós K–1 mérkőzés. Dávid tehát edzőből versenyzővé váltott.
Az első kört egy budapesti, jó kötésű, erős harcossal kezdte, aki úgy volt 92 kilós, ahogy Dávid 87 – tehát fogyasztással. „Kellőképp felspanolva lépett a ringbe, sokan szurkoltak is neki. Jól nekem is ugrott, én viszont kivártam, had puffogtassa el az összes puskaport. Nem akartam ajtóstul a házba rontani, hagytam, fáradjon. Védekeztem, majd amikor éreztem, lassul a ritmus, akkor átvettem a kezdeményezést. Őt is egy fejrúgással padlóra küldtem, de felkelt és jelezte is a bírónak, mehet tovább. Én viszont elővettem a nekifutásból ugró egyenes rúgást, amit néhány helyen eladtam már – például a tavalyi világbajnokságon is, ahol megfordítottam az elődöntőt. Itt is sikerült bejátszanom, majd egy ütéskombinációval zártam a meccset.”
Ahogy a nap többi mérkőzésén, itt is mindezt az első menetben abszolválta Dávid. Ám nem maradt túl sok ideje pihenni, ugyanis közben elfogytak a versenyszámok. Nem is maradt más, mint a 92 kilós K–1 döntő. „Itt szintén egy Muay-Thai harcos várt. Vele már pofonpartikon többször találkoztunk, úgyhogy nagyjából tudtam, mire számítsak. Ő egy kemény ellenfél, ráadásul látszott rajta, stratégiával érkeztek. Az edzője és ő is felkészültek belőlem. Ennek ellenére sikerült beszorítanom a ringsarokba és ott egy sorozattal kiütnöm már az első menetben.
Szóval elég termékeny napot zártam: három aranyérem, öt mérkőzés, öt első menetes kiütés.
Érthető, Dávid miért mondta, hogy kivételesen elégedett a saját teljesítményével. Ugyanakkor klubszinten is nagyon jól sikerült a verseny. Az eredménytáblázat első helyén végzett a Tóparti Sport Club: tíz arany- és egy ezüstérmet szerzett összesen a nyolc harcos. Ezzel az eredménnyel pedig nagy múltú, régi egyesületeket is maguk mögé utasítottak, akik sok versenyzővel érkeztek.
Edzőként fárasztóbb egy meccs, mint versenyzőként
Dávid versenyzőként tehát sikeresen zárta a bajnokságot, de azért kíváncsian várom, hogy edzőként is értékelje a történteket. „Szerencsére már megvan az a rutinom, hogy meccs előtt viszonylag gyorsan át tudok kapcsolni edzőből versenyző üzemmódba. Majd utána vissza. Így nem is voltam stresszes a mérkőzések előtt, no meg tudtam, nagyjából mire számítsak. Ilyen szempontból ez közben nem ült rám, utána viszont éreztem, hosszú volt a nap. De mégis azt mondom, nekem edzőként fárasztóbb, mint versenyzőként. Régen nem így volt.”
Ahogy évek óta minden egyes küzdelemnél, úgy természetesen mester (Szabó-Tóth Zoltán, Dávid édesapja – a szerk.) is kísérte a csapatot. Amikor épp nem tanítvánnyal van, Dávid mellett ugyanúgy ott áll a ring szélén és segíti tanácsaival, hiszen kívülről másképp látja az egyes szituációkat. Dávid szerint ezek a meccsek most viszonylag egyszerűbben mentek, hiszen úgy feltérképezte az ellenfeleit, hogy egyre gondoltak mesterrel. Így még vagy azelőtt megcsinálta azt a kombinációt, hogy mester bekiabálta volna, vagy nagyjából egyszerre megtörtént a két dolog.
Újabb sikeres hétvége, de már csak edzőként
Egy héttel később, szeptember 28-án már a WFC K–1/K–1 Light Magyar Kupán álltak szorítóba a klub versenyzői. Itt Dávidnak végül nem lett mérkőzése, így kizárólag edzőként vett részt. Joggal büszke sikerükre, hiszen egyedül a házigazda bajai Kick–Thai Boxing Team előzte meg a kápolnásnyéki csapatot. Bár a helyiek sokkal több versenyzővel érkeztek, aranyéremben ugyanannyit, nyolcat hoztak el.
„Esélyesek voltunk egy további első helyre is, de sajnos az egyik harcosunk rosszullét miatt kénytelen volt a helyszínen feladni. A többiek viszont nagyon jó teljesítményt nyújtottak, tényleg kezd beérni a fiatalabb generációnál is az a sok munka, amit elvégeznek edzéseken. Volt, aki életében először küzdött versenyen és győzött is, illetve akadt olyan tanítványunk, aki két kategóriában indult. Viszont akire még nagyon büszke vagyok, az öcsém, Szabó-Tóth Gábor. Sokan indultak a kategóriájában, három meccset vívott egyetlen nap alatt és minden ellenfél fizikailag nagyobb volt, mint ő. Az első küzdelemben például egy fejjel magasabb harcossal állt szorítóba, és már ő sem adta könnyen a győzelmet. Gábor meg is sérült, de végig küzdötte mindhárom ellenfelével és végül elhozta az aranyérmet.”
Egyedi stratégia az edzéseken és a ringben
Általában az a felállás, hogy Dávid nem kiabál be a versenyzőnek, azért, hogy csak egy hangra kelljen figyelnie. Mesternek mondja, amit észrevesz, de végül csak Zoltán instruálja a harcost – így egyeztek meg, amikor elkezdett Dávid edzőként is részt venni a versenyeken. Viszont a bajai bajnokságon Dávid nem bírta és egyszer csak elkiáltotta magát, ám abban a pillanatban mester is pont ugyanazt a kombinációt üvöltötte. Egyszerre mondták ugyanazzal a szóhasználattal és hangsúllyal, hogy egyenes rúgás, fejre, most.
„Megbeszéltük, ki jelez a ring felé, én csak mesternek közvetítem az észrevételeimet. Ez azért is fontos, mert mi személyre szabottan fejlesztjük a versenyzőinket. Összeállítunk egy listát, névre szólóan, kinek mi az erőssége, min kell többet dolgozni és ezt rendszeresen frissítjük. Ezt edző bunyók után is elővesszük, meg versenyek után is. Ilyenkor pedig A-tól Z-ig kielemezzük a mérkőzéseket, minden egyes harcossal, aki indult a megmérettetésen. És úgy látom, ez a módszer kifejezetten egyedi, nem látok más klubokat, ahol ilyen személyre szabott edzés folyna.”
Dávid októberben kétszer is ringbe száll: az IFMA Magyar Bajnokságon Muay-Thai szabályrendszerben fog bunyózni, majd a hónap végén profi K–1 meccse lesz Baján. Novemberben pedig Rómában lép szorítóba az XFC Szövetség világbajnokságán, ugyanakkor ismét edzőként is szurkol majd tanítványainak. Összesen heten vesznek részt ezen a megmérettetésen, felnőttek gyerekek egyaránt. Terveik szerint ez lesz erre az évre az utolsó nagy állomás.
