Sorsokról, fájdalmakról is mesélnek a feltárt avar sírok
Sorsokról, fájdalmakról is mesélnek a feltárt avar sírok
Sorsokról, fájdalmakról is mesélnek a feltárt avar sírokKorábbi beszélgetéseinkben többször is említette Szücsi Frigyes régész a csákberényi ásatásokat, a két, szokásaiban eltérő avar kori temetőt: az orondpusztai sírok feltárásai lovas temetkezésekre engedték következtetni a szakembereket, míg az aratószérűi sírokban úgynevezett juhbőrös temetésekre leltek. Utóbbiba látogattunk ki, ahol a feltárások aprólékos munkáit láthattuk, és felfigyeltünk néhány különös, számunkra izgalmas tényre. Szücsi Frigyes régész kísért végig minket a terepen.
Talán az egyik legfurcsább képződmény ez a nagy méretű domb, amit szemmel láthatóan az utóbbi időkben „takarított” el valamilyen nagy gép. Miért gondolták, hogy ezalatt a „hegy” alatt sírokat találnak? Hogy jutottak arra, hogy ekkora földmunkával közelítsék meg az egykori temetőszintet?
A kétezres években egy golfpálya-beruházás indult itt, amivel teljesen átformálták a tájat. Elképesztő mennyiségű földet mozgattak meg, amit felhordtak ide, erre a mesterséges dombra. A golfpályából semmi sem lett, de a terület így maradt, a mesterséges dombbal együtt. 2021-ben Vécsei László polgármester tett egy bejelentést a Szent István Király Múzeumnak, ami szerint a földkábelt ásó munkások az egyik árok partfalában egy emberi koponyát találtak, ami éppen rájuk nézett. A bejelentést követően azonnal kiszálltunk a helyszínre, és egy úgynevezett mentőfeltárást kezdtünk el. Hamar kiderült, hogy egy avar kori temetkezési hellyel állunk szembe.
Ráadásul a feltárás kezdeti szakaszában könnyű dolgunk is volt, mert a golfpálya földmunkái során a termőföldet elgyalulták, és a sírok korábban bolygatott földjében jobban megmaradt a nedvesség, ami miatt valamennyi síron gazdagabban nőttek a virágok, erőteljesebb volt a vegetáció. Ezeket a sírokat nemcsak feltártuk, hanem meg is mentettük, mert egy belterületbe vont helyről van szó, amit a későbbiekben valószínűleg beruházásokra kívánnak használni.
A most említett sírokhoz könnyen jutottak, hiszen azokról letolták a földet. De honnan tudták, hogy a mesterségesen létrehozott dombot milyen mélységig kell lemarni? Honnan tudták, hol lesznek a sírok?
A sírok eredetileg két méter mélyen voltak, a felhordott domb magassága hét-nyolc méter lehetett, így a sírok a golfpálya-beruházás során körülbelül kilenc méter mélyre kerültek. A korábban már feltárt síroknál, ahol virágok nőttek, láttuk, hogy a temető folytatódik ezek alatt a dombok alatt is. Onnan tudjuk, hol van egy temető széle, hogy a legszélső sírok után már hat-nyolc méteres területen nem jelentkeznek újabb sírok. De itt nem ezt tapasztaltuk, hanem azt, hogy a domb alatt folytatódik a temető. Ezért rakattuk arrébb a dombot a korábban feltárt sírok magasságáig.
Említette, hogy éppen ezen a helyen találhatók a legrégebbi sírok. Milyen korhoz köthetők?
Ezt a temetőt a hatodik század legvégén vagy a hetedik század első évtizedeiben nyitották meg. Nagyjából egyidősek az egy kilométerre levő és ismertebb orondpusztai temetővel, amit még a harmincas években László Gyula kutatott. Kimondottan izgalmas, hogy az egymáshoz közel lévő hetedik századi két temető kulturális szempontból mennyire eltérő. Míg az orondpusztai temetőben a római kultúrájú, úgynevezett romanizált lakosság, valamint a germánok – ahogy szoktam mondani, a korszak svábjai – és a belső-ázsiaiavar elit lovas temetkezésekkel búcsúztak a halottaktól, addig itt, az aratószérűi temetőben juhbőrös temetéseket látunk, ami tipikusan a kelet-európai sztyeppékről származó temetkezési szokás. Utóbbinál a koporsókra terítenek egy juhbőrt, amiben bent hagyják a lábvégcsontokat és a koponyát.
Tehát látszik, mennyire eltér az azonos korban történő temetkezés kultúrája. Ez egy sikertörténet, hogy az eltérő kultúrájú csoportokat az Avar Kaganátusba tudta integrálni az akkori avar elit.
Talán akkor ennek tudható be az Avar Kaganátus létének kétszázötven éve?
Igen! Ennek tudható be. A válságok idején is működtetni tudták ezt a rendszert, ami nem hullott szét a különböző identitású népek együttélésével. És a késő avar korra létrejött egy egységes avar kultúra, amiben a Bécsi-medencétől Erdélyig vagy éppen a Felvidéktől a déli végekig ugyanazokat a kulturális jelenségeket találjuk meg.
Utolsó beszélgetésünkkor említette, hogy megpróbálják megtalálni a két temető között vagy környékén lévő települést. Ez sikerült mára?
Sajnos nincs meg a település. Azt sem tudjuk, hogy egy településhez tartozik-e a két temető vagy kettőhöz. A települések biztos, hogy valamelyik vízfolyáshoz igazodtak. A mellettünk levőCobácai-patak egykoron bővizű lehetett, de azóta elapadt. Régen biztosan más arculatot mutatott ez a táj, és alkalmas lehetett virágzó települések keletkezésére.
Az egyes síroknál mire érdemes figyelni? Én most ebben a sírban egy ép csontvázat látok, ami mellett egy ereklye is található. Persze lehet, hogy nem ereklyének kell nevezni.
Ez a temetés a hetedik század elején történhetett. Itt a sírok többsége bolygatatlan, ezért anatómiai rendben fekszik a halott. Ebben az időszakban számos használati tárgyat helyeztek a halott mellé, illetve a fej mellett egy ujjbenyomással díszített kerámiaedény látható, amiben a túlvilági útravaló lehetett.
Különleges, hogy itt a fej mellett van ez az edény, mert a Dunántúlon ezek az edények a láb mellett helyezkednek el. Inkább a kelet-európai nomád népekre jellemző, hogy a fej mellett található az útravaló.
Van-e még érdekessége ennek a sírnak?
Megemlíteném az orsókarikát, ami az alkar mellett van. Ez a szövés-fonás eszköze, amiből az következik, hogy egy hölgy sírjáról van szó, hiszen orsókarikát leginkább hölgyek vagy leánygyermekek használtak.
Átsétáltunk egy másik sírhoz, ahol furcsa elszíneződés látszik a derék környékén.
Azok az öv préselt veretei. A korai időben egyszerű övveretekről volt szó, amit a kutatások szerint férfiaknál láthatunk. Ők voltak a szabad, fegyverviselésre jogosult férfiak, akik a helyi szinten vezették a közösséget.
Az övveret okozta ezeket a színbeli változásokat?
Az maga az övveret, ami világos zöld színben korrodál. De restaurálás után visszanyeri a bronz eredeti árnyalatát. Az a kis fekete halom valószínűleg szerves anyag, például a koporsó megmaradt része. Ezen a helyen jellegzetesen koporsós temetkezések voltak.
Ez a harcos nem kapott túlvilági útravalót?
De, ott a lábánál látható egy szarvasmarha csontja, és talán csirkecsont is van. A lábánál még előkerülhet az edény is, de csak a további bontás után. Ebben az újabb sírban pedig látjuk az üveggyöngycsüngős fülbevalót, amik tipikus hetedik századi ékszerek, úgyhogy segítenek minket a sír keltezésében.
Ha csüngője van a fülénél, akkor megkockáztathatom, hogy hölgy.
Nagy valószínűséggel, de nem feltétlenül, mert a főleg módosabb, akár fegyveres férfiaknál figyelhető meg az, hogy hordanak fülbevalót. Általában csak egy fülben, nagyon ritkán kettőben. De fülbevaló nyolcvan százalékban a nőknél található.
Mi az oka annak, hogy ebben az újabb sírban két edényt is találtak?
Valószínűleg ebben az edényben volt az étel, míg a vörös színűbe, amelyik kiöntőcsöves korsó, az italt tették. Ez a vörös edény azért különleges, mert ez a Csákberény-csoportba tartozókerámia, ami egy nagyon jó minőségű helyi asztali kerámia, és csak Csákberény ötven kilométeres körzetében fordul elő. Az első példányai a harmincas években kerültek elő az orondpusztai ásatások idején.
Ezekről beszéltünk annak idején, hogy kevésbé találhatók épen a régi településeken, míg a sírokból jó állapotban kerülnek elő?
Igen. Mint itt is látható, majdnem teljes épségben került elő, a pereméből törött le kisebb darab. Ezek gyors korongon, lábbal hajtható korongon készültek. Azért is érdekesek, mert a jóval korábbi, romanizálódott közösségből hagyományozódott tovább ez a fazekasság, azaz a római vagy környékbeli helyi fazekasok tudását vitték tovább.
Érdekesség, hogy az egyik orondpusztai korsóban olyan ásványi anyagokat találtak, ami a Kelet-Alpokban lelhető fel. A legközelebbi párhuzamokat is ott találták meg, Észak-Itáliában, Dél-Németországban, és feltételezik, hogy onnan érkezett ide, ebbe a körzetbe a fazekasmester, aki ezeket az asztali díszkerámiákat készítette. Restaurálás után ez is gyönyörű lesz!
Ez a sír miért van ilyen magasan?
Valószínűleg nem volt magasabban, hanem a golfpálya földmunkáinál tolták le róla a földet. Több helyen maga a sír is megsérült, amit a földgép okozott. Ebben a sírban jól látható a juhbőrös temetés módszere. A halott feje a fölötte lévő mélyedésbe fordult, csak az állkapocs maradt a helyén, és a fej mellett látható a juhkoponya. Koporsóba tették a halottat, majd a koporsót lefedték a lenyúzott juhbőrrel. A koporsó elkorhadt, és a juhbőr rákerült a halottra.
Az a vörös színű anyag mi lehet?
Valamilyen vastárgy lesz, de még nem rajzolódott ki teljesen, ahogy ez a feltételezhetően bronzkarika sem mutatta még meg magát. Az igazság az, hogy ennél a sírnál izgatottak vagyunk, mert elég különlegesnek látszik, ráadásul bolygatatlan.
Arrébb sétáltunk egy másik sírcsoporthoz. Időben hol járunk?
A közép avar kori világba érünk át. Olyan hatszázötven és hatszáznyolcvan között járunk. Itt nagyon sok a kicsi sír, ami arra utal, hogy a korban nagyon magas volt a gyermekhalandóság. Szomorú tény, hogy az orvostudomány huszadik századi vívmányaiig a korábbi temetők harminc százalékban gyermek- vagy csecsemősírokból álltak. Itt az egymáshoz közeli sírokban rokonokat vagy hozzátartozókat sejthetünk.
A rokonságot genetikai vizsgálatokkal erősítik meg?
Igen. Volt is már néhány. A genetikai vizsgálat kimutatta, hogy az egyik sírban édesanya és kisfia volt található, egy másik sírban pedig a nagyobbik testvér a kisebbiket ölelte át védelmezőn, hogy a túlvilágon is vigyázzon rá. Korábban a kettős temetkezéseknél csak feltételeztük a rokonságot, de mára már genetikai bizonyítékaink vannak. De olyannal is találkoztunk, ahol a sír szinte maga meséli el az érzelmeket, egy férfi és egy nő úgy helyezkedett el, hogy fejük egymás felé fordult, kezeik összekulcsolva.
Abban a sírban mi az a karika?
Ez a rikító vörös tárgy, ami középen ki van lyukasztva, egy orsókarika, amilyet láttunk már korábban, de ez egy sokkal korábbi korszak, a római kor luxuskerámiájából lett kivágva. Úgy néz ki, hogy az avarok szerették a római kori alkotásokat újrahasznosítani.
Ennél a sírnál segítene abban, hogy megtudjuk, a számok mit takarnak?
A hármas szám mellett látjuk a birka lábcsontokat, az egyes szám a rosszabb állapotban levő birkakoponyát mutatja az emberi koponya felett. Az ötös a vaskést mutatja, hiszen nem is avar, akinek nincs kése. Ez is gyermeksír, mégis van kése. A lábánál ott van túlvilági útravalónak az edény. A hatos egy orsógomb, ugyanaz a szerepe, mint az orsókarikának, csak ez gombalakú. Utóbbiból derül ki, hogy egy fiatal lány sírjánál állunk.
Nem éri-e vád önöket kegyeleti okokból az ilyen ásatások során?
Sokszor felvetődik ez a kérdés. De két dolgot mondanék. Az egyik, hogy korábban itt is el lett dózerolva több tucat sír, miközben a vád minket ér. Az ilyen vádaknál általában az derül ki, hogy a vádlónak vannak esetleg kegyeleti kérdésekben romlott múltú emlékei. De ennél fontosabb, hogy hogyan is tisztelhetnénk őseinket, ha nem ismerjük őket? Az avarok megismerésének ma már talán az egyetlen lehetősége a régészeti feltárás lehet, mert újabb írott forrásokra nem számíthatunk. Ősökről pedig azért beszélhetünk, mert éppen ezek a régészeti kutatások vezetnek minket arra, hogy akik belakták e vidéket, azok voltak eleink. Igazából a régészet nagy feladata lenne, hogy levezesse, miként történt az impériumváltás az Avar Kaganátus után a magyarok világába.
