A bútor, ami túlélte Hitlert-Egy magyar tervező árnyéka a Sasfészek fölött
Fehérvár Médiacentrum fotója
Bedő D. Kristóf
A bútor, ami túlélte Hitlert-Egy magyar tervező árnyéka a Sasfészek fölött

A felhők alattunk kavarognak, amikor a busz utolsó kanyarja után feltárul az elképzelhetetlen kilátás: 1834 méter magasan, a Berchtesgadeni-Alpok fölött állunk, ott, ahol egykor egy diktátor lélegzetelállító, reprezentációra, diplomáciai fogadásokra épített rezidenciáját emelték a sziklák tetejére. A Kehlstein – közismertebb nevén a Sasfészek – ma turisták ezreit vonzza évente. Érdekesség, hogy a német elnevezés, ami Torok-kő, nem egyezik meg az angolszász sajtóban elhíresült megnevezéssel. Az akkori francia nagykövet hasonlította az épületet egy szikla tetejére épített sasfészekhez, és az amerikai újságíróknak ez annyira megtetszett, hogy ezt alkalmazták az akkori tudósításokban.

Az épületet a Nemzetiszocialista Párt (NSDAP) építtette meg Martin Bormann irányításával 1939-re. A hegycsúcshoz vezető meredek, sziklába vájt szerpentinek és a szikla belsejében futó, sárgarézzel burkolt lift a kor kiemelkedő mérnöki teljesítményének számított. A második világháború után az épület megmenekült a felrobbantástól, bár kirabolták. Ma népszerű turisztikai látványosság, étterem és kilátó működik benne, ahonnan panorámás kilátás nyílik a bajor Alpokra és a Königssee-re. Kevesen tudják azonban, hogy a hegy tetején álló épület berendezésének egy részét egy debreceni születésű, zsidó formatervező álmodta meg – anélkül, hogy valaha is tudomása lett volna róla.

A tervező, aki elmenekült a saját bútorai elől

László Pál – eredeti nevén Lamberger Pál – 1900-ban született Debrecenben, egy bútorgyártó családba. Fiatalon Bécsben, majd Stuttgartban tanult, és hamar az európai formatervezés egyik felkapott neve lett: korai csodálói között olyan nevet is találunk, mint Salvador Dalíé. Amikor a nácik hatalomra kerültek Németországban, László helyzete zsidó származása miatt tarthatatlanná vált. A húszas-harmincas évek fordulóján el kellett hagynia Európát, hogy mentse az életét. Amerikában, Beverly Hillsben kezdett új életet, és néhány éven belül a hollywoodi elit egyik legkeresettebb belsőépítészévé vált.

Az irónia, amit senki sem tervezett

A történet legmegrázóbb fordulata azonban Európában maradt. László tudta nélkül saját korábbi bútortervei kerültek be a Sasfészek berendezésébe – abba az épületbe, amelyet Adolf Hitler számára építettek. Az eset állítólag komoly felháborodást keltett Albert Speerben, a Harmadik Birodalom főépítészében is, amikor kiderült, kinek a munkája díszíti a hegyi rezidenciát. A sors iróniája ezzel nem ért véget. Miközben László Amerikában karriert épített, két testvére és mindkét szülője a holokauszt áldozata lett. Egy ember, akinek a munkája – akarata ellenére – a diktátor kényelmét szolgálta, a saját családját nem tudta megmenteni ugyanattól a
rendszertől. Ez a történet ma is ritkán kerül elő, pedig pontosan azt mutatja meg, amit a történelemkönyvek gyakran nem: hogy a nagy események mögött apró, személyes és sokszor tragikusan ironikus szálak húzódnak.

A hegy ma: kilátóhely, nem múzeum

A Kehlsteinhaus ma étteremként, kilátóhelyként és kiránduló útvonalként üzemel. A helyi turisztikai szervezet kifejezetten hangsúlyozza, hogy az épület nem múzeum. A valódi történelmi feldolgozás a szomszédos Obersalzbergen, a Dokumentation Obersalzberg állandó kiállításában zajlik, amely Idyll und Verbrechen (Idill és bűntény) címmel mutatja be a hegyvidék és a nemzetiszocializmus kapcsolatát. Aki elmegy a Sasfészekhez, érdemes ezt a kiállítást is felkeresnie, hogy a lenyűgöző panoráma mellett a hely valódi történelmi súlyát is megértse.

Egy busz, ami a hegyet védi

A Kehlsteinre ma kizárólag menetrendszerű RVO-busszal lehet feljutni, magánautóval nem. Ez a szigorú szabály elsőre bürokratikus megkötésnek tűnhet, valójában azonban a törékeny alpesi környezet védelmét szolgálja. Az egykor hatalmi reprezentációra épített hegyi út ma egy korlátozott kapacitású, kötelező tömegközlekedési rendszer részeként működik, amely megakadályozza, hogy a látogatók tömege és az autók forgalma helyrehozhatatlan kárt okozzon a hegyi ökoszisztémában. A rendszer 2023 júniusa óta egy lépéssel tovább is ment: a korábbi, dízelmotoros buszokat nyolc, kifejezetten erre a pályára fejlesztett elektromos autóbusz váltotta fel, amelyek évente mintegy háromszázezer látogatót szállítanak a hegyre. A járművek 480 kWh-s akkumulátorral és különleges, nagy nyomatékú hátsó tengellyel rendelkeznek, hogy megbirkózzanak a hat és fél kilométeres, öt alagutat érintő, huszonnégy százalékos emelkedőt is tartalmazó pályával. A rendszer különösen energiahatékony: lefelé menet a fékezésből visszanyert energia a felfelé úton elhasznált energia nagyjából felét pótolja. A váltás mérhető környezeti hozadékkal jár. A dízelüzemű elődökhöz képest a flotta évente feltehetően több tízezer liter üzemanyagot és több száz tonna szén-dioxid-egyenértéket takarít meg – a pontos érték a tényleges flottakilométer-adatok nélkül csak becsülhető, de a nagyságrend egyértelműen jelzi a beavatkozás súlyát. Emellett csökken a helyi légszennyezés (nitrogén-oxidok, korom) is, ami a Berchtesgadeni Nemzeti Park érzékeny magashegyi élővilága – köztük a zergék és alpesi madárfajok élőhelyei – szempontjából különösen releváns. Az elektromos hajtás emellett lényegesen csendesebb is, ami a krónikus zajterhelésre érzékeny vadállomány viselkedését is kedvezően befolyásolhatja. Van benne valami szimbolikus: a hely, amelyet egykor a korlátlan hatalom jegyében építettek, ma a korlátozás és a felelős, fenntartható turizmus egyik példájává vált.

A táj, ami túlélte a történelmet

Amikor lefelé indulunk a hegyről, a felhők között még mindig ugyanaz a lenyűgöző panoráma tárul elénk, mint lentről felfelé menet. A hegy, a levegő, a kilátás önmagában ártatlan, az emberi történelem tette a helyet azzá, ami. László Pál bútorai és a ma is közlekedő menetrendszerű busz különös módon ugyanarra emlékeztetnek: a történelem nyomai néha a legváratlanabb formában – egy széken, egy buszmenetrenden – élnek tovább, és arra köteleznek minket, hogy egyszerre tiszteljük a múltat és óvjuk azt a természeti környezetet, amely mindezt túlélte.

Ez a riport nem jöhetett volna létre a Berchtesgadener Landesstiftung és a Bergerlebnis Berchtesgaden együttműködése nélkül, akik engedélyezték csapatunk számára a helyszíni fotózást és filmforgatást a Sasfészek területén. Külön köszönet illeti Barbara Wurmot és Melanie Diehmet a gyors és készséges segítségért. Ez a fajta együttműködés teszi lehetővé, hogy a magyar közönség hiteles, a helyi közösség tiszteletben tartásával készült beszámolót kapjon egy ilyen érzékeny történelmi helyszínről. A cikk a Fehérvár Médiacentrum sajtólátogatása során, 2026 augusztusában készült anyagok felhasználásával készült.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek