Így nézett ki Fehérvár a mai napon 1944-benÍgy nézett ki Fehérvár a mai napon 1944-ben
A bombázók berepülését a késő esti órákban jelezték. A közeledő gépek északkeletről, és délnyugatról léptek be a város légterébe. Miután a légiriadót jelző szirénák is megszólaltak, az emberek levonultak az óvóhelyre, és a szokásos unottsággal várták a riadó majdani lefújását. Csakhogy ez a légiriadó a korábbiakhoz képest másképpen alakult. Ezúttal a lomha bombázók megszokott morajlását most más is követte. Megsérült a többi között a Várkapu, a Megyeház utcai kanonokház, a Romkert, a Prohászka templom kupolája és a Felsővárosi templom.
Pokorny Ferenc, a Ciszterci Gimnázium akkori diákja így emlékszik vissza a napra: "Iszonyú süvítéseket követő robbanások sorozata rázkódtatta meg óvóhelyünket, hiszen a becsapódó 250 és 500 kg-os bombák nagyon közel robbantak tőlünk. Engem az egyik nagyon közelben becsapódó bomba detonációja levetett az ágyamról, de néhány társam is hasonlóképpen járt.
A bombázók több hullámban érkeztek, és meglehetősen sokáig folyt a támadás. Égzengés, csattogás, félelmetes süvítések, iszonyú robbanások hang kavalkádja jelezte, hogy odafenn bizony valami szokatlan, de nagyon nagy dolog történik.
Óvóhelyünk pillanatok alatt szükségkórházzá változott. Mi, felkeltünk ágyainkról, helyet adva a sebesülteknek. Hangos imádkozásunk elnyomta a sérültek jajgatását, a néhány idemenekült kibombázott jajveszékelését, és az odafenn még javában harci táncát járó halál őrjöngő kegyetlen huhogását."
Az évfordulóra a Szent István Király Múzeum hívta fel a figyelmem.