Magyar Advent: bravó!
Magyar Advent: bravó!
Magyar Advent: bravó!Kicsit félve indultam el a Magyar Advent névre keresztelt '56-os eseményeket feldolgozó utcaszínházi előadásra. Valahogy Magyarországon minden nemzeti ünnephez kapcsolódó megemlékezésnek, ünnepségnek olyan íze van, mintha örökké tartana a gimnáziumi vagy általános iskolai kötelező, fehér ingben, kék nadrágban, fehér sportcipőben, tornasorban állós ünnepségek sokasága. Többségünk talán el sem tudja képzelni, hogy lehet ezt másképp is csinálni. Pedig lehet. Erre volt egy (majdnem) tökéletes példa a Magyar Advent.
Meggyőződésem, hogy minden hibája és gyerekbetegsége ellenére ez volt a legszínvonalasabb, de mindenképpen a legötletesebb '56-os megemlékezés ebben az évben Magyarországon.
Forradalmárok a belvárosban (Fotó: Horváth Reni)
Az alapötlet több szempontból is kiváló: mutassuk be a 60 évvel ezelőtti eseményeket ott, ahol történtek: az utcán. A főszereplők legyenek zömmel gyerekek, akik még színházi maníroktól mentesen, lelkesedésből próbálják visszaadni azt, ami akkor történhetett és tényleg izomból tudják azt kiabálni, hogy "Ruszkik, haza!". Cseppet sem mellesleg a szép számú közönségre garancia a közel 300 gyerek(színész), hiszen ez csak a szülőket számítva nagyjából egy 600-as tömeget jelent azonnal, plusz nagyszülők, egyéb rokonok és akkor még a kíváncsi osztálytársakat is csapjuk hozzá bátran.
Végeredményben a délután négy órás kezdésre saccra 2000 ember verődött össze a Városház téren. A két főszereplő - egyben a történet narrátorai - telitalálat volt. Mindkét srác hihetetlen jól hozta a karakterét, és ami ennél is fontosabb: tudták és merték is mozgatni a belvárosnyi embermasszát. A darab lényege ugyanis az volt, hogy a Fő utca hét különböző (mini)színpadán mutatták be a 60 évvel ezelőtti fehérvári eseményeket. És bizony valahogyan át kellett vezetni a tömeget az Országalmától a Hotel Magyar Királyig.
A két főszereplő (Fotó: Horváth Reni)
A közönség szerencsére azonnal értette, hogy mi van és tényleg együtt élt a darabbal: sétált, vonult, nézelődött, érdeklődött. Ezért is volt kár, hogy a hangszórókkal telepakolt Fő utcán megtörve az elgondolkodva bandukolók hangulatát egy műsorközlő bemondta, hogy "Most pedig megkérjük a kedves közönséget, hogy fáradjanak át a következő helyszínre, a Ciszterci templomhoz! Köszönjük!" Értettük magunktól is a feladatot, vonultunk szépen, libasorban, ahogy kell. Elöl ment egy Csepel teherautón a forradalom lángja, mögötte pedig a fehérváriak.
Séta közben rendületlenül kiabálta a teherautónyi gyerekforradalmár, hogy "Ruszkik, haza!", meg "Éljen a forradalom!". Igazán akkor lett volna ez egy interaktív előadás, ha sikerül valahogyan rávenni a közönséget a közös skandálásra. De persze nem olyan egyszerű ez, és mivel a műfaj nem csak a színészeknek, hanem a közönségnek is új volt, még tanuljuk a dolog hogyanját. Legközelebb működni fog, ebben egészen biztos vagyok.
Sokan voltunk, na (Fotó: Horváth Reni)
Ami nem működött viszont (nekem legalábbis), azok a zenés, musicales betétek voltak. Ahogy elnéztem, ezek a percek voltak azok az üresjáratok, amikor a közönség jelentős része a mobiltelefonját előkotorászta a zsebéből és megnézte, hogy mi van a neten. Vagy válaszolt egy SMS-re. Vagy akármi. Én meg azon gondolkoztam, hogy miért kell nekünk magyaroknak mindent rockoperában vagy musicalben elmondanunk? Világosan látszott, hogy a közönség arra volt fogékony, hogy valóban megtudja, mi történt Fehérváron '56-ban. Ezek a zenés betétek az átvezetés helyett inkább kibillentették a hangulatból a tömeget.
A végén tűzijáték, tankon ácsorgó gyerekforradalmárok és taps. Kicsit nehezen alakult és suta volt a tömeg és a szereplők egymásra találása, de végül kicsi a rakás alapon csak sikerült összeállni egy közös csoportképre az utolsó helyszínen, a tank mellett.
Minden jó, ha tűzijáték a vége (Fotó: Horváth Reni)
Olyan volt ez a Magyar Advent, amilyennek lennie kellett elsőre. Pont ott és annyira volt amatőr, amennyire kellett. Ettől lett hiteles a tömegben haladó teherautó kipufogógázának bűze, ettől hittük el a magasba taszított puskákról, hogy 60 éve is ezzel a lendülettel emelhették őket a fejük fölé és ettől tűntek őszintének, cseppet sem színházi alakításnak a teherautó platójáról dagadó nyaki verőerekkel, a tömeg arcába üvöltött forradalmi vezényszavak.
Szóval, kösz srácok az élményt! Ez tényleg jó volt. Amire a legbüszkébbek lehettek: ezt másolni fogják, ennél nagyobb elismerés pedig nem kell egy alkotónak.
Jövőre?
Korábbi cikkeink a Magyar Adventről:
Eufória és bizakodás: ilyen lesz a Magyar Advent '56-os forradalmi előadás
Backstage fotók a Magyar Adventről
Magyar Advent Utcaszínház
