Féljük vagy üdvözöljük az elhunyt lelkeket? Mindenszentek ünnepe a nagyvilágbanFéljük vagy üdvözöljük az elhunyt lelkeket? Mindenszentek ünnepe a nagyvilágban
Amerika középső részén fekvő Mexikóban sem csendes gyertyagyújtással üdvözlik a lelkeket. A Los Dias de Muertos fesztiválon erősen megjelennek az indián és azték szokások, így tehát igazi karneváli hangulat uralkodik a szintén október-november fordulóján megtartott ünnepen. A Día de los Difuntos-on, azaz a "cukorkoponyák éjszakáján" tűzijátékkal, lakomával, tánccal, jókedvvel és karneválszerű öltözékű, táncoló csontvázakkal, jelmezesekkel köszöntik a holtakat. A családtagok ajándékokat visznek szeretteik sírjára - az elhunyt gyerekeknek játékokat, a felnőtteknek italokat -, és mindenféle lámpással, színes papírmaséfigurával, álarcokkal is feldíszítik a nyughelyet.
Az amerikai beöltözős, rémisztgetős, cukorkás, zombis Halloween az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) kifejezés rövidített, torzult alakja. Kelta eredete miatt ezt már kevésbé a holt lelkek üdvözlése, mint inkább azok elriasztása határozza meg. A beöltözés régi mondák eredménye, melyek szerint a halottak ezen a napon visszatérnek a földre és valamilyen szörny formáját felöltve bolyonganak az emberek között. Azért, hogy ne ismerjék fel az embereket, azok különböző jelmezbe öltözve rejtőznek el előlük. A gyerekeknek cukrot kapnak, mivel úgy tartják, hogy spirituálisan ők állnak a legközelebb a másvilághoz és ha megajándékozzák őket, akkor elkerülik őket a rossz szellemek. Egy felmérés szerint az Államokban a felnőttek nyolcvan, a gyerekek kilencvenhárom százaléka aktív részese az eseménynek. Szintén a szellemek, démonok elijesztésére készülnek a rémisztő töklámpások is.
Kínában általában április elejére esik a "sírsöprögető" ünnep, a Qinming. A kínai hozzátartozók mondhatni élőként kezelik az elhunyt lelkeket: ételt és italt ajándékoznak nekik és olykor pénzt is égetnek, hogy szeretteik szellemének a túlvilágon se kelljen szűkölködnie. Egyébként a kínai temetés is más formában zajlik, mint amit mi ismerünk, állítólag náluk szokás a temetésen tapsolni és nevetni, hogy halottaik könnyebben távozhassanak a másvilágra és ne lássák rajtuk a szomorúságot, ami megnehezítené a továbblépést.
Japánban egy három napos, augusztusi Obon ünneppel emlékeznek az elhunytakra, ezt általában a nyári szünidő alatt ünneplik. Úgy tartják, obon napján a halottak hazatérnek családjukhoz, ezért ilyenkor házaikat lámpásokkal díszítik, az otthoni szentélyeket füstölőkkel, teával, rizzsel rakják körül, hogy elhunyt szeretteik megtalálják a hazafelé vezető utat. A Daimondzsi okuribi napján végül folyóra helyezett lámpásokkal kísérik vissza halottaikat a túlvilágra, hogy aztán tánccal ünnepeljék meg a látogatást.
Az íreknél a november hónap gael nyelven Samhain. Ez jelentette a keltáknál az új év kezdetét, mivel az évet két évszakra osztották, nyárra és télre, és szerintük a sötétség előbb volt, mint a világosság - ezt vették át a keresztények is, így lett november első két napja a holtaké. Az ünnepen, ami október 31-én sötétedéskor kezdődik és tart másnapig, azaz november 1-ig, hitük szerint megnyílnak a tündérdombok (sídhk) és a halottak valamint az emberfölötti lények szabadon mozognak a földön. A számos rituális ünnep mellett itt is megjelenik a világító töklámpás - az amerikaiak is a 19. századi ír bevándorlóknak köszönhetik Halloween ünnepét -, valamint az alma, az élet és a termékenység szimbóluma. A tűzzel és rémisztő arcokkal, maszkokkal a szellemeket akarták elriasztani.
Az Olaszország csizmaorránál található Szicília szintén ősi hagyományokkal, szokásokkal ünnepli a halottak napját. Külösen érdekes az olaszoknál az ajándékozási szokás. Régen almát, az október végi termés gyümölcsét ajándékozták egymásnak, ma viszont, akárcsak Mikuláskor, édességeket kapnak a gyerekek, csak ekkor ők úgy tudják: az elhunyt rokonok hozták a meglepetést.
Hazánkban és a keresztény országokban pedig november 1-én van Mindenszentek napja, november 2-án halottak napja, amihez egy ideje csatlakozott október 31-i Halloween. Mindenszentekkor eredetileg a szentekről, mártírokról és az üdvözültekről emlékezik meg a keresztény világ, míg halottak napján azokról a holtakról, akiknek még törlesztendő bűn vagy teher van a lelkükön és még nem üdvözülhettek a mennyországban. Ezért halottak napján az élők imával és emlékezéssel közbenjárnak értük, hogy Isten színe előtt megtisztulhasson a lelkük.
A vallások igencsak meghatározóak arra nézve, hogy egy adott társadalom hogyan viszonyul a halálhoz: úgy, hogy ez az élet vége, egy visszafordíthatatlan folyamat, vagy úgy, hogy a halál az élet része. Ez utóbbi esetben, köztük azoknál a csoportoknál, népeknél, helyeken, ahol a reinkarnációban hisznek, jóval könnyedebben, több jókedvvel kezelik a halottak napját is. Itt ugyanis a halál nem valaminek a vége, hanem valami újnak a kezdete.