Varázslatos porcelánok a babaházakban
Varázslatos porcelánok a babaházakban
Varázslatos porcelánok a babaházakbanKicsiknek és nagyoknak: porcelán játékszerek Moskovszky Éva gyűjteményében címmel tartott előadást Balla Gabriella művészettörténész, porcelánkutató, az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és Üveggyűjteményének gondozója kedden délután a Hetedhét Játékmúzeumban. A fehérvári játékmúzeum porcelánkincse rendkívül gazdag. Nagy számban vannak jelen a gyűjteményben olyan rendkívül szép darabok, melyek hagyatékkal kerültek be a múzeumba Moskovszky Éva halála után. Ezeket a különleges darabokat időszaki kiállításon már korábban is láthatta a nagyközönség 2003-ban.
Az aranyozott szélek égetésnél mattá váltak, ezért polírozni kellett (Fotó: Kiss László)
A keddi diavetítéssel kísért előadáson rendkívül szemléletes módon hasonlíthatták össze az érdeklődők a felnőtt használatra szánt porcelán edényeket a játékbabáknak készült, ugyanolyan részletgazdagsággal megalkotott miniatűr remekekkel. Balla Gabriella nagy precizitással sorra vette a porcelángyártás történetének legfontosabb állomásait, megismertetve az érdeklődőkkel a drezdai, a meisseni, a bécsi és természetesen a herendi manufaktúrák megalakulásának történetét, legszebb alkotásaikat. Előadását apró titkokkal is fűszerezte. Mesélt például Conrad von Sorgenthalról, aki a bécsi udvari alkalmazásában a porcelángyártás mellett a posztó és a tükörgyárat is igazgatta. Ő volt az első, aki akadémiára küldte a porcelánfestőket, hogy minél precízebb munkát adhassanak ki a kezük alól. Az üzletekben pedig komoly besúgóhálózatot üzemeltetett: „Felfogadott embereinek ki kellett hallgatnia a vevők beszélgetéseit, és így kideríteni, mi érdekli őket, mi tetszik a vásárlóknak és mi nem. Mondhatjuk, hogy komoly piackutatást végzett már akkoriban.” – mesélte Balla Gabriella.
Különleges edénytípusok
Nem is hinnénk, hányféle mindennapi és nem mindennapi használati tárgy készült finom porcelánból az évszázadok során. Étkészletek, tálalóedények vagy éppen teáskészletek, ecet- és olajtartók mellett olyan egyedi remekek is kerültek ki a manufaktúrákból, mint például a pohárhűtő tál. A tál szélén olyan fogazatot alakítottak ki, melybe a pezsgőspohár talpát biztonsággal beakaszthatták, a jéggel feltöltött edény pedig gondoskodott arról, hogy a pezsgő sokáig hideg maradjon a pohárban. Hasonló elképzelések szerint készült fagylaltos edényke is, amit szintén jéggel lehetett feltölteni.
De készült a 18. században valódi dizájnremekként csokoládés csésze remegő kezűeknek. Kétoldalt is füllel látták el, szűk szája volt, hogy ne hűljön ki túl hamar a benne lévő csokoládé. Alatta támasztéknak kis porcelán kosárkát helyeztek el, ez arra szolgált, hogy a csésze semmiképpen se boruljon fel.
Miniatűr teáskészlet a Hetedhét Játékmúzeumban (Fotó: Kiss László)
És vajon milyen célt szolgáltak azok az első látásra teáscsészének tűnő alkalmatosságok, melyek fülén egy apró madárka ül? Ezek bizony éjjeliedények voltak, melyeknek finom kidolgozású másai megtalálhatók a Moskovszky-gyűjtemény babáinak hálószobáiban is. A kismadár pedig azért került rá, mert a biliből használat közben hallatszó csilingelő hangot a gyerekek a madarak csivitelésével azonosították.
Miért készültek a babaporcelánok?
A játékbabáknak szánt apró étkészletek és más porcelán használati tárgyak nem csupán a szórakoztató időtöltést szolgálták a kislányok számára. Ezeknek a készleteknek a segítségével tudták játékosan megtanulni az illedelmes viselkedés szabályait, az asztali etikettet. Elsajátították a tárgyak kifinomult használatát, azt, hogy szeretettel és óvatosan bánjanak ezekkel a kényes holmikkal.
