A legenda visszatér! - Jumanji: Vár a dzsungel kritika
A legenda visszatér! - Jumanji: Vár a dzsungel kritika
A legenda visszatér! - Jumanji: Vár a dzsungel kritikaKülcsín
Az 1995-ös mára már legendává érő Jumanji fogadtatása anno nem volt valami fényes, viszont azóta hasonlóan Robin Williams több filmjéhez, előnyére öregedett és a tévécsatornáknak is köszönhetően már mindenki rongyosra pörgette az alkotást. A Chris Van Allsburg azonos című regénye alapján készült film meghúzta a váratlant és olyan sztorit tett le a nézők elé, mely a filmben szereplő társasjátékhoz hasonlóan beszippantja az embert.
A máig hátborzongató, rejtélyes dobos nyitány után az akkor 12 éves Alan rátalál a gondosan elrejtett társasjátékra, a Jumanjira. A játékot kipróbálva egészen váratlan dolog történik vele, ugyanis Alant beszippantja a tábla, majd 26 év elteltével a hátrahagyott kulipintyójának új lakói visszahozzák a halálból. Egy sor megpróbáltatás után nagy nehezen legyőzik a játékot és mindenki boldogan él, míg meg nem hal. Vagy mégsem?
A felújított Jumanji kicsit csavar a történeten: a társasjátékot konzol váltja és a nyomasztó hangulatot pedig vidám vasárnap veszi át. A jópofáskodás végett a rendezői székbe azt a Jake Kasdant ültették, aki a Rossz tanárral és a Szexvideóval már bizonyította, hogy tud szórakoztató filmet csinálni.
Sztori
A Jumanji: Vár a dzsungel történetét egyáltalán nem kell túlgondolni. Annyi történt, hogy a nagy klasszikus elemeit modern köntösbe öltöztették, így váltotta a társasjátékot konzol. Négy fiatal hősünket büntetőmunkára fogják, majd régi játékot találva azonnal kiosztották a szerepeket, hogy ki kivel is játszik. Így lehetett a kockából izomkolosszus, a menő srácból Kevin Hart, a suli bombázójából Jack Black és szürke kislányból a helyi Lara Croft.
A játék aztán gyorsan elnyeli a mit sem sejtő diákokat, és az eredeti Jumanjiban is említett, Alan által megjárt dzsungelben találják magukat. Innentől aztán a videójátékokból ismerős szintekkel, küldetésekkel találkoznak, a kiutat pedig a game kipörgetése jelenti.
Karakterek
Azt le kell szögeznem, hogy nem a színészeket akarom leszólni (A Szikla nagy kedvenc), de ha valaki ránéz a Jumanji: Vár a dzsungel castingjára, akkor nagy valószínűséggel körvonalazódni fog előtte, hogy mégis milyen hangulatú produkcióra számítson.
Mint a gimis lurkók esetében magában a Jumanji videójátékban szereplő karakterekhez is sztereotípiákat kerestek, így ennek megfelelően minden színész azt hozta amiben a legjobb. Dwayne Johnson nagyon izmos, Kevin Hartnak be nem áll a szája, Karen Gillen dögös, mint mindig, Jack Black meg hát... Jack Black.
Abban a pillanatban, ahogy el tudjuk engedni, hogy a filmnek köze nincs az eredeti Jumanjihoz, már nem is fog idegesíteni Kevin Hart rinyálása. És ha már Kevin Hart: elvileg ő lett volna a gimis helyi menő csávó. Ehhez képest... na, mindegy.
Összegzés
A Jumanji: Vár a dzsungel érdekes darab lett és bár sokat agyaltam rajta, hogy mihez is kezdjek vele, végül beláttam, hogy igazán szórakoztató filmet kaptunk így, karácsony előtt. A legfőbb problémám az volt, amit már többször is hangsúlyoztam, hogy hiába van ott a Jumanji a címben, ez nem Jumanji film. Az eredeti alkotás rejtélyes és misztikummal fűszerezett mivoltát simán elhagyták és tényleg egy vicces dzsungeltúrát kaptunk 21. századi körítéssel.
Viszont ahogy ezt elfogadtam, onnantól működött a mozi. A színészek bár nem bravúrosak, de tökéletesen hozták szerepeiket, a sztori rendben volt és külön tetszettek a videójátékos beütések. A szereplők közötti kémia és ennek köszönhetően a humorfaktor is hibátlanul pörög, így akár még azt is be merem vállalni, hogy kijelentem: a Vár a dzsungel az utóbbi évek egyik legviccesebb és legmeglepőbb filmje lett.
