Hová tűnt Steven Spielberg? - A Pentagon titkai kritika
Hová tűnt Steven Spielberg? - A Pentagon titkai kritika
Hová tűnt Steven Spielberg? - A Pentagon titkai kritikaKülcsín
Amikor 2015-ben kijött a Spotlight, először nem nagyon mozgatott meg, annak ellenére hogy az újságírós, oknyomozós sztorikat imádom. Amikor azonban láttam, hogy hat Oscar-jelölést is kapott, köztük a legjobb film kategóriában, gondoltam, csak megér egy misét. És nem bántam meg, pozitívan akkorát rég csalódtam, főleg, hogy az utolsó hasonló nyomozós élményem A Zodiákus volt. Azt is sejtettem, hogy már csak idő kérdése, Hollywood mikor rukkol elő egy a Spotlighthoz hasonló drámával.
Egészen pontosan két évet kellett várnunk rá, ugyanis 2018-ra tető alá hoztak egy olyan újságírós drámát, amely ugyancsak megtörtént eseményeket dolgoz fel: a The New York Times és a The Washington Post hercehurcáját az amerikai kormánnyal szemben, azaz a Pentagon-iratok nyilvánosságra kerülésének történetet. Hmm. Királyság! A forgatókönyvet Liz Hannah írta, rendezőnek megnyerték az éppen üresjáraton lévő Steven Spielberget, innentől pedig egyenes út vezetett az Oscar-díjig. Vagy mégse?
Sztori
A történet szerint 1971-ben járunk, amikor is a The New York Times szigorúan titkos jelentésből közöl részleteket, miszerint az amerikai kormány évek óta félrevezeti a közvéleményt a vietnámi háborúval kapcsolatban. Igen ám, de ezt a kormány nem hagyja annyiban, és egyből a törvény elé rángatja a neves napilapot.
Míg Amerika díszes vezérkara a The New York Times cikkeivel van elfoglalva, addig több mint hetvenezer oldalnyi jelentés kerül a nagy konkurencia, a The Washington Post birtokába. Innentől pedig a The Post főszerkesztőjén, Ben Bradlee-n (Tom Hanks) és kiadóján, Katherine Grahamen (Meryl Streep) múlik, hogy kiállnak-e teljes mellszélességgel a sajtószabadság mellett, vagy pedig engednek a hatalom nyomásának.
Karakterek
Bár sok filmet, mégha annyira rendben is volt a sztori, mint itt, a színészek játéka pazarul le tudott húzni, itt nem ez történt. Ha csak egyetlen pozitívumot kellene kiemeljek a filmből, az kétségtelenül a két főszereplő élményszámba menő játéka lenne. Tom Hanks és Meryl Streep (nem véletlen az az Oscar-jelölés) valami zseniálisat alkotott.
Tom Hanks egyébként is nagy kedvencem, lassan nem tudok olyan filmet mondani, amelyben ne hozná le csont nélkül a rászabott szerepet. Itt sem volt ez másképp: rendkívül hitelesen adta vissza az igazság bajnoka mintapéldányát. Kár, hogy lemaradt az Oscarról. Aztán itt van nekünk a csodálatos Meryl Streep, akivel aztán tényleg nagyot húztak a film készítői, ugyanis Kay Graham karakterfejlődése, a férfiak elnyomásában érvényesülő nő tökéletesen rezonál a mai társadalmi problémákra. (Khm... zaklatási botrány)
Rajtuk kívül meg kell említenem még a főleg sorozatokban szereplő karakterszínészeket is, mint Jesse Plemons, Sarah Paulson vagy Bob Odenkirk, akik hibátlanul működtek nyúlfarknyi szerepeikben. Persze abban mindannyian egyetérthetünk, hogy egyértelműen Odenkirk viszi a prímet: nála szerethetőbb törtetőt keveset láttam. Szép volt, Saul Goodman! Még több ilyen szerepet!
Összegzés
Azt kell mondjam, hogy A Pentagon titkai nem lett rossz film. De hogy is lehetne rossz az a produkció, ahol Steven Spielberg a rendező, Tom Hanks és Meryl Streep nyomatják a showt, és a talpalávalót pedig John Williams szolgáltatja? Ugye, hogy ugye.
Több emberrel beszélgettem a filmről, és valahogy az volt az érzésem, hogy bár mindenki várta és mindenkinek tetszett, valami mégsem volt kóser. A történettel nem lehet mit kezdeni, mert az adott volt. A forgatókönyvíró pedig remekül adaptálta, tehát ez is stimmt. Színészek, atmoszféra és a zene dettó. A rendező pedig világklasszis. Várjunk csak! Itt a bibi! Hová tűnt Steven Spielberg? Mintha egy másik film forgatásáról rángatták volna ide. Hozta az általa elvárt kötelezően erős filmet, de mégis hiányzik belőle az eredetiség. A Pentagon titkai tele van klisékkel és alig leporolt elemekkel. Klisék, klisék hátán.
Sajnálom, hogy Mr. Spielberg nem tette jobban oda magát, pedig fél Hollywood aládolgozott. A téma szinte hibátlanul lett időzítve, de valahogy mégsem érzem azt, mint a Spotlight esetében, hogy klasszikust láttam volna. Pedig simán lehetett volna az. Kár érte. Ettől függetlenül jó a film és meglesz a saját közönsége, de sokkal több volt benne, mint amennyit végül megmutattak. Ja, és a címe miért nem a The Times?
