A Bosszúállóknak megágyazva - Fekete Párduc kritika
A Bosszúállóknak megágyazva - Fekete Párduc kritika
A Bosszúállóknak megágyazva - Fekete Párduc kritikaKülcsín
Nem értem azokat a kritikákat, amelyek lehúzták és a földbe döngölték a Fekete Párducot. Miért? Azért, mert nem pakolták tele indokolatlan poénokkal és jópofáskodással? Azért, mert valami mást kaptunk, amely merően eltér az eddigi Marvel-filmektől? Azt mondják a Fekete Párducra, hogy a Marvel-univerzum DC-je, utalva ezzel a rivális képregényes brigád sötét hangvételű alkotásaira. Most ez komoly? Bár kétségkívül bátor dolog volt a Marvel részéről olyan mozit tető alá hozni, amely nem feltétlenül a szuperhősködésről szól, hanem sokkal inkább a hús-vér emberekről.
Pont attól működnek a Marvel filmek, hogy minden új történetet egyedi körítéssel tálalnak, hogy aztán tökéletesen passzoljon az összképhez. Ennyi erővel szerintem a Hangya sokkal inkább kifogásolható lett volna a maga heist movie-feelingjével, mint T'Challa története. Azt mondják, hogy a Fekete Párduc egy teljesen elszigetelt történet a többi filmhez képest. Hmm. Jóhogy az, ugyanis maga a film fő helyszíne, Wakanda (magyarul Vakanda, de akkor is így írom) rejtve van a világ szeme elől, így kivételesen nem a világ megmentése lesz cél, hanem "csak" a hagyományoké és a vibránium-királyságé. Tényleg felháborító! (Nem)
Szerintem a Fekete Párduc igenis beleillik a Marvel-filmek eddigi sémájába és egyáltalán nem okozott csalódást. Annyi a különbség, hogy a legutóbbi Thor: Ragnarök buddy movie-ja után egy drámát kaptunk. Húha! Ja, amúgy a rendezői feladatokat az a Ryan Coogler látja el, aki a Creeddel már bebizonyította, hogy konyít valamit a személyesebb hangvételű drámákhoz. Van még kérdés?
Sztori
A Fekete Párduc története a Polgárháború eseményei után veszi fel a fonalat, amikor is T'Challa, édesapja, T'Chaka (John Kani) elvesztése után megörökli Wakanda trónját és vele a Fekete Párduc erejét. Közben felbukkan T'Chaka haláláért felelős Ulysses Klaue (Andy Serkis) is, aki egy kis segítséggel ugyan, de szert tesz egy wakandai csecsebecsére, amelyet rögtön tovább is passzolna.
Közben T'Challa unokatesója, Killmonger (Magyarul Koncoló. Te jó ég!) is színre lép, hogy benyújtsa az igényét Wakandára és a teljes vibránium készletre, hogy aztán fegyvereket küldve szerte a világba felvegye a harcot a fekete elnyomással szemben. Na, van itt politika is. Nice!
Karakterek
Ha valamiben az egész világsajtó egyetérthet, az a Fekete Párducban felsorakozott színészek játéka. Persze itt is vannak szürkébb meg kevésbé nyomatott karakterek, de összességében világklasszis produkcióval rukkoltak elő. Eleinte nem örültem, hogy Chadwick Boseman kapta a Fekete Párduc szerepét, ám a Polgárháborúban bemutatkozó hagyományőrző és laza figurát szinte tökéletesen keltette életre. Jobbat keresve sem találtak volna T'Challa szerepére.
Aztán itt van nekünk a teljes wakandai brigád: Forest Whitaker játssza Zurit, a bölcs sámánt, Lupita Nyong'o pedig a hűséges testőr szerepében sziporkázik, és még a Tűnj el!-ből ismert Daniel Kaluuya is feltűnik egy nem túl hálás szerepben. Orrszarvút lovagolni bizony nem a legjobb móka. Még ha CGI is.
Ezentúl meg kell említenem T'Challa húgát, Shurit (Letitia Wright), akit bár többen idegesítőnek találtak, nekem nagyon bejött a karaktere. Még lájtos James Bond-tribute is belefért, ugyanis Shuri a minden lében kanál Q ügynököt kívánta életre kelteni. Nem mellesleg a T'Challával való örökös csipkelődés sokat lazított a merev Párduc karakterén.
Gonoszokkal is rendesen el voltunk eresztve, ugyanis Killmonger szerepében, amely nagyban köszönhető Michael B. Jordannek, az egyik legösszetettebb Marvel-rosszarcot kaptuk. Van emberi motivációja - ami nagy szó - és megkockáztatom azt is, hogy ha nem lett volna ennyire eltorzulva a figura, akár még egyet is értettünk volna vele. Andy Serkis pedig... valami zseniális, amit lezavart. Mondjuk ezt már megszokhattuk tőle. Külön fun fact Gollam és Bilbó találkozása. Ja, igen Martin Freeman is tiszteletét teszi, aki valahogy nekem mindig Bilbó marad.
Összegzés
Bár nagyon vártam a Fekete Párducot, Marvel-rajongóként nem pörgettem túl magam a filmmel kapcsolatban, mondván: úgyis ütős darab lesz. És mennyire igazam lett! Nincs itt semmiféle mélypont, vagy félresiklás, ahogy azt sokan mondogatják, pontosan azt kaptuk, mint az eddigi Marvel-mozik esetében is: egy piszok jó filmet.
Tényleg, nem is tudom, hogy akik 10/5-öt adtak a filmre, pontosan mit is vártak? Ha a Marvel nem újított volna és dettó olyan filmeket nyomattak volna, mint az eddigiek, akkor az lett volna a baj. Nem tetszett, hogy a wakandai törzsek hagyományait modern köntösbe bújtatták? Jó, első blikkre nekem is kicsit fura volt, hogy a törzsek eszmecseréje közben gangsta-rap szólt aláfestő zeneként, de kit érdekel? Nem csináltak mást, mint hogy ötvözték a múltat a jelennel. Szerintem kifogástalanul. Ahogy elengedtem az újtól való félelmem, mindjárt jobban tudtam élvezni a filmet.
A Fekete Párduc meglepően merész alkotás lett, amely nem félt új vizekre evezni. A Marvel egy film erejéig elhagyta a világmegváltós identitását és az emberek közé merészkedett, ahol komolyabb társadalmi és politikai témákkal sem félt kacérkodni. A színészek hozták a kötelezőt, a zenében tökéletesen keverednek a törzsi motívumok a modern nótákkal és a látványra sem igazán lehet panaszunk.
Talán annyi, hogy Wakanda csak nekem tűnt Dubaj-kopinak? Erősen ajánlós, Marvel-fanoknak meg aztán végképp. Megnyugtatok mindenkit: nem fogtok csalódni. Alig várom a májust és a Bosszúállók: Végtelen háborút.
