Liam Neeson újra akcióban - The Commuter: Nincs kiszállás kritika
Liam Neeson újra akcióban - The Commuter: Nincs kiszállás kritika
Liam Neeson újra akcióban - The Commuter: Nincs kiszállás kritikaKülcsín
Kétség sem fér hozzá, hogy Liam Neeson az Elrabolva első részétől számolva másodvirágzását éli. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az azóta kijött temérdek adrenalinbomba, amelyben Neeson életkorát meghazudtolva aprítja az ellent. A sokadig próbálkozás után már többekben felmerült a kérdés, hogy kedvenc ír színészünk mégis hova tolja ennyire magát? Miért nem vállal pár drámaibb, nyugisabb szerepet, hogy aztán idővel a bölcs megmondóként tetszelegjen?
Megmondom őszintén nekem is megfordultak ezek a kérdések a fejemben, ám a Neeson-féle akcióorgiákat végigpörgetve a válaszom egyértelmű: még, még, még, még, még, ennyi nem elég! Tudom, sokan azt gondolják, hogy hülyeségeket beszélek, de van valami Mr. Neesonben, ami miatt bármennyiszer is vág neki a világmentésének, nekem hitelesnek hat.
Úgyhogy örömmel nyugtáztam újabb akciófilmjének hírét, az meg, hogy a rendezői székbe az a Jaume Collett-Serra került, akivel Liam Neeson már háromszor (Ismeretlen férfi, Non-Stop, Éjszakai hajsza) alkotott maradandót, több mint biztató.
Sztori
A Nincs kiszállás története hasonlóképpen veszi fel a fonalat, mint azt a korábbi Collett-Serra-Neeson filmeknél megszokhattuk, ám minden mégis kicsit lassabban, vontatottabban, mondhatni öregesebben indul, talán, hogy az ír akcióhős korához jobban passzoljon.
Szóval főszereplőnk ezúttal is a fegyverek és a harcművészetek nagymestere, az exrendőr Michael MacCauley (Liam Neeson), aki éppen azzal kerül bajba, hogy minden nap ugyanazzal a vonattal megy melóba. Nesze neked napi rutin!
Egy nap aztán rejtélyes nővel (Vera Farmiga) kerül szembe, aki kis mellékest ígér azért cserébe, ha Michael megtesz neki egy apró szívességet. A férfi némi hitetlenkedés után belemegy a buliba, amiről gyorsan kiderül, hogy jobb lett volna, ha messziről elkerüli. Nem elég, hogy ismeretlen utast kell megtalálnia és azonosítania, de miután visszakozna, már a családja is célkeresztbe kerül. Na, Neeson-fanok tudjuk, hogy ez mit jelent... jöhet az a fránya telefon.
Karakterek
Bár Liam Neeson viszi a hátán a showt, azért vannak itt még rajta kívül pöpec karakterek és színészteljesítmények is. Mr. Neeson, ahogy már az elmúlt években megszokhattuk kimért és precíz alakítást nyújt, megfűszerezve egy kis esendőséggel. Nálam ez a kombó nyerő, hiszen ezzel a plusszal újra hitelesnek érezhető a már unalomig koptatott karaktertípus.
Aztán a másik sarokban itt van nekünk Vera Farmiga is, aki sajnos keveset látható a filmben, de abban a kevésben is maradandót alkot. Feltűnik a Fargo sorozatból ismert Patrick Wilson is, akit az említett széria óta figyelek és most sem okozott csalódást.
Beugrott még Sam Neill is, akit azon kívül, hogy jó volt újra látni, semmilyen pluszt nem tett hozzá a mozihoz. Azt is lehetne mondani, hogy szinte bárkit be lehetett volna nyomni a szerepére, annyira rövid és jelentéktelen volt. Ja, és majd elfelejtettem a csodaszép spanyol színésznőt, Clara Lagót, aki szintén feltűnik (bár nem sokáig), és akit A felhők fölött 3 méterrel második része óta nem is láttam.
Összegzés
Ha Jaume Collett-Serra és Liam Neeson összeáll, abból rossz sosem sül ki, így elmondható, hogy a The Commuter: Nincs kiszállás is korrekt iparosmunka lett. Nem váltja meg a világot, de nem is dönti romba azt. Mostanában hajlamos vagyok arra, hogy a filmek csak úgy magukkal ragadjanak mindenféle kritikai megfigyelés nélkül, és a The Commuternek is sikerült magába szippantania. Már rendesen szurkoltam, hogy Neeson találja meg azt az idegent.
A karakterek hozzák, amit kell, de senki nem feszül meg, a sztori kellőképpen izgalmas, bár a végére kicsit leereszt. Nem is az, hogy leereszt, mert igazából akkor indul csak be a haddelhadd, hanem sokkal inkább az a bajom, hogy pöpec kezdés után középszerbe fullad az egész, és olyan B-kategóriás elemekkel pakolják tele, amit egyszerűen nem hittem el. Na, meg azok a CGI jelenetek... bár ne lettek volna.
Ennek ellenére a Nincs kiszállás nem lett rossz film, sőt... csak a kevesebb néha több elvét követve remélem, a következő Collett-Serra-Neeson felvonás már kicsit visszavesz a lendületből. Mindenesetre csak ajánlani tudom, egyszer mindenképpen nézős.
