A bálna (The Whale) kritika: Brendan Fraser visszatért, hogy élete legjobb alakításával tarolja le a világot
A bálna (The Whale) kritika: Brendan Fraser visszatért, hogy élete legjobb alakításával tarolja le a világot
A bálna (The Whale) kritika: Brendan Fraser visszatért, hogy élete legjobb alakításával tarolja le a világotKülcsín
Brendan Fraser egykor Hollywood egyik legfényesebb csillagaként ragyogott, minden nagyobb stúdió a soraiban akarta tudni, így folyamatosan a mozikban találkozhattak vele és blockbustereivel a filmrajongók.
Igen ám, de kezdeti berobbanása után gyorsan alábbhagyott a lendület, ugyanis A múmiával a nyakába zúduló hírnevet nem tudta jól kezelni, később, a túlzásba vitt kaszkadőrködések miatti sérülések is hátráltatták a színészt, nem is beszélve arról, hogy magánéletbeli problémák is felütötték a fejüket.
Szóval míg Fraser a 1990-es évek végén, 2000-es évek elején szó szerint leigázta a vásznakat, addig a 2010-es évei már sokkalta csendesebben teltek, így a legtöbben azt hihették, végleg befellegzett az egykor szebb napokat megélt művész karrierjének.
Pedig aztán tényleg számos kivételes alkotással örvendeztette meg a népeket: többet között neki köszönhetjük a már említett A múmia-trilógiát, Az őserdő hősét, vagy az Utazás a Föld középpontja felét, amelyek mind-mind kellemes emlékeket idézhetnek fel bennünk.
De ez a múlt, most viszont nagyon úgy néz ki, hogy Brendan Fraser visszatér, ezt pedig egy olyan filmmel teszi, amelyre aztán az egész világ felfigyelt.
A bálna egy kőkemény pszichológiai filmdráma, amelyet a különleges vagy inkább nehezen emészthető produkcióiról híres Darren Aronofsky hozott tető alá. Mondanom sem kell, a siker garantált, Oscart Frasernek!
Sztori
Charlie (Brendan Fraser) egy kórosan elhízott egyetemi tanár, aki csakis webcamon keresztül tartja meg óráit, mert fél megmutatni magát tanítványainak.
A férfinak egyetlen barátja és egyben gondozója, Liz (Hong Chau) viseli gondját, rajta kívül semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal, még szeretett lányával, Ellie-vel (Sadie Sink) is teljesen elhidegültek egymástól - egészen konkrétan nyolc éve nem látták egymást.
Hogy megváltozzon Charlie élete, Liz folyamatosan arról próbálja meggyőzni, hogy látogasson el a helyi kórházba, ahol rendes kezelésben lenne része, nem is beszélve arról, ezzel megakadályoznák a túlsúlya miatti esetleges szívelégtelenség kialakulását.
A férfi hajthatatlan, ám amikor újra kapcsolatba kerül Ellie-vel, teljesen megváltozik az élete...
Karakterek
Hát, hol is kezdjem? Brendan Fraser élete alakítását nyújtotta A bálnában. Kész, ennyi, slussz, passz, vége! Szobrocskát neki!
Akik régóta követik pályafutását, nekik is meglepő lehet, amit most letett az asztalra, mert szerintem nem sokan gondolták volna, hogy ilyen mély érzelmeket, amilyeneket A bálnában láthattunk tőle, hitelesen is át tud adni. Pedig, pedig.
Az a baj, hogy órákig tudnék írni a teljesítményéről, annyi gondolat kavarog bennem, de közben mégis nagyon nehezen tudok lecsapni a klaviatúrára, hogy legalább egy értelmes szót is megalkossak. Igen, ennyire erőteljes a film, és még nehezebb róla mesélni.
Én soha életemben nem voltam oda a drámákért, pláne a kamaradrámákért, de A bálna története, és Fraser játéka elérte azt, hogy egyetlen másodpercig se vegyem le a szemem a mozivászonról.
Ha csak a karakter külsejét nézzük, az is lehengerlő, de ha felidézzük, hogy mennyi maszkot pakoltak a színészre, és hogy úgy milyen nehéz lehetett dolgozni, hát...
És az a hús-vér küzdelem a megváltásért, az életben maradásért, vagy legalábbis valamiért, ami célt ad az életének, miközben számtalan öröm és keserűség is éri főhősünket, egészen csodálatos!
Sadie Sink méltó társa Frasernek a produkcióban, már a Stranger Things-sorozatban is megcsillogtatta tehetségét, ám A bálnában éreztem azt először rajta, hogy ténylegesen is megérkezett Hollywoodba! Zseniálisan keltette életre a magára hagyott kislányt, aki ha csak egy pillanatra is kieresztené haragját, az simán letarolná a világot - mint egy hurrikán, ügyes és csak így tovább!
Összegzés
Megmondom őszintén, hogy eleinte egyáltalán nem akartam megnézni A bálnát - úgy is fogalmazhatnék, kicsit tartottam tőle! De mivel furdalt a kíváncsiság, hogy mégis miért van annyira elájulva Brendan Frasertől a nemzetközi sajtó, tettem vele egy próbát, és láss csodát, alig tudtam megszólalni a mozi utáni fél órában.
A bálna egy elemi erejű alkotás, amely hűen tükrözi Darren Aronofsky kézjegyét: tökéletesen építette fel a cselekményt, hogy aztán lerombolja mindazt, közben sokkoljon, megrágjon, kiköpjön és megríkasson minket. Mert az utolsó tizenöt perc nagyon is meg fogja szorongatni a lelketeket, én egyszerűen nem hittem el, vagy inkább nem voltam felkészülve arra, hogy ennyire be fog ütni... szerintem az sem árt, ha száz zsepivel is készültök, kelleni fog!
Fraser és Sadie Sink előtt is le a kalappal, hatalmas párost alkottak, mintha folyamatosan azon versenyeztek volna, ki tud nagyobbat játszani, ez pedig odáig vezetett, hogy a film alatt egyszerűen nem volt üresjárat, mintha egy érzelmi hullámvasúton ültem volna, amely sokkal több szenvedést adott volna, mint boldogságot, így egy kész romhalmaz lettem a produkció végére.
Ezért is gondolom, hogy A bálna nem való mindenkinek, igazából az én gyomrom sem tudta bevenni, ám mégis hálás vagyok minden képkockájáért, mert enélkül a film nélkül sokkal kevesebb lennék ma - kiváló lecke kapcsolatokról és magáról az életről.
Persze Brendan Fraser rajongóinak kötelező, plusz azoknak is, akik odáig vannak Aronofsky munkásságáért. Illetve azoknak is kihagyhatatlan, akik szeretik a karakterközpontú drámákat és szeretnek elmélyülni kivételes emberi történetekben. A bálna felkavaró, brutális és megható egyszerre, amelyet - bármennyire is nehéz, de - tényleg mindenkinek látnia kéne!
