Lightyear kritika: nem a legélesebb kés a Pixar fiókjában, de Buzz újabb kalandja igazi nosztalgiabomba voltLightyear kritika: nem a legélesebb kés a Pixar fiókjában, de Buzz újabb kalandja igazi nosztalgiabomba volt
Külcsín
Buzz Lightyearrel - mint ahogy gondolom a legtöbb rajongó - a Toy Story - Játékháborúban találkoztam először, és Woodyhoz hasonlóan én sem voltam igazán elragadtatva tőle.
Aztán ahogy peregtek a percek, és jobban megismertem, úgy lett egyre szimpatikusabb a figura, a film vége felé meg már egyenesen drukkoltam neki, hogy észhez térjen, és reméltem, végül teljes körű tagja lesz Andy brigádjának.
Nos, ez be is következett, olyannyira, hogy a második és harmadik részben, nem is beszélve a negyedik felvonásról (kritikánkat ide kattintva olvashatjátok), már központi figurává lépett elő, ennek köszönhetően pedig rendesen a szívemhez nőtt a kis űrharcos.
Így egyáltalán nem lepődtem meg, amikor bejelentették, hogy vele képzelik el a Toy Story-franchise jövőjét, bár én első körben lehet Woodyval próbálkoztam volna, de belegondolva, vele nem lehetett volna olyan látványos mozit összerakni, mint Buzzal.
Szóval maradt a jól bevált recept: egy minél hangosabb, minél agyeldobósabb alkotást tető alá hozni, amely a világ összes gyerekét, illetve a nosztalgia miatt az összes felnőttjét bevonzza majd a vetítőtermekbe. A Pixar pedig jól megveregeti a saját vállát, hogy ezt bizony megint jól megcsinálták. Igen ám, de nem eszik olyan forrón azt a kását...
Sztori
Buzz Lightyeart ismerjük már, mint a rossz pénzt. A Toy Storykból megismert Andy egyik kedvenc játékaként számos kalandban volt már része, ám azt még sehol sem mesélték el, ki is ő valójában és miért akasztotta össze a bajszát a híresen hírhedt Zurg császárral. Na, a Lightyear részben ezekre az égető kérdésekre is választ ad.
A történet szerint Buzz egyfajta Space Rangerként üti el a mindennapjait, míg nem egy szép napon főnökével és egyben legjobb barátjával, Alisha Hawthorne-nal azt a feladatot kapják, hogy térképezzen fel egy emberi letelepedésre alkalmas bolygót, név szerint a T'Kani Prime-ot.
Persze miután jobban szemügyre veszik a planétát, rájönnek, hogy tele van ellenséges arcokkal, így az űrjárőrök a gyors eliszkolás mellett döntenek, ám akad egy kis probléma: Buzz hibája miatt megsérül a hajó, így lényegében a bolygón ragadnak.
Innentől pedig aztán a túlélésé lesz a főszerep, illetve valahogy haza is kéne jutniuk a kalandoroknak, nemde? De Buzz Lightyear nem ismer lehetetlent... a végtelenbe és tovább!
Karakterek
Megmondom őszintén, hogy amikor először bemutatták a Lightyear előzetesét, egyáltalán nem lelkesedtem a projektért. Főleg azért nem, mert bár a Toy Storyk végére megkedveltem Buzz karakterét, nem éreztem benne annyi potenciált, hogy egy önálló filmet is elvigyen a hátán.
Szerencsére nem egyedül kellett megbirkóznia ezzel a feladattal, mert akkor valószínűleg csúfos kudarc lett volna a vége. De ne szaladjunk ennyire előre...
Szóval Buzz még nem teljesen az a Buzz, akit anno megismertünk, a Lightyearben még egyfajta kezdő csillagharcosként próbálja megállni a helyét, ám ez nem jelenti azt, hogy a Toy Storykban megismert aranyköpései és jellegzetes mozdulatai kimaradtak volna a szórásból.
Egy egész jópofa figurát sikerült összeraknia a Pixarnak, amelynek köszönhetően azt is meg merem kockáztatni, hogy akik eddig megrögzött Woody-pártiak voltak, még azok is szimpatizálni fognak a zöldfülű Space Rangerrel.
Viszont a show-t nem ő, hanem egyértelműen a Lightyear társául szegődő Sox nevű robotcica lopta el, aki lényegében lesi Buzz minden kívánságát, azért él, hogy boldoggá tegye, ez pedig számtalan vicces snittet eredményezett. Nem is beszélve arról, hogy a macsek egy dögönyöznivaló kis szőrgombóc, szóval mindenki imádni fogja.
Rajtuk kívül kiemelném még Zurg császárt, akit amúgy hatalmas csalódásként éltem meg. Badass meg minden, de ahogy beharangozták az ellentétet közte és Buzz között, hogy ilyen meg olyan ősellenségek... hát, maradjunk annyiban, hogy inkább jobb lett volna, ha sosem derül fény a titkukra.
Összegzés
Ahogy a kritikám végéhez közeledtem, egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogy első körben mennyire szigorú voltam a Lightyearrel. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy megszólalt a lelkiismeretem.
Igen, a moziból kibaktatva kicsit csalódott voltam, mert valahol egy olyasfajta remekművet vártam a történettől, mint amilyen a Toy Story - Játékháború volt. Eszerint írtam meg az első címet is: "a Pixar akkora kapufát lőtt, hogy a fal adta a másikat!" Ám miután kicsit leülepedett a sztori, rájöttem, hogy a Lightyear egyáltalán nem volt melléfogás, sőt, egy egészen pofás kis sci-fit hoztak ki belőle.
Tényleg volt benne minden, ami szem-szájnak és gyereknek (na, meg felnőttnek) ingere: látványos akciók, sziporkázó párbeszédek és ütős poénok dögivel, viszont összességében úgy éreztem, mintha végig spóroltak volna a lőszerrel.
Példának okáért hiányoltam a kissé érzelmesebb, felfokozottabb jeleneteket, amelyek egy kicsit megfacsarják a szívünket és beindítják a könnycsatornáinkat, mert ha valamiben, eddig ebben igencsak erősek voltak a Pixar-féle alkotások - főleg a Toy Storyk, ugyebár.
És ha már Toy Story, bár összességében tetszett, amit láttam, a Lightyear nekem egy ilyen sokadik bőrlehúzásbak tűnik a stúdió legikonikusabb franchise-áról. Már a gyerekjátékokról szóló negyedik alkotás is billegett ilyen szempontból, ám ott azért még sok mindent meg tudtak magyarázni a készítők, de Buzz történetére szerintem már egyáltalán nem volt szükség.
Nyilván úgy is meg lehetne közelíteni, hogy ezzel a megoldással új életet leheltek az egész szériába, de én inkább megmaradok örökös fanyalgónak. Bocsi.
Ettől függetlenül tényleg elvoltam a Lightyearrel, érdekes volt újra bevetésre indulni gyerekkorom egyik legemlékezetesebb karakterével, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan gondolják majd hasonlóképpen. Szóval, akik oda meg vissza vannak a Toy Storykért, azoknak kötelező, akik pedig most ismerkednek a filmsorozattal, azok is bátran tegyenek vele egy próbát. Mert Buzz Lightyear ismét akcióba lép!