Gary Oldman Oscar filmje - A legsötétebb óra kritika
Gary Oldman Oscar filmje - A legsötétebb óra kritika
Gary Oldman Oscar filmje - A legsötétebb óra kritikaKülcsín
First of all... ahogy tartja az ősi brit mondás, beszéljünk egy kicsit Winston Churchillről. Winston Churchill neve valamilyen formában mindenkinek ismerősen csenghet. Már középiskolás tanulmányaim során is megjegyeztem, hogy van valami a nevében, ami naggyá teszi. Sir Winston Leonard Spencer Churchillt első körben 1940-ben választották meg az Egyesült Királyság miniszterelnökének. Churchill azt a Neville Chamberlaint váltotta, aki egyrészt rákkal küszködött, másrészt Hitlerrel sem nagyon tudott mit kezdeni.
Itt kapcsolódunk A legsötétebb óra című filmhez, ahol is Winston Churchill életének azt a kis szeletkéjét ragadják meg, amikor élete legnehezebb döntését kellett meghoznia. Hollywood úgy gondolta, hogy ha már tavaly lement Christopher Nolan Dunkirk című filmje a helyszínen, akkor nézzük meg az egész sztorit a másik oldalról. De minek? Segítségül hívták Joe Wrightot, akinek rendezési stílusáról tökéletes képet adhat a Büszkeség és balítélet vagy az Anna Karenina. Jó, nem mondom, hogy A legsötétebb óra botrányosan rossz film lett, de pár év múlva mindenki úgy fog rá emlékezni, mint a filmre, amivel Gary Oldman Oscart nyert.
Sztori
A történet nagy részét már majdnem lelőttem a bevezetésben, de aki kicsit is képben van a második világégés alakulásával, az simán keni-vágja, hogy mi is fog történni. Szóval a második világháború korai szakaszában járunk, amikor is Hitler és a német haderők sorra győzik le Európa nagyhatalmait. Eközben Anglia Neville Chamberlain helyett Winston Churchill (Gary Oldman) személyében új miniszterelnököt talált magának, akinek kapásból olyan döntést kell meghoznia, amely az egész világháború kimenetelét befolyásolhatja. Béketárgyalásokat kezdeményez vagy szembe megy Hitlerrel?
Karakterek
Akkor beszéljünk kicsit Gary Oldmanről. Oldman korunk egyik legtehetségesebb és legmeghatározóbb színésze. Persze vannak neki is baklövései, de zömében amihez nyúl, arannyá változik. Első blikkre nem tudok olyan filmet mondani, amelyben ne hozta volna azt a világszínvonalat, amit az évek során megszokhattunk tőle. Volt néhány pocsék filmválasztása, de azokban is simán a mezőny fölé emelkedett. Na, A legsötétebb óra nem ez a kategória, sőt úgy tűnik telitalálatnak bizonyult és meghálálta a bizalmat, ugyanis egyetlen emberre fókuszál: Gary Oldmanre.
Igaz, ez amennyire hálás, annyira nehéz feladat is, hiszen a nézőt végig a mozivászonra kell szegezned. A legsötétebb óra egy pillanatig sem veszíti szem elől Winston Churchill impulzív személyiségét, ennek köszönhetően nagyon ritkán van üresjárat a filmben. Már a párbeszédek és a szövegek is simán elvinnék a hátukon a filmet, de Oldman fenomenális alakítása és maszkírozása, amelyben ízig-vérig Churchillé szellemült, teszi fel a pontot az i-re. Megdöbbentő, lenyűgöző, hibátlan!
Összegzés
Már a kritikám elején tudtam, hogy A legsötétebb óra összegzésénél bajban leszek, ugyanis nehéz mondani bármi rosszat a filmről, mégsem nyerte el teljes mértékben a tetszésem. Mint önéletrajzi film érdekes, de nem a legjobb fajtából, viszont Gary Oldman alakítása miatt úgy gondolom, hogy bőven megérte beülni rá.
A cselekmény lassan folydogál és csak néha egy-egy pillanatra gyorsul fel, hogy aztán újra visszaváltson kettőt... vagy hármat. A hangulat és az atmoszféra magával ragad, de mindenből mintha túlzottan keveset kaptunk volna azért cserébe, hogy szinte csak Churchillt lássuk a vásznon. Ami persze nem baj azoknak, akik szeretik az ilyesfajta one-man showkat. Természetesen más színészek is szerepelnek a filmben, de bevallom őszintén senki nem maradt meg. Végig csak egy legény volt a gáton: Gary Oldman. Egyszer mindenképpen ajánlós.
