Nagy álmom vezetőként a Vidi, de nem mindenáron
Nagy álmom vezetőként a Vidi, de nem mindenáron
Nagy álmom vezetőként a Vidi, de nem mindenáronIfjabb Horváth Gábor már egészen pici gyermekként magába szívhatta a magyar foci, a Sóstói Stadion, a Vidi-mez illatát. Édesapja, id. Horváth Gábor oszlopos tagja volt az 1985-ben UEFA-Kupa-döntőt játszó piros-kék csapatnak. Nem is vihette másfelé az élet, mint a futballpályára: a korosztályos gárdákat kijárva magyar bajnoki bronz-, ezüst-, és aranyérem, Magyar Kupa aranyérem, két Ligakupa aranyérem, két Szuperkupa ezüstérem és egy aranyérem került a nyakába Vidi-játékosként. 2010-ben az idény legjobb játékosának járó Bozsik József-díjat is megkapta Kispera, aki négy alkalommal a felnőtt válogatottban is pályára lépett. Játszott Hollandiában a NAC Breda és az ADO Den Haag csapatainál, majd egy rövid paksi kitérő után 29 évesen, 2014 végén bejelentette visszavonulását. Hirtelen távozott a pályáról, igaz, nem ment messze, edzősködésre adta fejét, most azonban újabb változást hozott az élet.
- Én olyan típusú ember vagyok, aki mindig azt csinálja, amit a szíve mélyén érez. Sokan kapkodják a fejüket, mondván, sokszor változom. A nap sem süt mindig, szokták mondani, így vagyok ezzel én is, amikor labdarúgó voltam, akkor labdarúgó voltam, de egy idő után éreztem, hogy kell a váltás, amit meg kellett lépnem. Voltak nehézségei, persze hogy voltak, de sikerül túllépni ezeken. Edzőként sikerült újra megtalálnom önmagam, fantasztikus volt érezni Hollandiában, hogy mennyire szeretnek, az ottani pályafutásom elismerése volt az, hogy munkát kaphattam ott külföldiként. Szép sikereket értünk el, remek emberekkel találkoztam, ezekért az élménykért örökre hálás leszek.
- Egy idő után azonban váratlanul hazatértél...
- Igen, mert ismét éreztem magamban a változást és úgy éreztem, nekem erre reagálnom kell. Az élet ilyen, az ember változik és erre mindig reagálni kell. Jelen esetben a reakció az volt, hogy éreztem, el kell jönnöm Hollandiából. Óriási megtiszteltetés volt akkor, amit talán kevesen tudnak, hogy a Kínai Labdarúgó Szövetség egykori kapitánya - akivel korábban a ADO Den Haagnal dolgoztunk együtt - jelezte, hogy szívesen venné, ha vele dolgoznék. Volt néhány e-mail váltás, amikor eljöttem a hágai klubtól, de végül inkább tudatosan a hazatérés mellett döntöttem. Újra a kislányom közelében lehettem, és ez nagyon fontos szempont volt nekem, ráadásul tárgyaltunk Kovács Zolival, a Videoton FC sportigazgatójával és nagyon tetszett, hogy elmondása szerint tárt karokkal várnak a klubnál. Nagyon fontos szempont volt, hogy akkor már eldőlt, hogy Kuttor Attila visszatér Fehérvárra és jelezte, nagyon örülne, ha együtt dolgozhatnánk. Végül ez volt a döntő érv a hazatérés mellett, nekem ez akkora lökést adott, hogy azonnal jeleztem a Vidi felé, hogy szívesen jönnék. Szóval így egyben, a kislányom, a család, a szeretett szülőváros és a nevelőegyesületem hívása együttesen határozta meg, hogy hazajövök és a Videotonnál leszek edző.
- Viszont nem tartott sokáig az újabb vidis korszak.
- Nekem mindenem a Videoton, ezért nagy örömmel kezdtem meg a munkát, de olyan dolgokat tapasztaltam, hogy a végén nem volt más választásom, mint felállni és távozni. Úgymond közös megegyezéssel váltunk el, de nem tudtunk volna közösen dolgozni tovább a klubbal. Azt azért szeretném megemlíteni, hogy csodálatos sikereket értünk el a gyerekekkel, U17-es bajnokok lettünk, így ez a korosztály visszakerült a korcsoport kiemelt csapatai közé. Igyekeztünk egyfajta stílust adni a csapatnak, a gyerekek is szerettek velünk dolgozni, úgyhogy azért sok pozitívum is kapcsolódik ehhez az időszakhoz, élveztem az edzősködést az utánpótlásban.
- És mi a helyzet a felnőttekkel, hiszen a BFC Siófoknál is megfordultál, Disztl László segítőjeként.
- Így van. Érdekesen alakult az edzői pályám, kint, Hollandiában a 11 éveseknél kezdtem, de három héttel később már már pályaedzőként meccseltem az U19-es csapattal, például Van Bommel vezette csapat ellen, mert azt mondták kint, olyan karakterű ember vagyok, aki az idősebb korosztályok mellett is megállja a helyét. Valószínűleg ezt a karaktert látta meg bennem Disztl Laci bá is, amikor felkért, segítsek neki az NBII-es Siófoknál. Akkoriban kezdett kialakulni egyfajta kapcsolat a Videoton FC és a Siófok között, így kerültünk mi oda, megmondom őszintén, nem tudom hogy azóta lett-e valami a két klub akkor még csak alakuló együttműködéséből. Örömmel vágtam bele, de azért volt bennem egy kis megingás, mert azt vallom, ha valakinek van egy feladata, akkor arra koncentráljon. Én is ilyen ember vagyok, tehát ha két helyen vagyok, akkor egyszerre nem tudok mindkét helyen 100%-os energiát belevinni. Emiatt meginogtam egy kicsit és ezt jeleztem is a Vidi vezetése felé, hogy én nem vagyok biztos abban, ez így működni fog. De ugyanakkor Laci bának tettem egy ígéretet és végül kitartottam mellette, de a prioritás mindig az U17-es csapat volt, melyet Kuttor Attilával közösen vezettünk. De élveztem a munkát Siófokon is, nagy siker volt, hogy sikerült benn tartanunk azt a csapatot az NBII-ben, viszont hosszú távon ez így nem volt működőképes.
- Aztán gyorsan változott a helyzet, hiszen sem te, sem Kuttor Attila nincs már a klubnál.
- Egyszerűen nem tudtam együtt dolgozni a Videoton jelenlegi vezetésével. Sajnos ez alatt az egy év alatt olyan dolgok történtek, mellyel mi nem tudtunk együtt élni. Nekünk a Vidi sokkal többet jelent, mint amilyen szakmai munka zajlik ott. Úgy gondolom a klubnál kicsit az emberek becsapása zajlik, az, hogy anyagilag rendben van a klub nem azt jelenti, hogy van minőség is. Lassan leszúrhatnák a Szerbia táblát a Sóstói Stadion mellé... Az utánpótlásban - tisztelet a kivételnek - mindenki úgy dolgozik, ahogy akar, nincs egységes szisztéma, nincs stílusa a Videoton FC korosztályos csapatainak, de ugyanez elmondható a nagycsapatról is, egy ilyen erős játékoskerettel nincs dominancia, nincs saját stílus. És ez engem nagyon zavar, komoly érzelmekkel kötődöm a klubhoz, és emiatt ezt nagyon nehéz végignézni.
- Súlyos szavak...
- Sajnos mi idegennek éreztük magunkat a saját klubunkban, látszólag megkaptuk a támogatást, de közben hátulról folyamatosan nyírtak minket. Ezzel együtt szép sikert értünk el az U17-es csapattal, amire nagyon büszkék vagyunk. Emiatt ez az időszak megérte, valamiért hálás is tudok lenni, de a klub is érezte és én is éreztem, hogy ellenenergiák vagyunk. Volt egy időszak, amikor majdnem visszafordultam, meginogtam, mégiscsak a Vidiről van szó, de végülis nagyon boldog vagyok, hogy a válás mellett döntöttünk.
- És hol tart most Horváth Gábor, merre visz tovább az út?
- Egy kicsit szándékosan visszahúzódtam. A kifelé fordulás és a befelé fordulás is jellemző rám, van amikor erőt gyűjtök és van, amikor a külvilágnak is megmutatom magam. Most az előbbi időszak van. Mikor eljöttünk a klubtól, kaptam egy ajánlatot Mezőkövesdről, ahol Kuttor Attilát nevezték ki vezetőedzőnek, ő hívott segítőjének. Viszont én éreztem, hogy más irányba vinne az életem, így csak annyit ígérhettem, hogy meggondolom a dolgot. Eljátszottam a gondolattal, majdnem azt mondtam, rendben, csináljuk, de végül alaposan megrágva a dolgot nemet kellett mondanom. Nem tudtam volna szívből csinálni, és ezt Attila is elfogadta és megértette. Nehéz időszak volt, munka és elfoglaltság nélkül, de jót tett, kisöpörtem minden negatívumot a fejemből. Edzek, fitten tartom magam, mellette pedig végzem az A-licences edzői tanfolyamot, melyet még a videotonos időszakban kezdtem el. Sokan mondták, ne hagyjam abba, és én is úgy érzem, szeretném befejezni annak ellenére hogy úgy gondolom, hogy nem lesz innentől kezdve edzői munkám, mert nem akarom, hogy legyen. Emellett pedig beiratkoztam egy sportvezetői képzésre, mert úgy érzem, képes lennék meghozni az olyan döntéseket, melyek a magyar, illetve a fehérvári futballnak segítenének hosszabb távon. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokat kell még tanulnom, de hiszek benne, hogy képes lennék nemzetközi szinten is elismert klubbá építeni a Videoton FC-t. Ismerem a fehérvári embereket, a Vidi szurkolóit, tudom, milyen klubra vágynak, milyen csapatot szeretnének Sóstón látni.
- Ez az inspiráció erősen összefügg az elmúlt évek tapasztalataival?
- Mindenképpen. Igazából csak hálás lehetek azokért a tapasztalatokért, amit a Videotonnál szereztem, mert van egy fajta hálám is a klub felé. Sok mindennel, sőt, szinte semmivel nem értettem egyet, de ez a fajta tapasztalat vitt a jelenlegi tanulmányaim irányába. Annyira szeretnék és tudom hogy tudnék is segíteni a fehérvári futballnak.
- Ezek szerint sportvezetőként, esetleg fehérvári sportvezetőként képzeled el a jövőt?
- Igen, határozottan. Vannak lehetőségek, nem szeretnék bemenni még a részletekbe, de van, ami kopogtat. Nagyon szeretnék egy olyan ember mellett dolgozni, akire felnézhetek, és olyan sportszervezethez szeretnék tartozni, ahol van Tisztelet, Stílus és Stratégia, ahol emberileg és szakmailag is tudok fejlődni. Hosszútávon nagy álmom vezetőként a Vidi, de nem mindenáron akarok ide tartozni - ezért is történt a szakítás -, sok mindennek kell változnia, és akkor sem biztos, hogy itt lesz a helyem. Ha sokat teszek érte, tanulok és tanulok, nap mint nap, akkor előbb-utóbb a megfelelő lehetőség meg fog találni.
