A nettó időpazarlás csimborasszója: ücsörgés az orvosi váróban
A nettó időpazarlás csimborasszója: ücsörgés az orvosi váróban
A nettó időpazarlás csimborasszója: ücsörgés az orvosi váróbanNapról napra furcsa emberkísérletek zajlanak a magyar orvosi várókban, és még csak nem is tudunk róla. Nemtől, kortól, származástól függetlenül zárnak össze teljesen véletlenszerűen embereket, hogy megvizsgálják: mit hoz ki belőlük egy-egy jelentősebb várakozás. Másra egész egyszerűen nem tudok gondolni, mert épp ésszel felfoghatatlan, ahogy elrabolják tőlünk azt, amiből a legkevesebb van: az időnket. Amikor az új iPhone már arcáról is felismeri tulajdonosát, addig mi egy műanyagszéken ücsörögve töltjük a hétfőink, keddjeink, szerdáink stb. meghatározó részét. Hahó, egészségügy! Hát senki nem nézett mostanában a naptárra nálatok? 2018 van. Valamit csak lehetne kezdeni azzal így, a robotika és okostelefonok hajnalán, hogy ne egymás nyavajáit elkapkodva, egymás aurájába belemászva kelljen várni a sorunkra a háziorvosnál.
– Jó napot kívánok! Ki érkezett utoljára a doktor úrhoz? Ki után következem majd? – Ez egy teljesen normális kérdés az orvosi várókban. Mármint nekünk normális. Amúgy nincs az a fejlett vagy utánunk loholó ország, ahol ilyen kőkorszaki módszerekkel próbálnánk megállapítani, hogy ki ki után következik majd a sorban. És egyben ez egy konfliktusforrás is, mert mire végül kiderül, hogy az akkor már egy ideje a legalább 27 fokosra felfűtött váróban, a biztonság kedvéért órák óta télikabátban aszalódó betegállományból ki érkezett utoljára, addigra könnyen kitörhet a pattanásig feszült unalomban egy kisebb vallásháború is.
Mert lássuk be, az orvosi váró a világ legunalmasabb helyeinek egyike. Itt aztán az égvilágon semmi nem történik. Adjunk hálát Guttenbergnek a könyvért, Steve Jobsnak meg az okostelefonért, hogy legalább ezekkel el lehet tölteni az időt. A felkészült versenyzők azonban nem csak úgy egyszerűen beállítanak a házirovos rendelőjébe. Nem. Ők időpontra érkeznek. Nem várnak, nincs idejük erre és tulajdonképpen lássuk be: nekik van igazuk.
Amikor egy-egy ilyen időpontos megérkezik a váróba, könnyen fel lehet ismerni. Ő nem vegyül a pórnéppel, nem ül le a seggtájékon barnára koptatott, karcos fehér műanyagszékre, hiszen neki időpontja van. Csak áll megbújva egy oszlop mögött és meredten nézi az ajtót. Fél négyre érkezett, 15:40-kor pedig kényelmetlenül fészkelődik, nézegeti az óráját, egyik lábáról a másikra áll. A hypo-szagú folyosón egymás mellett ülők szívébe gyűlölet költözik: Helló, ember! Mi már itt ülünk két órája.
A közös ellenségkép összeköt minket. Néhány perce még ölre mentünk azért, hogy ki ki után érkezett, és mégis hogyan képzeli valaki, hogy öt percre lemegy telefonálni vagy akárhova és ugyanoda ül vissza a sorba? Nem úgy van az! Most pedig itt van EZ, aki csak úgy besétál, majd a nevét kiabálják egyszer csak és bemegy. Előbb, mint bármelyikünk itt a vascsőre fűzött széksorban. Pedig mi aztán harcoltunk egymással, megbírkóztunk a másik szagával, és végső érvként már azt is egymás fejéhez vágtuk, hogy mi aztán azért vagyunk a sorban ülés istenének földi helytartói, mert köztudottan precíz német földről származtak az őseink. Bezzeg a másik csak egy részben örmény múltat tud felsorakoztatni, ott meg egyáltalán mi van? Hegyek? Na és akkor mi van?
Pedig ez az egész nem az örmény nő vagy a német férfi miatt van. Mégcsak nem is az időpontra érkező protekciós a hibás, hiszen neki legalább annyi esze volt, hogy előre próbálta minimalizálni a várakozási időt. Itt a gond az, hogy még mindig pont ugyanúgy zajlik minden, mint az évszázad elején. Mármint nem az éppen aktuális, hanem az előző évszázadra gondolok. Valaki kikiabál a szobából, a következő beteg meg becsoszog. Elképzelhető, hogy létezik ennél szofisztikáltabb megoldás is erre a problémára? Csak ez elképzelhető. Egy ideje ugyanis már kijöttünk a barlangból, a napokban pedig önvezető piros autót küldtünk (Made on Earth by humans) az űrbe, csak úgy. Hát akkor igazán lehetne valamit kezdeni ezzel a váróterem-dologgal is, nem?
Itt van például rögtön az internet, mint kézenfekvő megoldás. A Google Naptár és hasonló szoftverek korában mennyire szép és egyszerű is lenne, ha teszem azt negyedórás beosztásban láthatná minden páciens a doktor úr rendelési idejét, majd a számára megfelelő helyre egyszerűen csak beírná magát. A kevésbé online betegek pedig bejelentkezhetnének telefonon, az asszisztensek pedig ugyanúgy beírják őket ebbe a rendszerbe. Egy ilyen rendszerben az előzetes időpont nélkül érkezők lehetnének azok, akik azonnali ellátásra szorulnak, és a sor elejére kerülnének. Összességében valószínűleg ez a megoldás sem csökkentené teljesen nullára a várakozási időt, de lényegesen kiszámíthatóbbá tenné azt, valamint a betegek időbeosztását is.
Csak egy ötlet.
