Lóháton szép az élet! - 12 katona kritika
Lóháton szép az élet! - 12 katona kritika
Lóháton szép az élet! - 12 katona kritikaKülcsín
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás eseményeit számos film és sorozat dolgozta már fel, így igencsak mélyre kellett nyúlnia Hollywoodnak olyan sztoriért, amely már nem a könyökünkön jön ki. A projekt élére Jerry Bruckheimer híresen hírhedt producer került, aki az amerikai álomgyárat képviselve olyan legendás produkciókat hozott tető alá, mint a Beverly Hills-i zsaru, a Top Gun, a Bad Boys, az Armageddon vagy a Pearl Harbor.
Sajnos Bruckheimer sem a régi már, így manapság a Karib-tenger kalózai mozik mellett (viszonylag visszahúzódva) a sorozatok világában találta meg számításait. Tudtátok, hogy például az ő vigyázó szemei alatt készült a badass Lucifer? Nem? Én sem! Szóval a jó öreg Jerry Bruckheimer ismét megrázta magát és újabb, a névjegyéül szolgáló tesztoszterontól túlfűtött háborús filmet tett le az asztalra, amely a szeptember 11-i terrortámadás utóhatására koncentrál.
A rendezői feladatokat (kicsit hasraütés-szerűen) a rendkívül tapasztalatlan Nicolai Fugsligra (konkrétan a 12 katona az első AAA-s filmje az összesen két rendezéséből) bízta, így nem mondom, hogy bukásra volt ítélve a mozi, de mindenki árgus szemekkel figyelte, hogy mi fog kisülni a sztoriból. Még szerencse, hogy kéznél volt néhány hollywoodi fenegyerek...
Sztori
A 2001. szeptember 11-i terrortámadásra az USA-nak gyors ellencsapást kellett kieszközölnie, így a fiatal és tökös, ám háborút még sosem látó Mitch Nelson kapitány (Chris Hemsworth) és tizenkét fős elit osztaga az elsők között került bevetésre Afganisztánban, hogy aztán a helyi hadurat, Abdul Rashid Dostum tábornokot (Navid Negahban) kisegítve elfoglaljanak egy várost, Mazar-i Sharifot.
Az elit brigádnak a város elfoglalását előkészítő bombázást kell megszerveznie, ám ahogy az lenni szokott, soha semmi nem az előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlik, így a tizenkét katonának ténylegesen is fegyvert (és lovat) kell ragadnia a tálib erők ellen.
Karakterek
Ha a történet nem is a legerősebb, a 12 katona szép számmal vonultatja fel szupersztárok apraját-nagyját. Chris Hemsworth a kezdeti kételkedésem ellenére tökéletes választásnak bizonyult az ambiciózus és eltökélt fiatal vezető szerepére.
Azt viszont meg kell jegyezzem, hogy Chris Hemsworth esetében baromira nehéz elvonatkoztatni a marveles szerepétől (Thor), konkrétan minden filmkockában azt vártam, hogy mikor kapja elő elektromosságtól túlfűtött kalapácsát. És ez szerintem nem feltétlenül az én hibám. Hemsworth hozza a laza helyimenőcsávót, ám sajnos ennél többre nem nagyon képes. Szó se róla, a kedvenceim közé tartozik, de egydimenziós színész, így itt sem váltja meg a világot. Csak a szokásos.
A brigád tagjai között ott van még a mindig klasszis Michael Shannon, vagy az a Michael Pena, aki már-már lassan az összes háborús blockbuster örökös humorforrása. Szeretjük, imádjuk. Ezen kívül ki kell emelnem még a Dostum tábornok szerepében feltűnő Navid Negahbant is, aki végig remek párost alkot Hemsworth-szel. Sőt, voltak pillanatok, amikor Negahbannek köszönhettük, hogy nem fulladt teljes érdektelenségbe a show.
Összegzés
A 12 katona egy pöpecül összetákolt háborús dráma lett. Szándékosan írtam drámát, ugyanis bár Afganisztán háborús övezetébe látogatunk, igazi darálóba nemigen kerülünk. Ha mégis, akkor mindezt lóháton téve, úgy meg igencsak nehézkesen lehet városokat elfoglalni. A történet bár érzékeny témát boncolgat, nem tűnik képmutatónak. Persze itt is Amerika a király, de nem tolják úgy az arcunkba, mint mondjuk azt az Amerikai mesterlövészben tették.
Ezenkívül nincs semmi újítás, a film nem gondolja újra a háborús filmműfajt, ennek köszönhetően gyorsan el fogjuk felejteni, ám amíg nézzük, addig remekül szórakozunk rajta. Kicsit olyan érzésem volt, mintha az érdemi cselekményt tologatták volna, így kicsit elnyújtottnak tűnt az egész és ezen a több, mint két órás játékidő sem segített.
A 12 katona egy jó kis film lett volna pár évtizeddel korábban. Mondom, most sem rossz, de ha néhány évvel ezelőtt dobják ki, akkor már fel se tűntek volna a klisés párbeszédek és a repetitív, többnyire lóháton való küzdelmek. A műfaj szerelmeseinek egyszer mindenképpen ajánlós. A többieknek meg... néha jólesik ilyen filmeket is látni.
