Titánok harca - Bosszúállók: Végtelen háború kritika
Titánok harca - Bosszúállók: Végtelen háború kritika
Titánok harca - Bosszúállók: Végtelen háború kritikaKülcsín
Amikor a Marvel Studios 2008-ban elindította a Vasembert (Robert Downey Jr.) hódító útjára, akkor még valószínűleg senki sem sejtette, hogy a Marvel Filmes Univerzum (röviden MFU) a 21. század legmeghatározóbb popkulturális jelenségévé növi ki magát. Pedig, pedig... már a Vasember stáblistás jelenetéből is simán le lehetett szűrni, hogy bizony itt valami egészen egyedi és monumentális van készülőben. Persze a Marvelnél tisztában voltak, hogy mit csinálnak (már csak az volt a kérdés, hogy az emberek, hogy fogadják) és a Vasemberrel lefektették az első elemet a Végtelen háborúval záródó kirakóshoz.
A sikerre való tekintettel zsákszámra érkeztek a legkülönfélébb szuperhősök bemutatkozó darabjai, illetve számozott folytatásai: kaptunk egy hihetetlenül erős Hulkot (akkor még Edward Norton), majd a Vasember második etapja után földre szállt a mennydörgés istene, Thor (Chris Hemsworth), hogy aztán az igazságbajnok Amerika Kapitánnyal (Chris Evans), illetve Sólyomszemmel (Jeremy Renner) és Fekete Özveggyel (Scarlett Johansson) kiegészülve megalakuljon a Bosszúállók és két vállra fektessék a Földet fenyegető Chitaurit.
A Marvelnél az első fázis után sem hagytak alább a lendülettel és mindenre rálicitálva grandiózusabb, mélyebb és filmműfajilag is változatos mozikkal rukkoltak elő. A második fázist - csak úgy, mint az elsőt - Tony Stark (Vasember 3) vezette fel, amely alaposan megadta a kezdőlökést a soron következő szuperhősfilmekhez: amíg Thor sötétebb vizekre evezett, addig Amerika Kapitány a egy kémthrilleres alkotással (Tél katonája) borzolta a kedélyeket, amelyeket aztán A galaxis őrzőinek (hadd ne soroljam) kellett lehűteniük.
Zárásként természetesen ezúttal is összeállt a bosszútól szomjas brigád az Ultron kora erejéig, ahol már Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) és Vízió (Paul Bettany) is tiszteletét tette. A fázist egy hangyányi (ha-ha) heist-movie-val zárták, a Hangyával (Paul Rudd), amelynek köszönhetően már a kvantumvilágba is beleeshetünk.
A harmadik fázist már aztán tényleg minden idők legjobbjaként vezették fel, ennek örömére egy bivalyerős össznépi Polgárháborúval nyitottak, majd Doctor Strange (Benedict Cumberbatch) varázslata és az őrzők ökörködése (A galaxis őrzői vol. 2.) után Pókember (Tom Holland) is végre hazatért. Közben Thor a Ragnarökben egy teljesen más oldalát (picsogós) mutatta meg, majd a Polgárháborúban felvezetett Fekete Párduc (Chadwick Boseman) saját örökségéért szállt harcba. Mindörökké Wakanda!
Ezzel el is érkeztünk a szuperhősös filmek királyához, a filmhez, amely az összes alkotást összeköti, a létező Világot fenyegető legnagyobb veszélyhez, amelyet a Polgárháborúval bizonyított Russo fivérek (Joe és Anthony Russo) dirigálnak: Thanoshoz (Josh Brolin) és a Végtelen háborúhoz. És előzetesen elég annyi, hogy Thanos jött, látott és engem... hát, mondjuk úgy, hogy meggyőzött.
Sztori
Az a baj, hogy nagyon nehéz úgy elindítanom a sztorit, hogy abból aztán tényleg spoilermentes kritika kerekedjen, ugyanis a Végtelen háború már az első tíz percben akkora brainfuckkal indít, amely nagyban befolyásolja a későbbi eseményeket... azért megpróbálom.
Tehát, a Végtelen háború ott veszi fel a fonalat, ahol a Thor: Ragnarök stáblistás jelenete véget ért: Asgard a levegőben, a túlélők a Földre (amely Asgard pusztulásával védtelen lett) tartanak, amikor is az őrült titán, Thanos zászlóshajója, a II. Szentély bekebelezi őket. Itt aztán gyorsan kiderül, hogy Thanos egyetlen célja a Végtelen Kövek (összesen hat darab) begyűjtése és a Világ felének elpusztítása. Kellemes.
A nagy kavarodásban aztán Heimdall (Idris Elba) a Bifröst segítségével a Földre küldi Hulkot, alias Bruce Bannert (Mark Ruffalo), hogy figyelmeztesse az embereket és szedje össze a Bosszúállókat, ugyanis olyan veszéllyel néznek szembe, amelyből nem biztos, hogy élve jutnak ki. Banner szerencséjére Doctor Strange karjaiba hullik... jó-jó, befejeztem.
Karakterek
Hirtelen nem is tudom, hogyan kezdjem, ugyanis annyi karaktert kéne bemutatnom, hogy szerintem napokig is ellennék vele. A Marvel előzetesen bejelentette, hogy a Végtelen háborúban kábé negyven fontosabb hőst fog felvonultatni, így igen nagy volt annak a veszélye, hogy a szereplők valamilyen úton-módon elnyomják egymást.
Aztán jöttek a Russo-fivérek és egy huszárvágással rendet tettek közöttük, így mindenkinek annyi ideje és szerepe jutott amennyi pont tökéletes volt. Nem viccelek, ugyanis mindenki érezhetően jelen volt, mindenkiből kaptunk eleget, úgy hogy ez nem ment a többiek rovására. Szerintem hatalmas királyság lett!
Persze a rajongókban ott motoszkált a kérdés, hogy vajon hogyan sikerül-e megoldani a hősök nagy találkozóit, ebből kifolyólag a két Sherlock Holmes, alias Tony Stark és Dr. Stephen Strange hogyan jönnek ki egymással, illetve mi lesz Bruce Bannerrel és a Fekete Özveggyel, nem beszélve Amerika Kapitányról és a brigádjáról, ugyanis a Polgárháború után mindenki ment amerre látott. Szóval van itt összefésülnivaló bőven és előzetesen elég ha annyit mondok, hogy a Bosszúállók, akik idő közben szépen meggyarapodtak, hozták a kötelezőt és rajtuk semmi nem múlott.
Az egyetlen akiről tudni lehetett, hogy rajta áll vagy bukik a film az nem más, mint a Végtelen Köveket hajkurászó Thanos. Az elmúlt években a Marvel számos rosszarcot felsorakoztatott, ám egyik sem sikerült túl emlékezetesre.
Na, már most az a helyzet, hogy Thanost a valaha létezett legbrutálabb antagonistának harangozták be, akiről nem elég, hogy tudjuk legyőzhetetlen és kész, hanem bizony mélységet is kellett adni a karakternek, hogy megértsük motivációit. Ennek fényében, ha úgy nézzük Thanos a Végtelen háború igazi főszereplője, ugyanis minden szál nála ér össze.
Nem is csigáználak tovább titeket: Thanos egyszerűen eszméletlenre sikeredett. Nála tökösebb ellenfelet nem láttam még a Marvel Filmes Univerzumban. Higgadt, de közben egy eltökélt, érző lényről beszélünk, akinek ugyanúgy bejárjuk a belső útját, mint a korábbi filmekben a Bosszúállók minden tagjánál. Azt is mondhatom, hogy a Végtelen háború Thanosról szól, a többiek meg csak szépen asszisztálnak hozzá. Egyszerűen tökéletes.
Összegzés
Furán nehezemre esik ez a verdikt, ugyanis egy mondattal is lezárhatnám az egészet: csak azt hajtogatnám, hogy ez lett a legjobb szuperhősfilm és pont. A Bosszúállók: Végtelen háborúval a Marvel Filmes Univerzum a legerősebb és a legfontosabb filmjét tette le az asztalra, amelyet az IMDb-n elért számok is simán alátámasztanak.
Persze annak a veszélye, hogy a karakterek kioltják vagy elnyomják egymást Damoklész kardjaként lebegett a fejük fölött, de ezt is sikerült a maximumra pörgetniük és minden sallang nélkül megoldaniuk. Amikor kellett komolyabbra vizekre eveztek, amikor kellett jópofáskodtak, így a humorfaktor is rendben volt. Változatos cselekmény, változatos helyszíneken, a látvány pedig... ahogy egy elmés mondás tartja: ott van a szeren.
Minden percét élveztem és nem tudom, hogy hova fut majd ki a Thanos-sztori, de csak azért nem kapott 10/10-et, mert azt a soron következő Bosszúállóknak tartogatom. Végezetül pedig, Hölgyeim és Uraim, kijelenthetem: a Bosszúállók: Végtelen háború az eddig készült legkirályabb szuperhősfilm. Uzsgyi a moziba!
