Kő kövön nem marad - Rampage - Tombolás kritika
Kő kövön nem marad - Rampage - Tombolás kritika
Kő kövön nem marad - Rampage - Tombolás kritikaKülcsín
Dwayne 'The Rock' Johnson lassan átveszi Jason Stathamtől az ügyeletes 'kopaszkigyúrt' tökös csávó szerepét, így míg az utóbbiról nem sokat hallani mostanában, addig a Szikla simán kisajtol magából évi egy-két filmet. Persze ezek a mozik - még ha úgy is tűnhet, hogy egy lére mennek - rendkívül ügyesen vannak kiválasztva, ugyanis Mr. Johnson tökéletesen tudja, hogy mi áll jól neki, így a Rampage - Tombolás is olyan lehetőséget kínált, amelyben aztán reggeltől-estig feszülhet Colgate reklámokat megszégyenítő fogsor villantásokkal megfűszerezve.
Mondjuk a rendező személye is csábító lehetett, ugyanis Brad Peytonnel már a harmadik produkciójukat hozták tető alá: a Rampage - Tombolás mellett az Utazás a rejtélyes szigetre és Törésvonal is a közös munkájuk gyümölcse, nem beszélve a 2020-ra belőtt Törésvonal 2-ről, amelyben ismét a Világ sorsa lesz a tét, amolyan Sziklásan.
A videójáték adaptációkról bővebben már korábban nyilatkoztam... ja, igen, merthogy a Rampage is egy videójáték adaptáció. Én is meglepődtem hidd el, de a Donkey Kong sikerét meglovagolva a Midway 1986-os játéka fordított a jól bevált recepten és ezúttal neked kellett óriásszörnyeket irányítanod, akikkel aztán mindenféle finomságokat művelhettünk természetesen az emberiség kárára.
És ha már a videójáték adaptációk másodvirágzásukat élik, akkor miért ne filmesítenének meg egy szinte senki által nem ismert, amúgy sem túl tartalmas oldschool játékot. Logikus nem?
Sztori
Az emberiség hatalmas tudományos áttörés szélén áll, ugyanis nem mással, mint genetikai manipulációval kívánják meggyógyítani a beteg embereket. Persze ehhez előbb a szegény állatokon kell kísérletezni, amibe az első adandó alkalommal hiba csúszik és azon kapjuk magunkat, hogy az állatidomárként dolgozó és a gorillák jelbeszédét tökéletesen ismerő exkommandós, Davis Okoye (Dwayne ‘The Rock’ Johnson) barátja, George, az óriásira nőtt albínó gorilla után ered, hogy aztán együtt mentsék meg Chicagót.
Karakterek
Dwayne 'The Rock' Johnson színészi játékát összességében nehéz megítélni, ugyanis majd minden filmjében ugyanazt a 'helyimenőcsávó' szerepet hozza, ám azt csont nélkül, így méltán vált az elmúlt évek egyik legnépszerűbb színészévé. Az más kérdés, hogy ezek a szerepek nem dolgoztatták meg, ám tisztán lehet látni a fejlődést és például a Nagypályásokban is mutatott már érdemi dolgokat. Persze voltak próbálkozások mélyebb szerepekben is, de azok a karrierje elején még nem igazán álltak jól neki, így most már tényleg jöhetne valami keményebb dió is.
Mondjuk ha Mr. Johnson megelégszik ennyivel, akkor karakterszínészként így is impozáns karriert futhat be, de szerintem sokkal több van benne, mint amennyit a Rampage-ben is láthattunk, ugyanis pár keménykedős beálláson és a szokásos jópofáskodáson kívül nem sok mindent mutatott.
Hatalmas tisztelet Jeffrey Dean Morgannek, hogy bevállalta ezt a filmet, az ő jelenetei simán viszik a prímet és ha már színészi játékról beszélünk, akkor az övé volt az egyetlen értékelhető is. Rajta kívül még Naomie Harris is üde színfoltot hozott, ám szépsége nagyobb hatást gyakorolt rám, mint az alakítása.
Összegzés
Kimondhatjuk, hogy a rebootolt Tomb Raider után itt van még egy nézhető film, amely a gamerek egyik játékát adaptálja a nagyvászonra. Ne számítsatok mély karakterekre, érdemi cselekményre vagy frappáns párbeszédekre, mert ilyeneket a film csak nyomokban tartalmaz, ám cserébe olyan rombolást és pusztítást kapunk, amelytől garantáltan a padlón koppan az állkapcsunk. És vannak böszme nagy szörnyek is, amelyeket ha nem is mindig értünk, hogy mi fán teremtek, de legalább nézni jó őket. Látványból jeles.
A Tűgyűrű: Lázadás és a Bosszúállók: Végtelen háború között félúton tökéletes választás, ha valaki a zúzósabb mozikért van oda és összességében azt is kijelenthetem, hogy én is pozitívan csalódtam. Na, ilyennek kell lennie egy hamisítatlan popcornmozinak, amelyen az is érződik, hogy profi filmesek készítették.
