6 hónapnál régebbi cikk

Amerikába jöttem 2 (Coming 2 America) kritika: Eddie Murphy még mindig jópofa, de összehozta a valaha készült legfeleslegesebb folytatást
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mafab/Paramount Pictures
Amerikába jöttem 2 (Coming 2 America) kritika: Eddie Murphy még mindig jópofa, de összehozta a valaha készült legfeleslegesebb folytatást

A Paramount Pictures derűlt égből villámcsapásként jelentette be a ‘90-es évek egy legnagyobb durránásának a folytatását, az Eddie Murphy fémjelezte Amerikába jöttem 2-őt, amely az eredeti gárda színe-javával készül megdobogtatni a rajongok szívét. Nézzük, hogyan teljesített nálunk az Amerikába jöttem 2! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Eddie Murphy egyértelműen gyerekkorom egyik kedvenc színésze volt. Ahol felbukkant, ott garantáltan kő kövön nem maradt, nem mellesleg olyan kisugárzással rendelkezett, és olyan egysorosokat durrogtatott, hogy még annak is mosolyra görbült a szája, aki nem nagyon kedvelte a humorosabb töltetű darabokat. Felpörgetett, ami után újra és újra Murphy alkotásait akartam nézni.

Nos, ez a fajta varázs, ahogy egyre idősebb lettem, úgy szorult a háttérbe, és nem feltétlenül azért, mert Eddig Murphy felhagyott volna a filmezéssel, sőt, ugyanolyan elánnal forgatta egy kaptafára készülő mozijait. 

Sokkal inkább azért, mert amíg ezek a sokszor infantilis poénok a ‘90-es években még az újdonság erejével hatottak, addig jó pár évvel később már nem feltétlenül állták meg a helyüket.

Ha évekig ugyanazt a viccet mondogatják nektek, akkor egy idő után nemhogy nem nevettek rajta, hanem egyenesen melegebb éghajlatra küldenétek a jópofáskodót, nemde?

Ettől függetlenül ne vegyük el Eddie Murphy érdemeit, ugyanis számos olyan alkotással örvendeztette meg rajongóit, amelyek elcsépelt poénok ide vagy oda, mind a mai napig rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni.

Többek között ilyen produkció a Norbit, a Bölcsek kövére, a Beverly Hills-i zsaru (aminek nemsokára érkezik a negyedik felvonása), a Dr. Dolittle, az Én, a kém, és az Amerikába jöttem, amelyről valamiért azt gondolta a Paramount Pictures, hogy 33 év után megérdemelne egy folytatást. De minek?

 

Sztori

Akeem koronaherceg (Eddie Murphy) és felesége, Lisa McDowell (Shari Headley) éppen harmincadik házassági évfordulójukat ünneplik, amikor Zamunda trónörökösét apja, Jaffe Joffer király (James Earl Jones) halálos ágyához hívatják.

Ott aztán Baba sámánnak (Arsenio Hall) köszönhetően kiderül, hogy Akeemnak három lánya mellett egy fia is született, ám nem Lisától, hanem az egy prostituálttól, akit még a jó pár évvel ezelőtti New York-i feleségkeresés során jó barátja, Semmi (szintén Arsenio Hall) szervezett be neki.

Persze Akeem semmire nem emlékszik az éjszakából, ugyanis a leányzó bedrogozta őfelségét, de a királyi kuruzsló szentül hiszi, hogy a queensi suhanc, az ő csemetéje.

Így hát Akeem és Semmi ismételten Amerika felé veszik az irányt, hogy becserkésszék a herceg mostoha fiát, és rávegyék, Zamundába tegye át a székhelyét, máskülönben a hagyományok szerint a szomszédos ország, a rendkívül kreatív Szomszédia diktátora, Izzi tábornok (Wesley Snipes) lesz a trón jogos várományosa.

 

Karakterek

Az Amerikába jöttem 2 szinte csont nélkül ugyanazokkal a figurákkal operál, mint tette 33 évvel ezelőtt. És az a poén, hogy még ugyanúgy is néznek ki - mintha egy napot sem öregedtek volna. Pedig, pedig. Na, ez varázslat!

Eddie Murphy, az Eddie Murphy, ehhez nem igazán tudok mit hozzáfűzni. Ezúttal is lubickol a zamundai herceg, meg még ki tudja hány karakter szerepében - az IMDb szerint ő játszotta még Clarence-t, Sault és Randy Watsont is, de érzésem szerint jóval többről van itt szó. A karizmája még mindig a régi, úgy is mondhatni, hogy az Erő vele van, így igazán jó érzés volt újra képernyőn látni.

A másik nagy mágus, Arsenio Hall is rendesen odatette magát, ő is több figuraként csillogtatja meg tehetségét, ám mindig is Semmiként nyújtott igazán emlékezetes produkciót.

Ezen kívül nem mehetek el szó nélkül James Earl Jones mellett sem, akinek minden perce ajándék, az Akeem herceg fiát játszó Jermaine Fowler, illetve lányát megtestesítő KiKi Layne is üde színfolt volt, és Wesley Snipes ökörködése is simán belefért a buliba.

 

Összegzés

Nos, azaz igazság, hogy az Amerikába jöttem 2-vel elvoltam, mint a befőtt, bár ez szerintem nem feltétlenül az alkotás minőségének köszönhető, hanem annak, hogy mivel nincsenek nyitva a mozik, mostanában igencsak kevés filmes inger ért engem. Így még olyan produkcióknak is tapsikolva örömködök, amelyeket máskor nagy ívben elkerültem volna.

Jó, mondjuk az Amerikába jöttem 2-őt normál esetben sem hagytam volna ki, mi több, szinte biztos vagyok benne, hogy ha nem streamingen (Amazon Prime Video), hanem szélesvásznon tárják a nagyérdemű elé, nagyobbat ütött volna. Ha más miatt nem is, a mozifeeling miatt tuti.

De így, ebben a formában igencsak izzadságszagúnak tűnt, még úgy is, hogy amúgy voltak parádés pillanatai, de ezek sokszor eltörpültek a kínos poénok mellett. Azokon is kuncogtam, de inkább kínomban, mint örömömben.

Emellett természetesen óriási élmény volt újra elmerülni az Amerikába jöttem világában, a képek gyönyörűek, a jelmezek pöpecek, és hogy fülig érjen a szánk, szinte (ha nem) az összes szereplőt visszahozták az első etapból - igen, még Babart, az elefántot is.

Aminek amúgy tényleg örültem, de ennek a nosztalgiázásnak köszönhetően végig az érződött, mintha már-már görcsösen próbálnák azt a zseniális hangulatot megteremteni, mint amit 33 évvel ezelőtt sikerült.

Annyira erőlködtek a készítők, hogy amire ellőtték az összes puskaporukat, vége is lett a filmnek, és közben lényegében azt sem tudtam, mi is történt valójában. Ja de, az ifjú trónörökös kiszabadult a gettóból, hogy aztán valami humoros bugyuta megjegyzés társaságában mindenre jól rácsodálkozzon. Aha. Valahogy fordítva ez nem működött.

Pedig aztán az Amerikába jöttem 2-ben bőven volt potenciál, nem hiába várta lélegzetvisszafojtva a fél világ, csak éppen a mindenkinek megfelelősdi most fordítva sült el. Kevés volt az újdonság, az eredeti ötlet, ami pedig feldobta volna a sztorit, lógva maradt a levegőben, így lényegében a régi motorosok és az újoncok is csalódni fognak benne. Sajnos.

Ettől függetlenül nyugodtan lessétek meg, ahogy mondani szokás: egynek jó lesz, de ne csodálkozzatok, ha majd utána egyből az első részt akarjátok látni, mert az az igazi Amerikába jöttem. Ez egy indokolatlanul modernizált, gyenge másolat.

10/5 - Az Amerikába jöttem 2 helyenként szórakoztató, a nosztalgiafaktor az egekben, de akkor sem értem, hogy mi szükség volt erre?

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek