A tojásfestés ősi titkai
A tojásfestés ősi titkai
A tojásfestés ősi titkaiRadetzky Jenőné Csilla és Borsos Márta évek óta tartanak tojásfestő műhelyeket a fehérvári Kézművesek Házában húsvét előtt, mely tojásfestő maratonnal zárul idén is. Tavaly is meglátogattuk őket, hogy kiderítsük, hogyan festhetünk profin húsvéti tojást.
Mindehhez persze nem elegendő egyetlen foglalkozás, sőt, ahogy elmondták, az ember még évtizedek múltán is láthat, tanulhat újat. „Persze ért már engem is olyan meglepetés, hogy valaki először jött a foglalkozásra, leült, és rögtön szebbet készített, mint én! Már harmincöt éve ismerkedem ezzel a tevékenységgel – árulta el Márta. – Tanárként minden évben festettem húsvéti tojást a gyerekekkel. Amikor Gyimesben jártam jó három évtizede, ott kaptam kedvet hozzá igazán. Azután évekig jártam mindenféle szakkörökre, képzésekre. De valahogy soha sem sikerült igazán ugyanúgy. No nem mintha eltitkoltak volna valamit, csak annyira ösztönösen művelik már ők ezt, hogy azt nehéz eltanulni. Például évekbe telt, mire rájöttem, hogyan töröljem le úgy a kész tojást, hogy ne jöjjön le a festék is vele együtt.”
Radetzky Jenőnét szintén a nyolcvanas évek óta foglalkoztatja a tojásfestés, tojásírás művészete. „Sokszor elgondolkodom rajta, hogy az ünnepek valódi tartalma mennyire el tud veszni a formalitások mögött. Ezért mindig fontosnak tartom elmondani, akárkinek beszélek a tojásfestésről, hogy a húsvét Jézus szenvedésének, halálának, feltámadásának ünnepe. Ehhez nagyon sok szokás kapcsolódott, már a kereszténység előtti időkben, a pogányoknál is. Hiszen a tavasz beköszönte, a természet megújulása ehhez az időszakhoz köthető. Maga a tojás is az újjászületés jelképe, megtestesítője. Ezért történt aztán, hogy a keresztény hitvilág is beemelte a szimbólumai közé, és a kereszténységnél a feltámadt Jézust jelképezi. De a régi eredetmondákban is nagyon sok helyen szerepel a tojás, a finneknél, indiaiaknál is. Hogy a tojás a felső világ és az alsó világ szimbóluma, sárgájából a nap lett, fehérjéből a föld.”
Radetzkyné Csilla elmondta, a gyimesi elzárt zsáktelepüléseken, világtól elzárt helyeken gyönyörű szép, ősi, régi minták maradtak meg. A tojás színe hagyományosan majdnem mindig a piros volt, akárcsak Krisztus vére.
„A falvakban ez a hétköznapok része volt, a fiatalok már pici korukban megtanulták a tojásfestés technikáját. De persze akadtak jelesebb tojásíró asszonyok, akikhez fordulhattak, ha igazán szépet akartak. Az asszonyok összegyűltek egy-egy háznál nagypéntek délután, készítették a hímes tojásokat. Ami persze akkor főtt tojást jelentett kizárólag! Hiszen örültek, ha a böjt után végre az is az asztalra kerülhetett!”
A díszítéséhez egészen primitív eszközöket használtak (erről is írtunk bővebben tavalyi cikkünkben). Festéshez pedig nem a mai tojásfestékeket, hanem növényi festékeket, például fagyalt vagy vöröshagyma héját.
Praktikák, hogy minél szebben díszíthessük a tojást:
Érdemes először nagyon enyhe mosogatószeres vízzel lemosni, hogy ne legyen zsíros a héja.
Az ecet oldja a tojás mésztartalmát, ezért festés előtt ne azzal akarjuk leszedni róla a zsírréteget! A minta felvitelét inkább méhviasszal végezzük, mint gyertyaviasszal, mert előbbi lassabban köt meg, szebben lehet vele dolgozni.
A viasszal megírt tojásokat ne tegyük forró vízbe, hidegen fessük, mert szétfolyik rajta a viasz.
