Ínyencek a városi patkányok? - Óvatosan bánjunk az ételmaradékkal
Ínyencek a városi patkányok? - Óvatosan bánjunk az ételmaradékkal
Ínyencek a városi patkányok? - Óvatosan bánjunk az ételmaradékkalA Pixar stúdió produkcióinak sorában nyolcadikként, 2007-ben jelent meg a L'ecsó című animációs film, mely egy Remy nevű patkány történetét mutatja be, aki rágcsálóként próbál érvényesülni a séfek világában. Mivel családi meséről beszélünk, természetesen viszontagságos úton ugyan, de sikerül is neki.
Nos, úgy tűnik, a történetnek van alapja, legalábbis ami a városi patkányok ínyencségét illeti. A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált egy tanulmányt a kanadai Trent Egyetem és az angliai Manchesteri Egyetem kutatóiból álló csoport, amelyben az 1790 és az 1890 közötti időszakban a Torontóban élt patkányok étkezési szokásainak alakulását vizsgálták. Bár elképzelni is nehéz, milyen módszerekkel vizsgálható egy 200 éve eltávozott rágcsáló étrendje, azért nem is olyan bonyolult: a szakemberek első lépésben molekuláris vizsgálatnak vetették alá a patkányokat, hogy kiszűrjenek minden egyedet, amely nem a vándorpatkányok (Rattus norvegicus) közé tartozott, majd szén- és nitrogénizotóp-elemzéssel tanulmányozták a patkányok csontjainak proteintartalmát. A vizsgálatokból kiderült, hogy a városban élő patkányok egészen más étrendet követnek a vidéken élő fajtársaikhoz képest.
Természetesen nem arról van szó, hogy a L'ecsó című filmhez hasonlóan elképesztően finom ratatouille-t (hagyományos francia főtt zöldséges étel, a magyar lecsóhoz hasonló, cukkini hozzáadásával) főznek. Sokkal inkább az összegyűjtött és elfogyasztott élelmek között keresendő a különbség. A városi patkányok ugyanis rengeteg húst fogyasztanak, ez teszi ki étrendjük jelentős részét, míg a vidéken, falvakban élő társaik alig vagy szinte egyáltalán nem fogyasztanak húst. Mondhatni, a vidéki patkányok erősen vegetáriánus étrendet követnek. Ennek oka lehet, hogy a vidéken élő állatoknak sokkal több versenytárssal és ellenséggel (kutya, macska, mosómedve, róka vagy épp borz) kell megküzdeniük az eleségért, mint városi társaiknak, így jóval szűkebbek az étkezési lehetőségeik. A városi egyedek ellenben egyrészt kevesebb vetélytárssal találkoznak, másrészt sokkal bővebb búvóhely választékból válogathatnak, ráadásul koncentráltabban jutnak hozzá az emberek által kidobott maradékokhoz.
Summázva a tanulmány tanulságát, ha nem kötelező, ne dobjuk ki az ételmaradékokat a kukába. Használjuk fel a maradékokat valami új étel megalkotásában, vagy ha már mindenképpen meg kell szabadulnunk a tányéron maradt ételektől, tegyük azt körültekintően. Néha ilyen egyszerű dolgokkal is hatással lehetünk folyamatokra, jelen esetben a városokban élő patkánypopulációk szabályozására.
