November 22-én mutatják be a Fejér megyei Nemes Anna Előled című könyvétNovember 22-én mutatják be a Fejér megyei Nemes Anna Előled című könyvét
Nemes Anna Dunaújvárosban kezdte pályafutását, majd Székesfehérvár érintésével gyorsan áttette székhelyét a fővárosba, ahol aztán minden lépcsőfokot megmászva végül megtalálta álmai munkáját: az ATV, és manapság már az ATV Spirit híradósaként nap mint nap első kézből tájékoztatja az embereket a legfrissebb eseményekről.
Anna azon túl, hogy híradózik, riporterként is járja az országot, a Hazahúzó című turisztikai műsor mindig a szíve csücske marad. Emellett belekóstolt már a különböző rendezvényeken való műsorvezetésbe is, illetve önkénteskedést is vállalt a Tábitha Gyermekhospice Házban, ahol az évek során számos jótékonysági akcióban vett részt. Nemrég pedig a rádiózás is az élete része lett: a Spirit FM Könyvmustra című sorozatának műsorvezetőjeként az irodalom világáról kérdezi az írókat és költőket.
Természetesen áldozatos munkája nem maradt észrevétlen, így a februárban lebonyolított Szóvivők bálján sajtódíjjal jutalmazták.
Ahogy Annával való interjúnkból is kiderült az írás nagy szenvedéllyé vált az életében, olyannyira, hogy nemrég jelentette be Facebook-oldalán, hogy elkészült az első regénye, amely Előled címmel kerül a boltok polcaira. Persze a könyvmegjelenéshez bemutató is dukál, így november 22-én, pénteken 17:00-tól a budapesti Örkény István Könyvesboltban láthatják és forgathatják kezükben először az alkotást a könyvszeretők.
Hogy tisztább képet kapjunk az Előledről, Nemes Annával beszélgettünk:
Milyen érzés az első regényed bemutatóját várni?
Izgulok. Elengedtem a szöveg kezét, és félek, hogy mi vár rá. Híradósként megtanultam, hogy a szöveg sokkal fontosabb nálam, hiszen kizárólag azért ülök a stúdióban, hogy átadjam a nézőknek az aznap történt legfontosabbakat. Most is van egy történet, amit átadok, de ezen két évig dolgoztam, közel van hozzám, ilyen szempontból nagyon más ez, mint a híradós anyagokkal kapcsolódni vagy éppen elválni. Mindenesetre eljött az a pillanat, amikor a legnagyobb alázattal útjára kell engednem a regényt.
Nem egy vidám történet, amit feldolgoztál.
Semmilyen szempontból sem az. Nem titkolom, hogy bizonyos vonatkozásban rólam szól. A nagymamám lassan kilencvenhárom éves, nagyon beteg, és nagyon nehéz látni, ahogyan halványodik, fogy belőle az élet. Tehát szól egyrészt erről a fájdalomról. Ugyanakkor újságíróként régóta foglalkoztat a családon belüli erőszak ügye, és úgy éreztem, többet tudok tenni ellene, jobban tudok szólni róla, ha regény formájában teszem meg.
Aki a kezébe veszi a könyved, mire számíthat?
A rövid válaszom az, hogy egy magányos lány nagyon gyötrelmes történetére. A kicsit hosszabb az, hogy egy olyan lány kalandos utazására, akit nem csak elhagy a szerelme, de napról napra közeledik a pillanat, amikor elveszíti az idős nagymamáját. Rajtuk kívül a lánynak gyakorlatilag senkije nincs, hogy miért, azt most nem árulom el, de nem azért, mert hatásvadász vagyok, hanem mert valójában ennek a felgöngyölítése a könyv lényege.
Kiknek ajánlod?
A legjobb barátnőm édesapja az első olvasóim között volt, és azt írta, megrázta. Az egyik barátnőm azt mondta, szeretett Eszterrel kávézni Szarajevóban. Volt, aki azt kérdezte, mitől fontos Eszternek a fiú, akihez beszél a regényben. Szóval nehéz a kérdés, mert eddig minden olvasó máshogy szűrte át magán a szöveget, és ez olyan jó érzés.
Annyira jó érzés, hogy lesz folytatás is?
Szeretném, ha lenne.