BLG: „A filobiblio-terápia minden nyitott és kereső embernek érdekes lehet”
BLG: „A filobiblio-terápia minden nyitott és kereső embernek érdekes lehet”
BLG: „A filobiblio-terápia minden nyitott és kereső embernek érdekes lehet”Amikor egy emberként húzta be a fogyasztói társadalom a kéziféket a koronavírus-járvány miatt, érezhető volt, hogy mindenki megpróbál az interneten helyet csinálni magának. Sokan megpróbálták egy az egyben átmenteni a platformra a korábban teljesen offline nyújtott szolgáltatásukat, így jöttek létre olyan nyakatekert és izzadságszagú megoldások, melyekről tényleg másodpercek alatt derült ki, hogy a tiszavirágnál is tiszavirágabb életűek, vagy ha úgy tetszik: hamvában holtak. Láttunk beleállni a földbe így színházi előadásokat, dj-szetteket, de különböző látszólag alaposan kifundált szolgáltatásokat is.
Kevesen döntöttek úgy, hogy a gyors siker helyett inkább a lassú, de alapos építkezést választják. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy nekik lehet hosszú távon igazuk. Bialkó László Gergő, az fmc.hu korábbi szerzője egy ilyen vállalkozásba fogott: saját ötlete nyomán aprólékosan építkezik. Állítása szerint amit kitalált egyedi, mások ehhez hasonlóval nem kísérleteztek, de legalábbis nem tud róla. A filobiblio-terápia neve elsőre ijesztő lehet, pedig valójában nem az. Egy baromi érdekes dologról van szó.
– Maga a kifejezés egy saját találmány, de nem is biztos, hogy a legjobb – válaszolja BLG arra a kérdésre, hogy mi is ez az egész. – Most is gondolkodom valamilyen más, trendibb elnevezésen. Arra viszont tökéletes, hogy leírja, mit is csinálok, vagyis csinálunk.
– Oké, akkor haladjunk apránként: mi az ötletedben a filo?
– A filo kifejezés a filozófiára utal. Létezik például filoterápiás csoport, vagy léteznek filozófiai tanácsadók, akik a filozófia módszertanát és a filozófiai tartalmakat használják arra, hogy segítsenek embereken. Fontos megjegyezni, hogy ezekben az esetekben nem pszichoterápiáról vagy orvosi terápiákról beszélünk, bár ezek kiegészítője is lehet egy-egy ilyen csoportfoglalkozás.
– Mi a biblio?
– Létezik egy olyan módszer, amit biblioterápiának, vagy sokszor Magyarországon irodalomterápiának mondanak. Ezt általában könyvtárosok csinálják és arról szól, hogy különböző könyvek, regények és novellák segítségével beszélgetnek egymással az emberek. Nem magyar órát kell elképzelni, itt nem arról van szó, hogy "mire gondolhatott a költő?", hanem hogy az adott mű kapcsán például ki melyik szereplővel képes azonosulni. Az ilyen formán kibontakozó beszélgetés aztán lehetőséget teremt arra, hogy az emberek megnyíljanak és saját személyes dolgaikról is könnyebben beszéljenek.
– És a terápia? A szó jelentése valaminek a kezelése, illetve a panaszok megszüntetése. Esetetekben is erről van szó?
– Valóban, a terápia szót ma már inkább az orvoslással kapcsolatban emlegetik a legtöbbet, a görög therapeia szó viszont még gondoskodást is jelentett. Az antik görög világban például a filozófia nem csak azt jelentette, ahogy nagy elmék gondolkodtak a világ nagy kérdéseiről, hanem azt is, hogy nagyjából ennek megfelelően is éltek. Vagyis a filozófia sokkal inkább egy mindennapi tevékenység is volt, amely segített az életminőség jobbításában. Ma a filozófiát sokan úgy képzelik, hogy ez valami nagyon elvont dolog, amiről akadémikusok vitatkoznak. Valóban van egy ilyen szintén nagyon fontos része a filozófiának, ugyanakkor jó ha tudjuk, hogy nem csak ebből áll, hiszen minden ember keresi az értelmet az életében. (Persze ettől még nem lesz mindenki filozófus.)
Ha innen közelítünk a filozófia felé, akkor könnyen találhatunk olyan irányzatokat és iskolákat (pl.: sztoicizmus, egzisztencializmus, buddhizmus stb.), amelyek nem csak hogy keresik a válaszokat a lét nagy kérdéseire, hanem kínálnak is valamilyen szellemi és/vagy spirituális utat. Meglátásom szerint ez nem csak arra jó, hogy intellektuálisan tágítsuk a látókörünket, de arra is, hogy kicsit mélyebben gondolkodjunk önmagunkról és a minket körülvevő világról. A terápia nálunk valahol itt érhető tetten: egy egymást segítő önfejlesztő csoport vagyunk.
– Ez most itt legalább tíz mondat volt eddig. Ennél rövidebben hogyan tudnád megfogalmazni az ötlet lényegét?
– A mi filobiblio csoportunk ezt a két szegmenst (flio és biblio) gyúrta egy picit egybe. Egy könyv, egy novella, egy gondolat, vagy akár egy film is lehet az alapja minden foglalkozásunknak, de általában olyan művekről szól, amikben valamilyen módon megjelenik a filozófia is.
– Azoknak is érdemes csatlakozni, akik esetleg korábban még nem találkoztak ilyen mélységben a filozófiával? Vagy azért nem árt, ha legalább néhány előzetes kapcsolódási pont már volt a téma irányába?
– Annak érdemes csatlakozni, aki nyitott és kereső ember. A többi nem érdekes. Nem egyetemi tanulócsoport vagyunk vagy főiskolai szeminárium. Az nem árt, ha van már valamilyen kapcsolódási pont, de egyáltalán nem feltétel. Próbálok én is olyan könyvekkel előrukkolni, amik nem az akadémiai filozófia kategóriába esnek. Eleve inkább azokat a filozófusokat részesítjük előnyben, akiknek irodalmi munkásságuk van, vagy akiket az irodalom is számon tart. Nietzsche, Sartre, Camus jó példa erre, de vannak olyan írók is, akik elsősorban írók, és a műveikben csak megjelenik valamilyen a filozófia, például az immár Nobel-díjas Olga Tokarczuk.
– Miről fog szólni a következő, sorozatban a negyedik szeánsz?
– Ez most azért is lesz érdekes, mert első alkalommal olvasunk primer szöveget filozófustól. Bár Schopenhauer a jól író filozófusok közé tartozik, úgyhogy szerintem nem lesz gond. Az első nyugati filozófus volt, aki a modern korba beemelte a szerelmet is a filozófiai témák közé. Ezzel kapcsolatban nemrég egy nagy kiadó kiadta A szerelem metafizikája című munkáját. Erről fogunk beszélgetni, ami szerintem már sokkal személyesebb is lesz, ugyanakkor sejtésem szerint koránt sem lesz túl romantikus...
– Miért nem?
– Schopenhauert alapvetően pesszimista filozófusként tartják nyilván, az egész rendszerét arra építette fel, hogy az élet alapvetően egy nagy rakás szenvedés, a szerelem pedig az emberi fajfenntartás eszköze. Nem véletlenül fordították úgy korábban ezt a művet, hogy A nemi szerelem metafizikája.
– Karanténban született ötletről van szó, vagyis egyelőre virtuálisan zajlanak az összejövetelek is. És bár még csak pár hetes az egész, ilyenkor azért az ember már elkezd azon gondolkozni, hogy az eddigi tapasztalatok alapján hova lehet kifuttatni a projektet. Te hol jársz? Mi lehet ebből szerinted?
– Azt látom, hogy valamilyen fokú kereslet van erre, és hogy eddig nincs benne csalódás: lásd, visszatérnek, akik már voltak, de újak is jönnek. Az első lépcső evidensen a rendszeres személyes jelenlét, vagyis hogy kilépjünk az online térből. A második lépés az lenne, hogy az itt gyűjtött tapasztalatok alapján lehetne indítani valamilyen szintű filozófiai praxist. Még nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy olyan mesterszakon fogom most tanulmányaimat folytatni, ahol például mutatkozik erre nyitottság, mármint arra, hogy valamilyen szellemi műhely keretében a gyakorlati filozófiának is adjunk teret.
Nemrég aztán egy metamodern kávéházakat szervező nemzetközi közösség is megkeresett, hogy lehetséges együttműködési pontokról beszéljünk. De nem ismerem az út végét, egyelőre csak azt tudom, hogy én jól érzem magam ezen a úton, egyre jobban, és ezzel talán nem vagyok egyedül.
A Szelíd Buddha filobiblio csoporthoz a Facebookon lehet csatlakozni. A sorozatban következő negyedik szeánsz június 3-án, szerdán 19 órakor kezdődik.
