Lassítsál már, ember! - A fehérvári autós közlekedés margójára
Lassítsál már, ember! - A fehérvári autós közlekedés margójára
Lassítsál már, ember! - A fehérvári autós közlekedés margójáraBiztos vagyok benne, hogy ti is találkoztatok azzal a jelenséggel, amikor minden közlekedési szabályt betartva csordogáltok a legnagyobb forgalomban, és valaki úgy a seggetekre tapad, hogy egy hajszál sem férne be a két járgány közé, majd miután megelégelte a “tötymörgést” hangos szitkozódással megfűszerezve megelőz titeket.
Na, nagyon sok esetben pont az ilyen mindenhova rohanós sofőrök miatt következnek be a balesetek, mert a drága delikvens a folyamatos hisztizések és agyeldobások közben egyszer nem méri fel rendesen az előzési távot, és a nagy sietés közben könnyen ledurranthat egy másik, VÉTLEN autót, netalántán villanyoszlopot, vagy csak szimplán az árok partját.
Kérdem én: megéri életekkel (ilyenkor a sajátod és más élete is kockán forog) játszadozni csak azért, hogy pár perccel korábban odaérj a célállomáshoz?
Bár szerencsére nem kell hosszabb távokat (naponta húsz kilométer) megtennem a halálútnak is becézett 81-es főúton, de ilyen rövidke idő alatt is nap, mint nap azt tapasztalom, hogy az emberek nagy általánosságban nem bírnak magukkal, és azt hiszik, hogy az autópályán vannak, ugyanis nekik áll feljebb, ha kilencven kilométer per órával (ennyi a megengedett sebesség) merészelek közlekedni.
És akkor tudjátok, hogy mi jön: seggrezárás, leszorítás, hirtelen kivágódás, majd sok esetben szerencsével történő besorolás. Ezek a manőverek több veszélyt is rejtenek magukban, a legtöbbjüket ismerjük is, mint a rosszpénzt:
- Ugye, ha valaki nagyon rád tapad, és hirtelen fékezned kell különböző problémák miatt, akkor könnyen a hátsó lökhárítódon végezheti,
- Aztán előfordulhat az is, olyan előzésbe kezd a türelmetlen egyed, hogy nem tud visszacsatlakozni a sávjába (mert mondjuk sok a kamion, és a nagyobb járművek nehezebben tudnak gyorsan helyet szorítani neki), ekkor frontálisan ütközik a szembejövővel,
- De akadt már olyan is, hogy a nagy sebesség miatt a sietős sofőr nem tudta időben feldolgozni, hogy az előtte méterekkel lévő autó megállt és indexelve várja a sorát, hogy lehajthasson az útról, és hát ilyenkor is tudjuk, mi a folyamat vége,
- A kedvencem pedig, amikor látja a vadul hajtó egyed, hogy kifordul elé egy másik autós, aki várhatóan nem képes egyből felvenni a forgalom sebességét, de azért a biztonság kedvéért levillogja és ledudálja szerencsétlent, hogy tudja hol a helye, amúgy a végtelenségig folytathatnám a sort.
Fehérváron, a városban meg aztán még rosszabb a helyzet, ott mindig mindenki siet valahova: ha megállsz a sárgánál, az a baj, ha nem csusszansz át a piroson (!!!), az a baj, ha át akarsz sorolni egy másik sávba, az a baj, ha betartod a sebességhatárokat, az a baj, ha le akarsz parkolni, az a baj. Minden baj. Ilyenkor hangos dudaváltásokkal külditek egymást melegebb éghajlatra fokozva az amúgy is pattanásig feszült helyzetet.
Egyszerűen nem tudom elképzelni, hova sietnek az emberek. Olyan mintha mindenki azt gondolná, hogy ahova ő rohan, sokkal fontosabb, mint másé. Nyilván mindenki a kórházba, és/vagy a szülőszobára tart, nem?
Persze ott van az érem másik oldala is, amikor a túlontúl lassan és bizonytalanul haladó járművek miatt akadnak problémák az úton, de egyrészt ez a kevesebb, másrészt olyankor sem kellene, hogy eldurranjon a gyógyszer, ugyanis ha felmegy a pumpa, akkor sokan rossz döntéseket hozhatnak, azzal pedig többet ártanak maguknak és embertársaiknak.
Szóval nem véletlenül szokták annyian annyiszor hangoztatni azt az unalomig csépelt mondást:
lassan járj, tovább érsz!
Nyilván teljesen átértékelődnek azok a folyamatos tolakodással begyűjtött egy-két percek, amikor beüt a krach. Egyszerűen egyetlen logikus magyarázat sincs arra, ami után azt lehetne mondani: igen, ezért megérte tövig nyomni a gázt és veszélyeztetni saját és mások életét. Nincs.
Úgy gondolom, többek nevében kérhetem: próbáljatok kicsit lassabban és nyugodtabban közlekedni, hogy mindenki épségben hazaérhessen.
