Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig (The Last Dance) kritika: Michael Jordan és a Chicago Bulls cseppet sem zökkenőmentes útja az örökkévalóságba
Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig (The Last Dance) kritika: Michael Jordan és a Chicago Bulls cseppet sem zökkenőmentes útja az örökkévalóságba
Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig (The Last Dance) kritika: Michael Jordan és a Chicago Bulls cseppet sem zökkenőmentes útja az örökkévalóságbaKülcsín
Nyilván fiatalon az ember teljesen máshogy érzékeli a világot, ám még mielőtt belevetettük magunkat a Star Warshoz kiadott matricák, a chipsekben található korongok és a Pokémonokat ábrázoló színes lapok végeláthatatlan tengerébe, a legtöbbünknek egyetlen sport körül forogtak a gondolatai, ami nem más volt, mint a kosárlabda.
Persze akkor még nem tudtuk, honnan ered ez az őrület, csak arra emlékszem, hogy mindenki a kosárlabdakártyákkal üzérkedett. Az is megvan, hogy a lapokon található logók figurái után döntöttem el, melyik is lesz a kedvenc csapatom, így első körben az akkori dínómániának köszönhetően a Toronto Raptorsra esett a választásom, majd miután felfedeztem a tűzvörös bikafejet és a hozzá tartozó pirosban díszelgő játékosokat, egyértelmű volt, hogy hova húz majd a szívem.
Már-már megszállottam gyűjtöttem a Chicago Bullsos kártyákat, így szinte az egész brigád megvolt legalább kétszer, ám az egyetlen név, ami megmaradt bennem, az Michael Jordané volt. És akkor még nem is beszéltem a méltán híres Space Jamről, amelyben Jordan összeállt a Bolondos dallamok szereplőivel, szóval a választásom telitalálatnak bizonyult.
Főleg azért is, mert a véletlennek köszönhetően igencsak közel jártam a megoldáshoz, ám akkor még fogalmam sem volt, hogy ez a kosárlabda iránti rajongás pont kedvenc csapatomtól és játékosaitól ered, akik először 1991-1993-ig, majd 1996-1998-ig húzták be az NBA bajnoki címét.
A Chicago Bulls lényegében kisiskolás koromig végigverte a teljes kosárlabda-mezőnyt. Ez a siker számos tényező tökéletes kombinációjaként jöhetett létre, ám azt senki nem vitatja, hogy egyetlen embernek mégis kiemelkedő szerep jutott: Michael Jordan a fellegekbe emelte az addig nem túl sikereset csapatot.
Hogy kicsit mi is bepillanthassunk a kulisszák mögé, egy dokumentumsorozatot (Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig, angolul: The Last Dance) hoztak tető alá, amely Jordan, egykori csapattársai és mentorai kommentálásában tárja a nézők elé azt az időszakot, amelynek köszönhetően az egész világ kosárlabdalázban égett.
Sztori
Mivel a Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig egy dokumentumsorozat, ebből minimum sejthető, hogy igaz történeten alapul: a fókusz a Chicago Bulls kosárlabdacsapat 1998-as (eddigi utolsó) bajnoki címének sztoriját mutatja be egykori sztárjátékosainak, edzőinek, vezérigazgatójának és tulajdonosának (aki mind a mai napig Jerry Reinsdorf maradt) szemszögéből, amelyet korábban sosem látott felvételekkel és jelenkori interjúkkal is megfűszereznek.
A legtöbb percet természetesen a sokak által nemes egyszerűséggel a valaha élt legjobb kosárlabdázójának titulált Michael Jordan kapja, így lényegében az ő szemszögéből ismerhetjük meg a teljes sztorit kezdve az újoncévétől az első triplázáson át a második mennybemenetelig, amikor is 1998-ban magasba emelhette hatodik bajnok címét.
Persze a Chicago Bulls legszebb éveinek másik két meghatározó játékosa, akik nélkül sanszos, hogy nem jöttek volna a eredmények és velük együtt a kupák, a közkedvelt Scottie Pippen és a fenegyerek Dennis Rodman is megkapják a maguk epizódjait, ahol kicsit az ő karrierjük, motivációik és tapasztalataik kerülnek terítékre.
És ha már játékosok, a Michael Jordan - Az utolsó bajnokságigban időről időre megszólalnak Michael Jordan kevésbé a reflektorfényben fürdő csapattársai is, akik hol epizódszerepben, hol pedig meccseket eldöntő figuraként tűnnek fel, nem beszélve a Bikák egykori vezérigazgatójáról, a 2017-ben elhunyt Jerry Krause-ról, aki egyfajta antagonistának lett beállítva, pedig aztán ő volt az, aki kétszer is úgy összerakta a Bullst, hogy egész Amerika letérdelt előttük.
Karakterek
A Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig dokumentumsorozathoz híven rengeteg karaktert szólaltat meg, így szinte esélytelennek bizonyulna, ha minden szereplőt gorcső alá vennék. Éppen ezért a Chicago Bulls legnagyobb sikerkovácsait helyezem a középpontba, akik közül, ha bármelyiküket is másfele sodorja az élet, nem biztos, hogy létrejött volna a sikerszéria.
Építkezzünk az alapoktól: nem jöhetett volna létre ez a diadalmenet a Chicago Bulls tulajdonosa, Jerry Reinsdorf közreműködése nélkül, aki remek érzékkel választotta ki a csapat irányításáért felelős szakembereket.
Kezdve Jerry Krause-zal, akiről hajlamosak megfeledkezni az emberek, ám nélküle, az ő igazolásai nélkül esélye sem lett volna a Bullsnak, hogy hatszor is behúzza a bajnokságot. Éppen ezért furcsálltam, amikor sorozat szinte az első képkockáitól kezdve Jerry lett beállítva az úgymond főellenségnek, ám tizedik epizód után már tisztábban láttam a képet: Jordan az ő számlájára írja, hogy a ‘98-as finálé után szétszedték a csapatot.
Pedig aztán lényegében Krause volt a Bulls első védőbástyája, aki mindig a klub sikerességét tartott szem előtt. Bár Jordané minden tiszteletem, azért Jerry Krause több tiszteletet érdemelt volna.
És akkor a jó öreg Phil Jackson nélkül sem jutott volna ilyen magasságokba a banda, ugyanis Jackson egyik legnagyobb erénye az volt, hogy egykori játékosként tökéletesen tudta, mi megy végbe a sokszor problémás sztárok fejében, így hibátlanul tudta kezelni az olyan különcöket is, mint például Dennis Rodman. Ha Rodmannek egy kis buli kellett ahhoz, hogy kicsit kiszakadjon a közegből és feltöltődhessen, akkor bulizhatott. Persze amíg nem ment a pályán nyújtott teljesítményének rovására - mondjuk ilyen sosem fordult elő.
A következő és egyben legfontosabb építőelem maga a nagy Michael Jordan, akinek elhivatottsága és mindenáron a győzelmet hajszoló személyisége alapjaiban forgatta fel a Chicago Bulls dinasztiáját. Folyamatosan azt kereste, hogyan tudna jobb és jobb lenni, ez a fajta mentalitás pedig átragadt a társakra is.
Persze előfordult (nem is egyszer), hogy MJ is túllőtt a célon, amelynek pofozkodás lett a vége, ám azzal mindenki tisztában volt: az lebegett a szeme előtt, hogy a Chicago Bulls legyen a világ legjobb kosárlabdacsapata, egyben pedig ő legyen a valaha élt legnagyszerűbb játékos. És hogy ezt elérje, képes volt bárkin átgázolni. A győzelemnek ára van, és ezt nem mindenki tudja kezelni. Jordan tudta, ám ez sokaknak piszkálta a csőrét, ám az eredmények azért mellette szolnak, ugyanis már-már beteges versenyszelleme volt az, ami kiemelte a többi korszakos zseni közül.
Meg kell említenem Michael Jordan hű fegyverhordozóját, Scottie Pippent is, akit MJ számos alkalommal a legjobb csapattársaként jellemzett, ami mindent elárul a személyiségéről. Noha neki is voltak mélypontja, számos alkalommal kihúzta a Bullst a csávából, főleg akkor, amikor Michael egy időre visszavonult a kosarazástól.
A végére tartogattam a Chicago Bulls egyik legkülöncebb figuráját, azt, akit sokan csak a Féregként ismernek, Dennis Rodmant, aki nélkül szintén nem sikerült volna megkaparintani zsinórban három bajnoki címet. Rodman egy balhés és olykor igencsak keményen operáló védőjátekos volt, akinek helyén volt a szíve, így minden meccsen maximálisan odatette magát.
Összegzés
Eddigi pályafutásom során valamiért nagy ívben elkerültem mind a dokumentumfilmeket, mind pedig a -sorozatokat, ám Az utolsó tánc meglesése után elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok, ugyanis olyan gyöngyszemekre bukkanhat az ember, amelyek igencsak nagy hatással lehetnek az életére. Sőt, hovatovább olyan érzelmeket válthatnak ki belőle, amilyenekkel korábban még nem nagyon volt dolga.
Nos, valami ilyesmit éltem át én is a Michael Jordan és a Chicago Bulls fénykorát bemutató alkotás közben, ugyanis az első két epizód után azon kaptam magam, hogy nem akarom abbahagyni a sorozatot. Megnyugtatott, miközben felemelt és motivált, egyszerűen öröm volt ránézni ezekre a srácokra, akik napról napra mindent megtetettek a sikerért, ugyanis csak a győzelem számított, semmi más.
Persze a diadalnak ára van: hol küzdöttek, hol szenvedtek, volt, hogy egymás torkának estek, de olyan is akadt, amikor őszintén megélték a pillanatot, ugyanis olyat tettek vittek véghez, amelyhez semmi sem fogható a kosárlabda történetében. A Michael Jordan - Az utolsó bajnokságigban látott időszak a sportvilág egyik (ha nem a) legnagyobb sikersztorija, amelynek köszönhetően az egész világ a kosárlabda mámorában égett.
Éppen ezért a sorozat kötelező mindenki számára, ugyanis a kosárlabda-szakértők és a sportágban kevésbé jártasak is megtalálhatják benne számításaikat.
Persze a megközelítés lehet, hogy egy kicsit öncélúnak tűnhet (lényegében Jordan szemszögéből láthatjuk a történetet), ám ez senkit se tántorítson el, ugyanis garantáltan remekül fogtok szórakozni a Michael Jordan - Az utolsó bajnokságig nézése közben, amely minden idők legjobb kosarasa, Michael Jordan (amit ő maga sem felejt el az ellenségei orra alá dörgölni) és a Chicago Bulls legsikeresebb éveit tárja a nagyvilág elé.
